×

A végtelen másodpercek: „Láttam, ahogyan Romain próbál fölállni”

HŐSÖK. Így, nagybetűvel írva, mert megérdemlik! Az FIA orvosi autójának minicsapata, Dr. Ian Roberts és Alan van der Merwe elmesélték, hogyan küzdöttek meg a lángokkal Romain Grosjean életéért.

XPB_1071459_HiRes Fotó: MTI/EPA
Egy kéz nyúl a lángok felé, határozottan, félelemre nem gondolva, aztán a tűzből előlép Romain Grosjean. A Forma–1-es versenyzők eddig is tudhatták, hogy biztos kezekben van az életük, amit kockára tesznek a versenypályán, Dr. Ian Roberts, az FIA vezető orvosa viszont a Bahreini Nagydíj első körében történt baleset után bizonyította is, hogy valóban ott az az óvó kéz, amikor kell.

Miután Romain Grosjean Haasát kettévágta az átszakított szalagkorlát, majd szinte robbanásszerűen belobbant az üzemanyag, a mai kor szurkolója el sem tudta képzelni, mi történik, hogyan történik. Roberts és állandó sofőrje, a 2000-es években a BAR-Hondánál tesztversenyzői szerepkörig jutó Alan van der Merwe sem szembesült még hasonlóval, de amíg mi csak kapkodtuk  a fejünket, ők már mentettek is. A főorvos úgy rohant a lángok felé, mintha a legtermészetesebb dolog lenne. Saját maga féltése helyett csak egyvalakit féltett: Grosjeant.

Megragadta, kihúzta és megmentette.

„Az arcom kicsit megperzselődött” – állapította meg, amikor a brit Sky Sports fölvetette, neki nincs is olyan szintű tűzálló fölszerelése, mint a versenyzőknek. Van der Merwe tréfásan hozzátette: „Szépen lebarnult.”

Fotó: MTI/EPA

Fotó: MTI/EPA



Összeszokott páros ez, és most rendkívüli módon bizonyíthatta, hogy mennyire. A helyszínen lévő sportbírókkal együtt igazi hőstettet vittek véghez. „Hatalmas lángok voltak, és egy nagyon furcsa helyszínnel szembesültünk, mivel csak az autó fele volt ott, és a rossz irányba állt” – mesélte Roberts doktor. „A korlát túloldalán pedig rendkívül nagy meleg. Aztán jobbra néztem, és láttam, ahogyan Romain próbál fölállni. Kellett egy út, hogy ki tudjuk őt hozni, ezért jött egy sportbíró tűzoltó készülékkel, és az éppen annyira volt elég, hogy félretolja a lángot az útból abban a magasságban, ami Romainnak kellett. Így tudtunk átnyúlni és kihúzni őt a fal fölött.”

„Elsőre nem lehetett jól látni. Láttam, hogy próbál mozogni, felnyomja magát. Aztán lehetőségünk volt bejutni, megragadni, kisegíteni onnan.”

Miután Grosjean fél pár cipőjét a lángokra hagyva átugrott a korláton, Roberts az orvosi autójukhoz támogatta őt. A versenyző sokkos állapotban volt a 221 km/órás, 53 G-s becsapódás és a tűz után. „Azt hiszem, azt mondtam neki, hogy üljön le. Nagy megrázkódtatás érte, a sisakrostélya pedig teljesen homályossá vált, valójában megolvadt. Sikerült levennem a sisakját, hogy ellenőrizzem, minden rendben van-e. Megéghetett, füstöt inhalálhatott, légúti nehézségek léphettek föl, de a sisakján nem jutott be semmi, és a sisakját is megvizsgáltuk. Klinikailag nézve egészen elégedett voltam, nem voltak életet fenyegető sérülései, szóval próbáltuk kezelni a látható sérüléseit.”

„Volt némi fájdalma a lábán és a kezén, és tudtuk, hogy elég biztonságban van ahhoz, hogy az autóba vigyük kötésért, és gélt tegyünk az égéseire, majd a mentőautóba téve elszállítsuk az orvosi központba.”

Fotó: XPB



Sem Roberts, sem Van der Merwe nem szembesült még ilyen tűzesettel F1-es pályafutása során, ám a váratlan helyzetben is remekül helyt álltak, helyén volt az eszük, a szívük. „Sok múlik a felkészülésen, amikor valami ilyesmivel szembesülsz, és mi még ilyen formában nem láttunk ilyesmit korábban” – magyarázta Van der Merwe. „Nem láttam ilyen tüzet, amióta az orvosi autót vezetem, és sok új, feltérképezetlen dologgal szembesültünk. Csak annyira lehettünk felkészültek, amennyi ötletünk van. Sok listánk van, sokféle forgatókönyvre készülünk, de ez őrület volt. Őszintén, odaérni és látni az autó felét, miközben a másik fele sehol, és ott vannak a tűzgolyó… Ilyenkor tényleg csak másodperceid vannak arra, hogy gondolkodj. Eddig tart a felkészültséged, innentől már csak az ösztönökön múlik és a gyors gondolkodáson.”

Roberts: „Minden reggel végigmegyünk egy sor lehetőségen, próbáljuk előre kitalálni a dolgokat. Mindenen nyilván nem lehet végigmenni, de megbeszéljük, hogy mi történik például egy tűzesetnél, egy többszörös ütközésnél. Valamilyen szinten tehát előre gondolkodsz, de nem lehet minden forgatókönyvet lefedni.”

Az együtt töltött idő, az összeszokottság és a felkészültség viszont megtette hatását: a páros a sportbírókkal együtt remekül vizsgázott. „Ez csapatmunka. Van, hogy Iannek rám kell hagyatkoznia, máskor fordítva” – mondta a dél-afrikai exversenyző. „Ma mindenki kivette a részét. Romain is. Romain valójában nagy szerepet vállalt. Az a tény, hogy magától ki tudott mászni onnan, miközben lejött a cipője… Sokk apró dolog volt, amik közül ha csak egyet is megváltoztatnál, teljesen más lett volna a végkimenetel. Ma minden csapatmunka és felkészülés értelmet nyert.”

Ian Roberts és Alan van der Merwe (Fotó: XPB)



És nem csak az. A Forma–1 70 éve, az autósport bő száz éve alatt rengeteg eset volt, amelynél nem nyúlt egy kéz sem a lángok felé. Hogy ma itt tart az autóversenyzés, az megannyi Robertshez és Van der Merwéhez hasonló hős csöndes munkájának érdeme.

Kettőt közülük az orvosi autó vezetője néven is nevezett közösségi oldalán. „Egy olyan nap után, mint a mai, hálás vagyok, hogy együtt dolgozhatok Iannel, és hogy olyan óriások vállain állhatunk, mint Charlie és Sid. Nagyon boldog vagyok, hogy Romain jól van. Sok felkészülésnek (és ücsörgésnek!) ez a harminc másodperc értelmet ad. Az F1 ma büszke lehet” – írta.

Sid Watkins professzor, aki profi szintre emelte az orvosi ellátást a Forma–1-ben, és Charlie Whiting, aki mindenkinél jobban látta, hogy a Forma–1-nek azonnal szüksége van a glóriára, és volt is olyan konok, hogy egyetlen kritikusra sem hallgatott, most elégedetten dőlhet hátra odafönt.

Az ő kezük is kellett ahhoz, hogy Grosjean kiemelkedjen a lángokból.

Alan van der Merwe (Fotó: XPB)