×

Francia GP, 1999: Frentzen törött lábbal nyer, a Ferrari rossz lóra tesz

Hol ment félre Michael Schumacher versenye? Miért nevezhető kis túlzással a bajnokságról döntő futamnak a magny-corus-i? És miért nem vitte többre a győztes Heinz-Harald Frentzen az F1-ben a pazar idénye után? Az 1999-es Francia Nagydíj utózöngéi.

Heinz-Harald Frentzen a Magny-Corus-ban aratott győzelme után (Fotó: Frentzen.de)
A bajnokság szempontjából Michael Schumacher várta kedvezőbb helyzetből az 1999-es Francia Nagydíj rajtját, ám a verseny hiába hozott esőt, a másik német, Heinz-Harald Frentzen szárnyalásáról vált emlékezetessé. Az idényben két dobogós helyezést jegyző jordanes sikerének kulcsát kedvező taktikája jelentette: meg tudtak spórolni egy kiállást, és ezzel az élen tudták tartani magukat.

A verseny tökéletesen megmutatta, mi tette erőssé 1999-ben a Jordan-csapatot, és milyen tényezők játszottak szerepet abban, hogy egészen sokáig versenyben voltak a McLarennel és a Ferrarival. Alternatív taktikájukat Frentzen kíméletes, üzemanyag-spórolós vezetése, valamint autójuk a többségnél nagyobb űrtartalmú benzintankja tette lehetővé.

„A sportautós múltjának köszönhetőn Heinz-Harald remekül tudott takarékoskodni az üzemanyaggal, és a gumikat is csak a kiállás előtti hét-nyolc körben használta ki igazán. Visszafogta a tempót, óvta a gumikat, amennyire csak tudta. És valamivel nagyobb tankunk is volt, talán tíz kilogrammal több benzint tudtunk az autóba tölteni, így mindig három-négy körrel tovább kint tudtunk maradni” – mesélte Mike Gascoyne, az autó tervezője.

A Jordan a franciaországi esőben ezt kiválóan fordította előnyére. Pedig Frentzen a tankolás alkalmával kissé aggódott. „A kiállásom nagyon sokáig tartott, és ideges voltam. Egészen addig, amíg rá nem jöttem, hogy változtattunk a stratégiánkon, és hosszú második etapra készülünk” – mesélte a futam után.

Heinz-Harald Frentzen (Fotó: F1)



A német visszaemlékezésében arról is beszélt, hogy Jordanjét esőre hangolták, ezért a futam száraz pályás része kevésbé feküdt neki. Aztán az eső és egy biztonsági autós fázis kedvezett nekik. „Év elején az emberek azt kérdezgették, miért van akkora üzemanyagtankunk. A valódi kérdés az volt: kié a nagyobb…? Akkoriban az egy kiállás volt a gyorsabb, de ehhez el kellett menni a verseny feléig – ezt a tank mérete határozta meg. Ennek természetesen volt hatása az autó súlyelosztására és a tengelytávra, de a miénk egy egy kiállásos autó volt.”

„Miután visszatértem a pályára, az nagyon vizes volt, és mindenki csúkszált, majd a biztonsági autónál megkérdeztem, mennyi üzemanyagunk van még. Az eső elvonult, a verseny újraindult, még mindig sokat csúszkáltam, de tudtam, hogy a beállítások nekünk kedveznek. Mika könnyedén megelőzött, nem tudtam tartani őt, három-négy tizeddel gyorsabb volt. De tíz körrel a vége előtt Mika és Rubens is kiálltak, nekem meg nem kellett már. Ekkor jöttem rá: Bocsi, fiúk, ezért volt ellenetek annyira nehéz korábban!”

Így lett igazi klasszikus Frentzen első jordanes sikeréből. Amit nem mellesleg magasabbra helyezett a pályafutása első, még 1997-ben a Williamsszel elért győzelménél. „A taktikánk bevált, és a csapat folyamatosan informált az üzemanyag mennyiségéről és az időjárásról. Ez a győzelem szebb volt, mint az első Imolában, talán éppen azért, mert senki sem számított rá” – állapította meg.

 

Lábtöréssel nyert, és csak utólag tudta meg…

A történetben azonban volt még egy csavar. Csak utólag derült ki, hogy Frentzen tulajdonképpen repedt csontokkal diadalmaskodott aznap. Két héttel korábban még Kanadában versenyzett a mezőny, ahol Frentzen három körrel a vége előtt fékhiba miatt balesetet szenvedett. Egy második helye bánta, de fájdalmat nem csak emiatt érzett. „A becsapódásnál a bal térdem még vérzett is, de úgy tűnt, a jobb lábam rendben volt. Nem volt látható jele sérülésnek, pedig a lábam a peremnek ütődött. A térdkalácsomon ezernyi apró repedés keletkezett, és a lábam egyik csontja teljesen kettévált középen. Miután kiengedtek a kórházból, nem tudtam rendesen járni, mert a térdkalácsom lefelé nyomódott a törött lábcsontomnak” – mesélte.

