Hatalmas balesetet élt túl a múlt hétvégi Bahreini Nagydíjon Romain Grosjean. A komoly becsapódással és nagy tűzzel járó incidense óta egy manamai kórházban ápolják, szerencsére csak kevésbé komoly égési sérülésekkel.
A Haas versenyzője kedden a balesete óta először adott interjút, a francia TF1 csatornának mesélt arról, hogyan menekült a lángoló roncsból. „Nem tudom, hogy a csoda szót lehet-e használni, de ebben az esetben elmondhatom, nem volt még itt az ideje, hogy meghaljak. Láttam, hogy a sisakrostélyom teljesen narancssárga, és mindenütt lángok vannak körülöttem. Niki Lauda balesete jutott az eszembe, és azt mondtam, nem lehet ez a Forma–1-es történetem vége. Nem akartam úgy végezni. Nem volt itt az ideje, még nem. Aztán a gyerekeimre gondoltam, és azt mondtam magamnak, értük ki kell szállnom. A tűzbe tettem a kezem, és éreztem, hogy ég a váz. Aztán amikor kiszálltam, éreztem, hogy húzzák a ruhámat – akkor tudtam, hogy kint vagyok” – mondta az ijesztő másodpercekről.
Grosjean még nem is látott hasonló balesetet, mint amilyennek most a részese volt. „Még Hollywoodban sem létezik ilyen! Sosem láttam ilyen ütközést életemben. A legnagyobb ütközésem volt egész életemben. Az autó lángra lobban, felrobban, az akkumulátor is lángra kap, ami csak még nagyobb energiát adott az ütközésnek.”
„Huszonnyolc másodpercig maradtam a lángok között, de sokkal hosszabb időnek tűnt. Háromszor próbáltam kimászni. A balesetem után annak is örülök, hogy élek.”
Ami a menekülését illeti, a roncsról készült felvételekről jól látható, hogy a Haas túlélőcelláját némiképp elforgatta az ütközés. Grosjeannak óriási szerencséje volt, hogy maradt elegendő helye az elhajlott korlát és az azt elhajlító glória fejvédő között.
„Ahhoz, hogy ki tudjak szállni az ülésből, eltávolítottam a biztonsági övemet. A kormány már sehol sem volt, talán kirepült a becsapódáskor” – mesélte Grosjean, aki menekülés közben a bal cipőjét is elhagyta. „Végső soron a kezeim égtek meg, és eléggé megrándultam. Azt gondoltam, eltört a lábam.”
Felesége és maga Grosjean is említette, hogy a gyermekeikre gondolva menekítette ki magát az autóból. Elmondása szerint az autóban ülve sem elsősorban magát féltette. „Inkább aggódtam a hozzátartozóim miatt, elsősorban a gyerekeim miatt, valamint édesapám és édesanyám miatt. Nem igazán féltettem magam. Láttam, hogy közeleg a halál, és nem volt más választásom, mint kiszállni onnan.”
A versenyző elárulta, ötéves fia, Simon azt gondolja, hogy szuperereje van, és hogy „a szeretet pajzsa” védte meg édesapja életét. Marion Grosjean így próbálta megértetni gyermekeivel, mi is történt. „Ezek nagyon erős szavak egy kisgyerektől. A legidősebb, Sacha, aki hét éves, már többet tud, ő próbálja megérteni ezt. A legkisebb pedig rajzolt nekem egy képet, amin az áll: ’Apának a sebes kezére.’” – mondta Grosjean, aki bekötözött kezeit Mickey egér-kezeknek nevezte.
Saját érzései kapcsán elmondta: „Boldog vagyok, hogy életben vagyok, és másképp látom a dolgokat. De közben szükség lenne visszaülnöm az autóba, ha lehetséges lesz, Abu-Dzabiban, hogy másképp zárhassam le a Forma–1-es fejezetet. Ez szinte a második születésnapom volt. Kijönni a lángokból… ez olyasmi, ami örökre meghatározza az életem. Sok ember mutatta ki a szeretetét irántam, és ez nagyon megérintett. Időnként könnyekbe is lábadt a szemem.”