2011 júniusát írtuk, a Forma–1 mezőnye túl volt hat versenyen, melyből öt Sebastian Vettel, egy Lewis Hamilton sikerét hozta. Már ekkor nemigen volt kérdés, a Red Bull ifjú csillaga meg tudja-e védeni a 2010-ben éppen csak megszerzett bajnoki címét. Autója egy befújt diffúzoros, a KERS-sel ugyan még bajlódó, de alapvetően megbízható, minden pályatípuson versenyképes masina volt, melynél Adrian Newey igyekezett korrigálni a 2010-es hibákat.
Időközben ráadásul a vezetője is „felnőttebbé vált”, kevesebb hibával versenyzett, mint azelőtt. Erre remek példát hozott a két héttel korábbi Monacói Nagydíj, amit kockázatos taktikával, a 16. körben megejtett kerékcseréje után már nem kiállva nyert meg, elhasznált gumikon, úgy, hogy a hajrában két bajnokot, Fernando Alonsót és Jenson Buttont tartotta maga mögött. „Talán vannak napok, amikor okosabb inkább egy biztos második vagy harmadik hellyel megelégedni, mint a legrosszabb esetben visszacsúszni tizediknek” – magyarázta kockáztatásáról, mely után remekül bírta a nagy nyomást.
Miközben a Red Bull előzetesen jelezte, Kanada nem fekszik majd az autójuknak, az F1 már a hétvége előtt arról kezdett találgatni, Vettel megdönti-e Michael Schumacher egy szezonban aratott 13-as győzelmi rekordját. „Semmi sem lehetetlen” – mondta Vettel, aki végül kettővel elmaradt honfitársától, és „csak” 11 győzelmet számlált 2011-ben.
Monaco utórezgései Montrealig elértek. Lewis Hamiltonnak még a két héttel korábban történt két balesete, valamint a futamot követő nyilatkozata miatt kellett magyarázkodnia. A brit a hercegségben (igaz, csak tréfának szánta) rasszizmussal vádolta meg az FIA versenybíróságát, mondván, csak azért büntették őt, mert fekete.
Jean Todt FIA-elnök nyílt bocsánatkérésre kötelezte a bajnokot, akinél még egy eltiltás lehetősége is felmerült. A brit nem volt éppen jó passzban, sokat hibázott a pályán és a pályán kívül is, még nagyobb zavart keltve ezzel önmaga körül.
Sergio Pérez eközben más módon nyögte a monacói verseny utóhatásait. A Sauber újoncának nagy balesete volt az utcai pályán, és amikor Kanadában kihajtott a garázsból a pénteki első szabadedzésen, szédült és rosszul volt. Korábbi agyrázkódása miatt le kellett mondania a Kanadai Nagydíjról, helyét a McLaren tesztversenyzője, Pedro de la Rosa vette át, aki az előző évből már jól ismerte a Saubert.
A péntek leggyorsabbja Fernando Alonso volt a Ferrarival. Csapata reménykedett, hogy a montreali pálya fekszik a gépüknek, és talán közelebb kerülhetnek a Red Bullhoz. Az osztrák ellenfél számára nem volt jó ómen, hogy Vettel egy balesettel nyitotta a hétvégét: a Bajnokok Falának csapta autóját délelőtt. A nyitónapon azonban nem ő volt az egyetlen hibázó: összesen 4 autótöréses balesetet láthattunk, Adrian Sutil, Kobajasi Kamui és Jérome D’Ambrosio gépe sem úszta meg sértetlenül, utóbbi kettő esetében a piros zászló is lendült.
Szombaton aztán helyreállt a világ rendje. Sebastian Vettel már a harmadik szabadedzésen 1,8 másodperccel túlszárnyalta a 2010-es pole-időt, és a legjobb idővel fordult rá az időmérő edzésre, amit aztán meg is nyert. Előnye 0,2 másodperc volt Fernando Alonso és Felipe Massa előtt, a negyedik a délelőtt KERS-hiba miatt egy kört sem teljesítő Mark Webber lett. Vettel idénybeli 6. pole pozíciót szerezte, és övé lett Németország 100. edzéselsősége az F1-ben.
„Nem ez a legjobb pályánk. A versenyen nagy nyomásra számítok a többiek részéről” – mondta óvatosan a címvédő, aki a szerelőitől is bocsánatot kért a pénteki balesetéért.
Már szombaton azt jósolták, hogy a vasárnapi versenyre eső várható – a második-harmadik rajtkockát megszerző Ferrari éppen ebben látta a nagy lehetőséget, Alonso a rendkívüli körülményektől várt segítséget. Csapata két dobogós helyezést ugyan már jegyzett az első hat futamon, az első hétvégéken világossá vált, hogy gondok vannak a szélcsatornás korrelációval, ami félrevitte az autójuk fejlesztését. A Ferrari már fél éve nyeretlen volt ekkor, legutóbbi sikerüket a 2010-es dél-koreai elsőség jelentette.
A McLarent előzetesen Montreal titkos esélyesének tartották, ám Lewis Hamilton 5. és Jenson Button 7. rajtkockája csalódás volt. Csapatuk ugyanakkor az időjárási előrejelzések miatt úgy döntött, a megszokottnál nagyobb leszorítóerővel versenyezteti autóit, ami a vízen előnyére válhat, így hiába a lemaradásuk, reménykedtek az előrelépésben.
A Mercedes két német versenyzője eközben nemigen tudta, mire számítson. Monaco valóságos rémálom volt a csapat számára, mivel a legpuhább Pirelli-gumik kidomborították a W02-es autójuk legnagyobb gyengeségét: elképesztő mértékben falta a hátsó gumikat. Michael Schumachert és Nico Rosberget emiatt még a szűk utcákon is előzgették az ellenfelek, a hétszeres világbajnoknak az autója is kigyulladt, csapattársa csak 11. lett.
Ezek után nem sok jót reméltek Kanadától, ahol a monacói gumikat kellett használniuk. Pénteken ehhez képest még egy első és harmadik hellyel kezdtek, aztán délutánra visszaestek 19-20.-nak. Szombaton Rosberg a két McLaren közé ugorva a 6. rajtkockát szerezte meg, a tőle mindössze 5 századdal elmaradó Schumacher pedig a 8.-at.
A vasárnapi esős versenyt Vettel várta favoritként, ám a többiek számára reményt jelentett az időjárás-előrejelzés – többen kockáztatni készültek a beállításokkal.
Vettel nem aggódott túlzottan amiatt, hogy a száraz pályán remekelő Red Bull vízen sebezhetővé válhat. „Van esőgumink, van kabátom és esernyőm is. Szóval jól felkészültünk” – állapította meg.
Másnap valóban mindhárom fölszerelésre szüksége volt. Arra viszont aligha számított, hogy egy bő négyórás őrület vár rájuk. Hogy pontosan milyen vége lett, az kiderül az M4 Sport 14 órakor kezdődő futamismétléséből!