Az F1-es paddockban anekdotaként volt csak ismert az a történet, amit Jenson Button most a GQ magazinnak adott interjújában megerősített. A 2009-es világbajnok a 2013-as szezonban kis híján kénytelen volt kihagyni egy versenyt egy átmulatott éjszaka folyamán szerzett sérülés miatt. Ezt persze akkor igyekezett eltitkolni.

„Amikor túl sokat iszok, hajlamos vagyok elesni és kárt tenni magamban. Éppen Tokióba repültünk a Dél-koreai Nagydíj után, a szuzukai Japán Nagydíj előtt. Valahogy eltörtem a kezem, miközben egy bárban megütöttem egy dobbal. Az orvosok tudtak róla, és úgy kellett tennem, mintha nem fájna…” – mesélte a részegen történt balesetéről.

Ez azonban nem is volt olyan egyszerű. A Buttont vizsgáló doktorok el akarták tiltani attól, hogy autóba üljön a következő hétvégén. „Minden edzés után kezet fogtak velem, hogy lássák, mennyire fáj. Azt gondoltam: tényleg ez lenne a legjobb módja ennek?!”

„A kisujjam egyik ujjpercéről volt szó. Azt mondták, sínbe kell tenni két hétre, amire én: »De négy nap múlva versenyezni fogok!« Erre ők azt mondták: »Nos,  nem teheted.« Bekötöztem, bevettem pár fájdalomcsillapítót, és mentem versenyezni. Eljutottam a célig, és ha jól emlékszem, még pontot is szereztem. De megerősíthetem: ahhoz, hogy F1-es autót vezess, két teljesen működő kézre van szükséged…” – mondta a kínos sérülése tanulságáról.

Az abban az évben a McLarent vezető brit a koreai 8. helye után egy 9. pozíciót szerzett kedvenc pályáján, Szuzukában.

Jenson Button a 2013-as Japán Nagydíjon (Fotó: XPB)

Buttonnek a pályafutása során azonban messze nem ez volt a legkomolyabb balesete. 2003-ban Monacóban akkorát bukott az időmérő edzésen, hogy másnap nem állhatott rajthoz a versenyen. Mentséget akkor nem kellett keresnie. A rakparton történt ütközésekor egy időre még eszméletét is vesztette.

„Nem sokra emlékszem ebből. A nagy fejre állások nagyon drámainak tűnnek, de a hirtelen becsapódások az igazán félelmetesek. A legfurcsább érzés ez. A G-erők olyan rendkívüliek egy ilyen helyzetben, mintha egy pillanat alatt lehámoznák a bőrödet a csontjaidról. A levegő azonnal kipréselődik a tüdődből” – mesélte, milyen érzés egy ilyen nagy ütközés. „Egy időre ki voltam ütve, nem sokáig. Aztán mire észhez tértem, már sokan vettek körül, és kezdték szétvágni az overallomat, hogy adrenalint adjanak. A Professzor (Sid Watkins, az F1 akkori főorvosa – a szerk.) megkérdezte, hol fáj. Mindenhol fájdalmat éreztem, kívül és belül…”