Frentzent olyannyira kínozta a sérülés, hogy aludni sem tudott, ennek ellenére versenyzett. „Nem akadályozott ebben, és a koncentrációm sem ment el. Csak padlógázon fájt, de amikor esett, már nem sokat voltunk padlógázon. A futam után aztán teljes vizsgálaton estem át a jobb lábammal, és az orvosok el sem hitték, mennyi törést láttak. Még ma is őrzöm róla a felvételt” – mondta Frentzen.

Heinz-Harald Frentzen (Fotó: F1)



 

Eltékozolt tehetség?

Frentzen e győzelmével alapozta meg, hogy abban az idényben egészen az Európa Nagydíjig reális bajnokesélyesként tartották számon, a gyengébb autója ellenére. Monzában még egy győzelmet aratott, és a Nürburgringen is volt sansza nyerni, ám a tündérmese az ottani kiesésével véget ért. A német ezek után aztán sosem tudott már Schumacher vagy Häkkinen szintjén küzdeni.

Pedig sokan vélték úgy, hogy bajnoki potenciál van benne. Amikor még Schumacher és Karl Wendlinger csapattársa volt a Mercedes sportautós csapatában, sokan Frentzent tartották a trió leggyorsabbjának, legtehetségesebbjének. Később az első F1-es tesztjén Ayrton Senna is kiszúrta különlegességét, összebarátkozott vele, be is ajánlotta a Williamshez.

Hogy miért nem futott be fényesebb karriert, az talán nem csak a versenyképes autók hiányával magyarázható. Amikor 1997-re megkapta Damon Hill helyét a bajnoki címvédő Williamsnél, megadatott neki a lehetőség, ám nem tudott élni vele. Jacques Villeneuve lett a világbajnok, miközben ő csak másodhegedűs volt mellette, és egyetlen futamgyőzelemig jutott.

Hogy mi volt a gát Frentzennél, azt a vele dolgozók többféleképpen magyarázták. Összességében elmondható, a tehetségen kívül híján volt több olyan tulajdonságnak is, ami Michael Schumachert sikeressé tette: hiába adatott meg neki a tehetség, igazán nem tudott sáfárkodni vele, és a mérhetetlen önbizalom, a gyilkos ösztön is hiányzott nála.

A mercedeses Max Welti visszaemlékezésében kicsi léha versenyzőnek nevezte őt. „Az volt benne a legmeglepőbb, milyen közönnyel tudta Heinz-Harald elérni a jó köridőket. Sosem fogom elfelejteni a második napját a sportautóval. Az F3-as 180 lóerős autóból egy 900 lóerős Ezüstnyílba ült át, beült, én hosszan oktattam, mondtam neki, hogy újoncként ne próbálkozzon túl keményen, a cél a sok kilométer, ne törje össze az átkozott autót, és hogy ezt nem szórakozásból csináljuk vele, hanem mert hiszünk benne. Lecsukta az ajtót, majd kiabálva kérdezte: »Ezt hallottad már?« És elmondott egy mocskos viccet. Bezárta az ajtót, és ment egy olyan kört, ami mindenkinél gyorsabb volt aznap. Csak puszta tehetségből. De nagyon nem volt profi” – vélekedett a német szakember.

Heinz-Harald Frentzen (Fotó: XPB)



A jordanes Mike Gascoyne szerint Frentzent némi szerepzavar is hátráltatta. „1999-ben fantasztikus volt, mert csak vezette az autóját, anélkül hogy megpróbálta volna tervezni is azt. Érdekes, hogy a következő évben Ausztráliában odajött hozzám, és azt mondta, nagyobb beleszólást akar az aerodinamikába, ezt akarja, azt akarja. Szerintem ott már elveszítette az összpontosítását, és visszatért a régi módszeréhez. 1999-ben egyszerűen csak vezette az autót.”

Talán nem véletlen, hogy Frentzennek mindig a kisebb csapatoknál, esélytelenként ment igazán, és blokkolt, amikor a nagy lehetőség kapujába került. Miközben a Williamsnél elpuskázta lehetőségét, a Jordannél mindenáron javítani akart, és amikor nem nehezedett rá nyomás, szárnyalt. Főnöke, Eddie Jordan szerint a legnagyobb probléma Frentzennel az volt, hogy sosem hitt kellően a képességeiben. „Heinz-Harald könnyen lehetett volna többszörös világbajnok, de volt vele egy gond: nem hitt ebben eléggé. Nem hitte el, hogy képes lehet rá, pedig elképesztő tehetség volt. Elég csak visszagondolni arra, amikor a Mercedes létrehozta a sportautós programját, és velük volt Frentzen, Wendlinger és Schumacher. Ki volt a leggyorsabb közülük? Frentzen! És ki volt a jó az F3-ban? Amikor hitt magában, Frentzen elképesztő volt! De próbálhattad bármennyire támogatni, biztatni, segíteni, hogy higgye már el, egy pici mindig hiányzott nála” – mesélte az ír nemrég Peter Windsornak.

