Dobogóról temetésre: a hétvége, ami az F1 előtt naggyá tette Leclerc-t

Akkor még nem volt tagja a Forma–1 mezőnyének, így a délután az M4 Sporton ismételt krimiben sem vett részt, Charles Leclerc mégis a 2017-es azeri hétvége egyik hőse volt. Napokkal egy családi tragédia után olyan hétvégét teljesített, amely először mutatta meg igazán azt a versenyzőt, akit ma már a Ferrari győztesének ismerünk.

XPB_887802_HiRes Charles Leclerc a 2017-es bakui F2-es dobogón (Fotó: XPB)
Különleges versenyként vonult be az F1 történetébe a 2017-es Azeri Nagydíj – ezért is kerülhetett az M4 Sport által ismételt régi versenyek közé (ismétlés 13.55-től). Azt a hétvégét ugyanakkor nemcsak az F1-es verseny tette emlékezetessé és meghatározóvá, a Forma–2-esek küzdelme is olyasmit hozott, ami főszereplője várható sikerei miatt még az F1-es történelem részévé is fog válni.

Charles Leclerc-ről van szó, akit ma már sokan tekintenek a jövő nagy F1-es bajnokának – többek között azon tulajdonságai miatt, amiket abban a három évvel ezelőtti bakui három napban produkált.

A monacói még csak 19 esztendős volt, két versenyt már nyert a Forma–2-ben, és hamar a bajnokság favoritja lett. Korai sikerei alkalmával még nem sokan tudták, hogy F2-es debütálása után súlyos terhet cipelt magával, aminek hatását a versenypályán nemigen láthattuk. Apját, a korábban Forma–3-ig jutó korábbi versenyzőt, Hervé Leclerc-t súlyos betegséggel kezelték. „A 2016-os GP3-as abu-dzabi utolsó verseny előtt tudtuk meg hogy beteg. A 2017-es szezon elején nem beszéltem erről senkinek, mert szerettem volna megtartani ezt magamnak. És kicsit féltem is attól, hogy ha lesz egy rossz versenyem, mindenki erre fogja majd, miközben nem is emiatt lett volna. Szóval kemény volt” – mesélte egy évvel később Leclerc.

Charles Leclerc (Fotó: XPB)



Apja betegsége az egész szezonjára árnyékot vetett, ahogy súlyosbodott az állapota, egyre inkább. „A monacói verseny is nehéz volt, mivel gyerekkorom óta arról álmodozott, hogy lásson engem ott versenyezni. Aztán a futamot megelőző szerdán mesterséges kómába helyezték, mert a betegsége annyira súlyossá vált. Az is egy nagyon nehéz hétvége volt…”

Az igazán nehéz része viszont csak a júniusi azeri hétvégén jött el. Idősebb Leclerc két nappal az F2-esek bakui felkészülése előtt hunyt el. Leclerc bakui szabadedzései nehézkesen alakultak, ő sem volt jó passzban, és nem is hitte, hogy jó eredményt érhet el. Aztán ugyanolyan módszerességgel rendezte a gondolatait, ahogyan a nehézségeket és saját hibáit azóta is kezeli. „Nehéz volt, hiszen a futam előtti szerdán veszítettem el őt, szóval nagyon friss volt az élmény. Azt mondtam magamnak, hogy neki az volt a mindene, hogy látott engem versenyezni, ezért nem szeretné, ha tönkremennék a verseny előtt, és rosszul teljesítenék. Egy dolgot akart volna, hogy nyerjek a versenyen érte, ezért örömmel tisztelegtem előtte ily módon.”

Leclerc számára az áttörést a pole pozíció megszerzése hozta el. Nem is hitte, hogy képes lehet rá, ehhez képest 0,6 másodperccel múlta fölül a legközelebbi riválisát a nehéz utcai pályán. Emlékezetes kép, ahogyan a könnyeivel küszködik a sikere után. „Csodálatos volt. Vagyis a csodálatos nem a megfelelő kifejezés, de minden annyira friss volt még számomra. A legkeményebb pillanat érzelmi szempontból a pole pozíció megszerzése volt. Akkor sírtam először bármi miatt. Sírtam a sisak alatt, mert nem hittem el, hogy enyém lett a pole. A három szabadedzésünk elég nehézkesen alakult, és a hétvége előtt azt sem tudtam, mire számítsak, mert fejben valahol teljesen máshol jártam. Aztán leültem, és azt mondtam magamnak, össze kell szednem magam, a lehető legjobbat kell kihoznom a versenyből az apámért, mert megérdemli.”

