Nemcsak a volánt tekerő Fernando Alonsót, az F1-es boxutca sok tagját is lenyűgözte a Renault 2005-ös R25 nevű modelljének száguldása a múlt hétvégi Abu-dzabi Nagydíj helyszínén. A kétszeres világbajnok pénteken, szombaton és vasárnap is teljesített pár kört az első világbajnoki autójával, és nem is kímélte azt: alaposan a gázba taposott. A három nap során a versenyzőktől a csapatfőnökökön át az újságírókig sokakat tartott lázban a V10-es motorral fölszerelt négykerekű, amely ráadásul menetei során zavart is keltett, hiszen interjúkat torpedózott meg erőteljes hangjával.
Alonso meg is állapította: egyfajta tükröt tartott most az F1 elé a múlt hangos autójával, hiszen ráirányította a figyelmet arra, a mai autógeneráció mennyivel csöndesebbnek hat. A kontraszt viszont nemcsak ebben volt nagy a múlt és a jelen között. A Renault által készített fotókból az is egyértelműen kiderült, mennyivel nagyobbak a 2020-as autók a 15 évvel ezelőttieknél, Alonso köreiből pedig az is, hogy slick gumikon a 107%-os határon belül lett volna az R25-ös az időmérő edzésen, vagyis másfél évtized elteltével sem gyorsult olyan sokat a kategória.
A Renault búcsúzó versenyzője, Daniel Ricciardo a bemutatók kapcsán megállapította, a régi V10-es olyan borzongást hozott vissza, amit a mai F1 fiatal rajongói sosem tapasztalhatnak meg. „Ordított. Megvolt benne a ’hűha’ érzés. És a félelmetesség érzése is. Egy újonc, aki beül egy V10-es motorral ellátott autóba, sokkal inkább zavarban lenne, mint aki egy V6-osba ül. A vonzerő szempontjából fontos a hangzás. Ez is a ’hűha’ érzéshez kell.”
Ricciardo tudja, a mai gyerekek milyen élményt veszítenek a tompa hibridmotorokkal. „Fotografikus memóriával emlékszem arra, hogy gyerekként apámmal megérkezünk Melbourne-ben az Albert Parkba. Emlékszem, ahogy kiszálltunk a taxiból, hogy kivegyük a csomagunkat a hotelnél, hallottuk az F1-es autókat a pályán. Visszhangzott a városban. Egymásra néztünk apámmal, és libabőrösek lettünk. Mindkettőnk számára megvolt a ’hűha’ élmény. Ne értsenek félre, szemre a mostani autókkal nagyobb ez az élmény, mint valaha, mert annyira gyorsak. De nincs meg az a megilletődöttség a hangtól, az az ordító sikítás. Ez olyan, mintha egy F18-as vadászgépet elektromossá tennénk – az sem tűnne annyira klassznak úgy.”
Ricciardo szerint ez a hangsokk nagyon hiányzik a mai F1-ből, éppúgy, ahogyan egy koncerten is hiányozna a sok erősítő. „Az első F1-es tesztemet én V8-as motorral teljesítettem, de amikor a szerelők beindították, hallottam az üvöltést, és ijesztő volt. Szóval ha most jönnek a fiatal kölykök, talán nem kapják meg ezt a ’hűha’ élményt, ezt az ijesztő érzést” – foglalta össze, mi a fő probléma.
Wolff: Van mit tanulnia a mai F1-nek
Alonso Renault-ját látni ugyanakkor más szempontból is elgondolkodtató volt. Az R25-ös talán másodpercekkel lassabb volt az R.S.20-as idei gépnél, a mozgása mégsem tűnt lomhábbnak, sőt, intenzívebb jelenség volt a pályán. Az akkori kisebb autók sokkal könnyebbek, mozgékonyabbak voltak, mint a mostani limuzin társaik, ráadásul nem is rendelkeztek annyi leszorítóerővel, mint a sínen járó új gépek, amikkel vasárnap aztán alig-alig lehetett előzni.
Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke is figyelmes lett erre a különbségre. „A tévén keresztül sokkal gyorsabbnak tűnt a mostani autóknál. Lenne mit tanulni ebből. Szerintem mindig van mit tanulni” – állapította meg az osztrák, ugyanakkor kiemelve, hogy a régi V10-es vagy V8-as motorok a mai környezettudatosságra törekvő világban már nem lennének fenntarthatók.
A szakember szerint érdemes elgondolkodniuk az abu-dzabi élményen. „Nem gondolnám, hogy az F1-ben bárki bánta volna, hogy a pályán volt ez az autó, mivel most ki kell elemeznünk, hogy a látottakból mi volt annyira vonzó, hogy mi teszi vonzóvá az élményt audiovizuális szempontból. Mi vagyunk a sportág résztvevői, nekünk kell javítanunk mindenen. Szerintem az F1-esek és a jelenlévők is meg fogják vizsgálni, mit tehetünk.”