Imola után Portimaóban sem volt sok esélye Valtteri Bottasnak Lewis Hamilton ellen. Noha a finn a szombati időmérős sikere után még azt hitte, fordulhat a kocka, csapattársa másnap ugyanazzal az érett és számító versenyzéssel verte ki a kezéből a győzelmi trófeát, amivel már oly sokszor az eddigi közös éveik során.
A futam után Bottas két héten belül már másodszor nyilatkozott tanácstalanul a csalódása után. Ahogy az imolai időmérős gumigondjai után, úgy most sem tudott mit mondani arról, miben maradt el ennyivel a címvédőtől. „Amikor a pole-ból rajtolsz, csak egy célod lehet: a győzelem. Nekem ez nem sikerült, szóval csalódott vagyok. És nem igazán tudom, miért nem volt meg a tempóm az első etapon” – utalt a közepes gumis gondjaira.
„A rajtom, az újraindítás jól sikerült, de elég hamar világossá vált, hogy a közepeseken nincs meg az a tempóm, ami Lewisnak és Maxnak. Fogalmam sincs, miért. Nincs rá magyarázatom.”
Bottas éppen ezen etapján veszítette el a vezető pozícióját. Hiába maradt az élen a rajt és a biztonsági autós fázis után is, el nem tudott húzni két riválisától, így miután azok folyamatosan használhatták a DRS-üket, kiszolgáltatottá vált velük szemben.

Hamilton eközben nagyon is élt azon a közepes keveréken: előbb Verstappent, aztán Bottast is megelőzte, majd meg sem állt a győzelemig. A felzárkózásánál egyfajta minta is kirajzolódott: mindkét előzése előtt megfigyelhető volt, hogy előbb pár körig kicsit lemaradt az ellenfelétől, és csak később lendült támadásba. Az első esetben ezt Verstappen megcsúszása is segítette.
Egy nem reklámozott különbség, egy titkolt trükk
A Mercedes a futam után nagyon dicsérte bajnokát, ám egy érdekes tényt nem vert nagydobra: Hamilton és Bottas eltérő autókkal versenyzett. Miközben Bottas egy nagyobb leszorítóerőt biztosító hátsó szárnyat használt, Hamilton a csapat kisebb légellenállású, és emiatt nagyobb végsebességet biztosító verziója mellett tette le a voksát, és mindkét előzésénél ezt az előnyét aknázta ki.
Csupán erre visszavezetni Hamilton remeklését persze hiba lenne. A brit újfent bizonyította, hogy az aktuális gumigeneráció professzora – és ettől lehet igazán fájó Bottasnak az újabb vereség. Imolában a finn megállapította, kollégájával ellentétben nem tudta jól előkészíteni a gumikat a gyorskörökre, és emiatt kötött ki a 8. rajtpozícióban. Portimao előtt kiemelt figyelmet fordított e problémára, és a pole-ja után azt gondolta, meg is oldotta azt, ám vasárnap jött a bizonyos első, közepes gumis etap, amire nem tudott magyarázatot.
Hamilton eközben az elejétől a végéig ura volt a helyzetnek, a gumiját jól használta még más autók mögött haladva is. A verseny után meg is kérdezték, hogy csinálja, van-e valami speciális trükkje.
„Ez csak a gumik ismeretén múlik. Tudni kell, melyikre hagyatkozhatsz, és hol… de nem mondhatok túl sokat, hogy őszinte legyek. Mindenki nyomja, és én csak megtaláltam az egyensúlyt, a versenyen jobban, mint az időmérőn”
– mondta sejtelmesen, nem kiterítve a lapjait.