Charles Leclerc (Fotó: XPB)



„Mindig ott volt velem, amikor nyertem. Mindent bele kellett adnom azon a hétvégén, és több okból is úgy éreztem, nagyon nehéz lesz megszerezni a pole-t. Aztán amikor átszeltem a célvonalat, azt mondták, megszereztem, és hirtelen minden nyomás és a két nappal korábban történtek miatti összes érzés előtört belőlem.”

A tehetség aztán magabiztosan nyerte meg a főversenyt, majd vasárnap a sprintfutamon is első lett volna, de kapott egy 10 másodperces időbüntetést, ami miatt végül csak másodikként rangsorolták. „Nagyon nehéz időszak volt ez, de egy pole-lal lezárni, majd két versenyt nyerni Bakuban nagyon jó volt, egy kicsit fel is vidított. Viszont egyértelműen ez volt pályafutásom legnehezebb időszaka.”

E hétvége nemcsak arról adott képet, milyen erős mentálisan Leclerc, a későbbi F1-es gyors előmenetelében is meghatározó szerepet játszott. Amikor 2018-ban Monza után a Ferrari bejelentette, hogy őt szerződtették a következő évre Kimi Räikkönen helyére, Maurizio Arrivabene akkori csapatfőnök ezt a bakui hétvégét felidézve indokolta, miért is hisznek annyira a Ferrari Akadémia versenyzőjében. Az olasz Baku felé tartva, a repülőn beszélgetett Leclerc-rel. „Megkérdeztem tőle, hogy van az apja pár nappal korábbi halála után. Azt felelte, meg akarja nyerni a versenyt, majd hazatér a temetésre. És pontosan ezt is tette. Ha egy fickó így képes kezelni az efféle helyzeteket, nem hiszem, hogy problémája lehet az F1-es nyomással.”

Fotó: XPB



Leclerc egyébként egyik utolsó beszélgetésük alkalmával azt füllentette apjának, hogy már biztos a ferraris szerződése, a vörösök F1-es versenyzője lesz. „Egy kicsit korábban volt, mint hogy ténylegesen aláírtam volna a szerződést. De végső soron nem hazudtam, hiszen most már a Ferrari versenyzője vagyok” – mondta kegyes hazugságáról.

Eltökéltség, módszeresség, az érzelmek és az észszerűség tudatos elhatárolása egymástól – Leclerc-t mai napig kiemelik az átlagból ezen sajátosságok. Bakuban aztán 2018-ban láthattuk, ahogyan az addigi szenvedései végére pontot téve lendületbe hozza újoncévét a Sauberrel, majd hallhattuk őt, ahogy 2019-ben az időmérő edzésen önmagát „hülyézi le” a világ füle hallatára a gumifalban füstölögve. Olyan hozzáállás ez, ami igazi tanulógéppé teszi őt, és aminek köszönhetően töretlenül és meredek ívben fejlődik folyamatosan.

„Ez az őszinteség apámtól maradt rám. Nagyon fontosnak tartom, mert ha sosem vagy őszinte önmagaddal, mindig másokat hibáztatsz, és így sosem tanulsz a hibáidból” – magyarázta.

Charles Leclerc (Fotó: XPB)



Az a 2017-es bakui F2-es hétvége, valamint apja elvesztése elmondása szerint alapvetően megváltoztatta őt, így hatását a mai napig érezhetjük nála. „Sokkal értettebbé váltam. Már másképp látom a dolgokat. A nyomást érzem ugyan, de már hússzor kisebb mértékben. Az egész életet más megvilágításba helyezték a történtek, mert rájöttem, hogy mik az igazán fontos dolgok. És ráébredtem, hogy egy csomó dologból nem hoztam ki a legtöbbet, csak apró dolgokból. Emberként megváltoztam, és másképp is tekintek a dolgokra” – mondta.

A Jules Bianchi és Anthoine Hubert halálával is hasonló keménységgel megküzdő Leclerc azóta a Ferrari első számú reménységévé vált, kezdi megveti a lábát az F1-es élversenyzők körében. És ha eléri majd azokat a sikereket, amiket már most jósol neki a szakma, ha majd visszatekintünk, honnan indult és milyen utat járt be, alighanem ezt a három évvel ezelőtti azerbajdzsáni hétvégét is olyan gyakran fogjuk még emlegetni, mint ugyanezen hétvége botrányokkal, káosszal és meglepetésekkel tarkított F1-es versenyét.