Romain Grosjean izgatottan figyeli a Forma–1 2021-es szezonját. Tetszik neki a bajnoki címért folyó küzdelem és a sűrű középmezőny kiélezett csatája is, és szemernyi irigység vagy rossz érzés nincs benne azok után, hogy neki tavaly Bahreinben az elmúlt évek egyik legijesztőbb és legnagyobb balesetével kellett elköszönnie ettől a sorozattól. A ma már az Indycarban versenyző francia erről az F1-es podcast, a Beyond The Grid e heti adásában beszélt, melyben az idei Francia Nagydíjon rá váró bónuszlehetőség, a Mercedesszel való bemutató és teszt is szóba került.
„Száz százalékig nyomni fogom” – bocsátotta előre nevetve a Paul Ricard-pályán a 2019-es Mercedesszel előbb a vasárnapi verseny előtt köröző, majd azt követően egy egész tesztnapot kapó Grosjean. „Szerintem sok ember számára fontos lesz, hogy a történtek után újra Forma–1-es autóban látnak. Akár szerettek, akár utáltak, ami velem történt, azt senkinek sem kívánom, de gyanítom, hogy a családomnak, a barátaimnak fontos lesz látni, hogy Romain visszatér egy F1-es autóba, még ha csak öt kör is lesz a Francia Nagydíjon.
Ez különleges lesz. Mintha csak üzenném: »Srácok, itt vagyok, élek, F1-es autót vezetek, és imádom!« Bahrein egy borzalmas nap volt, de mégis az életem egyik legpozitívabb tapasztalata is.”
Romain Grosjean (Kép: Mercedes)Utóbbi megjegyzése furcsán hathat, ezt ő is elismerte. „Ez őrülten hangozhat, de elmagyarázom. A balesetem óta minden nap egy bónusz. Közel voltam ahhoz, hogy többé itt sem lehetek, és ez ráébresztett arra, mennyire szép az élet. Igen, lehetnek kisebb gondok időnként, lekésel egy repülőcsatlakozást, vagy időt veszítesz – dolgok, amik miatt panaszkodsz. Még mindig panaszkodok is miattuk egy kicsit. De minden reggel, amikor fölkelek, és le kell vennem a szilikon kesztyűmet, majd be kell krémeznem a kezeimet, eszembe jut, hogy élek, itt vagyok. Játszhatok a gyerekeimmel, újra versenyezhetek, mellettem van a szerető feleségem.”
„Boldogabb vagyok az életben, csak mert rájöttem, hogy még a problémákkal együtt is mennyire szép az élet. Eléggé unalmas lenne, ha egyáltalán nem lennének nehézségeid. Őrület belegondolni, de ennyire közel kellett kerülnöm a halálhoz, hogy rájöjjek, az élet nem ingyen van, és élni kell.”
A francia versenyző elárulta, már visszanézte a balesetének felvételeit. „Igen, a gyerekeimnek sok kérdésük volt, ezért megnéztem a gyerekeimmel és a feleségemmel. Nyíltan tudok róla beszélni. Utána együtt dolgoztunk ezen egy pszichológussal, csak hogy biztosra menjünk, ne legyenek bevillanások, rémálmok vagy bármi negatív utóhatás.”
Romain Grosjean és neje, Marion (Fotó: XPB)Hozzátette: „Elsőre viccelődtünk rajta. Azt mondtuk: nehéz engem megsütni. Ez egy francia mondás, ami azt jelent, eléggé ellenálló az ember. Ez az egész jobbá tette az életemet.”
A kérdésre, szembesült-e a baleset miatt utólagos sokkal, depresszióval, rémálmokkal, elismerte, időnként visszatértek a tűzben töltött másodpercek képei. „Bevillanásaim voltak, illetve egy fázisa a balesetemnek, amit fel kellett dolgoznunk a pszichológusommal. Az egyik ilyen kora reggel volt, hat órakor, és az egyik fiam keltett föl. A másik meg amikor mentem a kézműtétemre Genfbe, és altattak. Ott minden adott volt ahhoz, hogy ne érezd kellemesen magad és emlékezz rá, milyen volt a bahreini kórház az ágyból szemlélve.”
„Szóval volt egy-két bevillanás, de rémálmom azóta nem volt. Gond nélkül végig tudom nézni a balesetet, gond nélkül tudok róla beszélni. Igen, a kezem nincs nagyszerű állapotban, nem mehetek a napra, óvatosnak kell lennem a hideggel, a meleggel és hasonlók. De működik, tudok játszani a gyerekeimmel, tudok legózni, és ez a lényeg.”
Grosjeannak bevallása szerint sosem fordult meg a fejében, hogy a történtek után felhagy a versenyzéssel. „Nem. Talán a rokonoknak, barátoknak, a szüleimnek említettem, csak hogy megnyugtassam őket, de sosem volt olyan pillanat, amikor úgy éreztem, felhagyok a versenyzéssel. Az első célom az volt, hogy ott legyek Abu-Dzabiban, az utolsó versenyen. És amikor kiderült, hogy ez nem lesz lehetséges, január harmincegyedikét tűztem ki határidőnek arra, hogy rendesen tudjam használni a kezem a teszteléshez és versenyzéshez az Indycarban. Ez sosem volt opció, még akkor sem, ha egyesek próbáltak rábírni.”
Romain Grosjean (Fotó: IndaCar)A felesége és a három gyereke azonban nem tartozott közéjük. „Ő hihetetlenül támogatott. És a gyerekeim is. Elsőre azt akarták, hogy ne versenyezzek. De aztán még Simon, a kisebbik fiam, aki öt éves, is megkérdezte: »Apa, mikor mész arra a pályára, ami csak megy körbe-körbe?« Visszakérdeztem, hogy az oválokra gondol-e. »Igen, látni akarlak ott.« Szerintem megértették, hogy ez tesz boldoggá, és akkor élvezem az életet, ha versenyezhetek. Ez tesz teljessé és jobb apává is” – mondta a Dale Coyne Racing Indycar-versenyzője.