 

Így lett „bajnoki döntő” a Ferrari versenyéből

Miközben Frentzent a bajnokságba hozta az 1999-es Francia Nagydíj, a Ferrari bajnoki reményeit kis túlzással ez rontotta jelentősen. Michael Schumacher hiába vezetett a futamon, végül csak 5.-ként ért célba, csapattársa, Eddie Irvine kíséretében, akit a hajrában arra utasítottak, hogy ne előzzön.

Schumachert a nap folyamán több probléma is hátráltatta. „Kaotikus verseny volt. A rádióm már az elején bedöglött, szóval kézjelzésekkel próbáltam kommunikálni a csapattal” – mesélte. „Az első gondom az volt, hogy nehéz volt váltani. Azért lassultam le annyira, mert egy ponton már csak egyes és kettes fokozatom volt. Kiálltam, hogy kicseréljük a kormányt, de ez sem igazán segített. Az új szett gumi nem működött, nem igazán tudom, hogy miért. A verseny végén a testvéremmel, Ralffal kellett küzdenem, mint a régi gokartos időkben.”

A Ferrari Magny-Corus-ban úgy gondolta, akár az az Irvine visszafogásával szerzett egy pluszpont is dönthet év végén, és igazuk is lett – csak éppen fordított előjellel. Akkor még nem tudták, hogy silverstone-i balesete miatt Schumacher hat futamra kidől, és Irvine lesz a bajnoki esélyesük, így azt sem tudhatták, hogy a szuzukai szezonzárón megfordította volna a sorsukat, ha akkor engedik Irvine-t Schumacher előtt befutni az ötödik helyen.

Michael Schumacher (Fotó: XPB)



„Emlékszem, Michael valamiért nagyon szenvedett – sosem jöttünk rá pontosan, hogy miért –, és én sokkal gyorsabb voltam nála. Közölték velem, hogy maradjak mögötte, így hát lassan mentem, legalábbis magamhoz képest, mivel az autó nagyon jó volt azon a napon. Mögötte maradtam, és végül ez a bajnoki címembe került” – utalt arra Irvine évekkel későbbi nyilatkozatában, hogy ha övé lett volna az 5. helyért járó két pont, Szuzukában csak félre kellett volna előle állítani Schumachert, és a második hellyel bebiztosította volna a bajnoki címet Häkkinen előtt.

 

Három boldog dobogós

Az év így viszont Häkkinené lett, aki Franciaországban is tett azért, hogy így alakuljon. A címvédő a 14. pozícióból egerészte előre magát másodiknak, és bár a Jordan kitaktikázta, Schumacher botlása miatt elégedetten, 8 pontos bajnoki előnnyel távozott Magny-Corus-ból. „Élveztem! Nagyon sok minden történt, és nagyon jól szórakoztam” – nyilatkozta a finn.

Heinz-Harald Frentzen (Fotó: XPB)



A harmadik Rubens Barrichello ugyan a nagy győzelemről lemaradt, San Marino után már a második dobogóját szerezte a Stewarttal, amelyet megalakulása óta erősített. „Nagyon élveztem a versenyt. Furcsamódon viszont van bennem egy csipetnyi csalódottság, mivel ha egy kicsit szerencsésebb vagyok az üzemanyaggal, nyerhettem volna. De volt pár nagyszerű és tiszta csatám Mikával és Michaellel, ami jó volt” – mondta a brazil, aki a következő szezonra aztán a két sztár állandó ellenfelévé lépett elő, mivel a Ferrarihoz igazolt, és egy év múlva szintén esős körülmények között szerezte meg első futamgyőzelmét Hockenheimben.

***


Az 1999-es Francia Nagydíj ismétlésével véget ért a múltidéző kényszerutazásunk az M4 Sporton. Miközben jó volt visszanézni az eltérő korszakok emlékezetes versenyeit és felidézni az akkori sztorikat, egyúttal örülhetünk is, hogy ezzel véget ért a járvány miatti holtidőszak. Jövő héten már újra a jelenben száguld a Forma–1 mezőnye, és vele együtt az M4 Sport csapata. Július 3-a és 5-e között az Osztrák Nagydíjjal rajtol a 2020-as bajnokság, melynek eseményeit szokás szerint az M4 Sport és az M4sport.hu közvetíti!