A két ellenfele elleni taktikájáról azért megosztott pár részletet, melyből kiderül, mennyire alkalmazkodóan és rugalmasan versenyez. „Visszaestem (az újraindítás után), talán egy másodpercre lemaradtam, és közelebb kellett kerülnöm, de volt egy pont, amikor túl nagy volt a távolság. Nem voltam DRS-távolságban, és össze kellett szednem a gondolataimat, valamint igazítani a vezetésemen, majd újra támadni. Miután ez megvolt, közelebb kerültem. Max hibázott, és én jó helyzetbe kerültem, és onnantól csak tartanom kellett a távolságot a kör hátralévő részében, majd meg tudtam előzni. Onnantól már csak arra figyeltem, hogy eltüntessem a Valtteri és köztem lévő különbséget. Ő nagyon gyors volt az utolsó kanyarban.”
Andrew Shovlin, a Mercedes vezető versenymérnöke rámutatott, Hamilton fő fegyvere a gumikezelés, valamint az, hogy a gumik ismeretéhez alakítja a taktikáját. „Lewis nagyon jó az előzésben. Tudja, hogyan helyezze az autóját, és sokszor nem próbálkozik minden körben, egyszerűen csak vár, és lecsap a lehetőségre.
De úgy vélem, a kulcsot az jelenti, hogy érzi a gumikat, és ez alapján dönti el, meddig várjon, hogy közben ne melegítse túl a gumikat, vigyázzon rájuk. Ugyanazokat a gumikat használja, mint mindenki más, és ha túl sokat csúszkálsz, elkopnak. A kulcs tehát a hidegen tartásuk, valamint a csúszás kezelése. És ő ebben jobb, mint mások.”
Bottasnál legalábbis mindenképpen jobb. Shovlin arról is beszélt, hogy másik versenyzőjüknek ismét a gumikkal gyűlt meg a baja. „Nem volt nagy különbség a tempóban, de miután Lewis már elé került, számára nehézséget okozott tartani a lépést vele. Mindkét oldalon küszködött, de eltérő időszakokban: volt, hogy az autó hátuljával, máskor az elejével. Aztán a keményre váltott, és azt mondta, jól érezte magát rajta. Át fogjuk beszélni a Barcelonáig hátralévő napokban.”

E gumikezelési különbségeket persze a Mercedesek közötti különbségek is befolyásolták. A gumik fölmelegítését a nagyobb leszorítóerő segíteni szokta. Bottas a meredekebb hátsó szárnyával talán ennek is köszönhette, hogy egy körön a Q3-ban a lágy, majd a közepes gumin is kicsivel gyorsabb tudott lenni Hamiltonnál. A brit kisebb leszorítóerejének gumikra gyakorolt hatása egy körön a kör végén jött igazán ki, míg a versenyen az első körökben, amikor a támadások előtt kicsit leszakadt Verstappenről, majd Bottasról.
Hogy Hamiltont tudatosan választotta-e a másik szárnyat, illetve hogy minek az eredménye volt a két versenyző közötti különbség, azt a Mercedes nem fedte föl.
Hamilton magabiztossága ugyanakkor beszédes volt: már az időmérős veresége sem zaklatta föl túlzottan (mintha tudta volna, hogy föláldozott valamennyit az egykörös teljesítményéből, ami majd másnap fizetődik ki), aztán azután sem tűnt túlzottan bizonytalannak, hogy pozíciót veszített Verstappennel szemben.
Shovlin szerint utóbbi esetben Hamilton hosszú távban gondolkodhatott, és a nagyobb képet tarthatta szem előtt. „Nem tudom, mennyire hitt abban, hogy vissza tudja szerezni a pozíciót, de láthattuk, hogy mihelyst valaki hibázott a tizennégyes kanyarban, sebezhetővé vált, és ezen a pályán viszonylag egyszerű előzni, ha hét tizeden belül kerülsz. Szóval olyan érzés volt, hogy ha nem csinálja meg azonnal, akkor lesz még pár lehetősége. Lewis nyugodt volt a pozícióvesztés kapcsán” – magyarázta a mérnök.
A tanulság? Kettő is van. Egyfelől Portugália ismét megmutatta, Hamilton az évek rutinjával felvértezve mennyire érett és kiforrott versenyzővé vált, ravaszsággal és előre tervezéssel. Másfelől az is kiderült, Bottasnak talán jóval nagyobb a lemaradása e téren, mintsem hogy le lehessen azt dolgozni pár Imola és Portimao közötti nap kemény munkájával…