Musorujsag
Élő Eredmények

A csillagok ragyognak – 25 éve nyert először a Ferrarival Schumacher

A csillagok ragyognak – 25 éve nyert először a Ferrarival Schumacher

Boxutca
Negyed évszázaddal ezelőtt emlékezetes módon aratta első ferraris győzelmét Michael Schumacher. Az a barcelonai esős diadal többről szólt egy futam megnyerésénél.

A csillagok ragyognak. Fényük akár évszázadok távolságából is látható, erejük pedig akkora, hogy maguk köré vonzzák a környező égitesteket, hogy bolygórendszert alkotva együtt járják az útjukat a tér és idő végtelenségében.

A csillagok az F1-es univerzumban is hasonlóképpen működnek, és ők állnak a sportág meghatározó történeteinek középpontjában.

A Forma–1-ben a hosszabb időszakban domináló versenyzőket valamikor óhatatlanul utoléri a kritika, hogy csak azért nyernek, mert a legjobb autóban ülnek. Így volt ez a 2000-es évek elején a Ferrarival mindent megnyerő Michael Schumacherrel is, akit a szurkolók az egyhangúság, a versenyzőtársak a tehetetlenség érzése miatt találtak meg, mondván, olyan lehetőségekkel és olyan autókkal, amilyeneket ő kap a Scuderiától, mások is lennének nagyon sikeresek.

Michael Schumacher és a Ferrari sikercsapata (Fotó: XPB)

Schumachernek volt viszont egy helyzeti előnye. Ő már előre rácáfolt ezen kritikákra, és bizonyította, nem kiemelkedő technikával is képes kiemelkedőt nyújtani. Például az olyan versenyekkel, mint ami 1996. június 2-án az első Ferrarival aratott győzelmét hozta. Egy győzelmet, ami mellett még 25 év után sem lehet csak úgy szó nélkül elmenni annak évfordulóján.

Az 1996-os Spanyol Nagydíjról vélhetően még azon elkötelezett F1-rajongóknak is beugranak képek, akik élőben nem látták vagy nem is láthatták azt a versenyt. Képek a nagy vízfüggönyből elővirító uborkaorrú Ferrariról, ami aznap a gyenge rajtja után pár kör alatt vadászta le az ellenfeleket, majd az élre állva Forma–3000-esnek láttatta a teljes F1-es mezőnyt, időnként 4-5 másodperccel gyorsabban száguldva az esős barcelonai versenypályán.

Hogy hogyan zajlott az F1 történetének egyik meghatározó pillanatát jelentő versenye, azzal a tavalyi karanténidőszakban látott versenyismétléseink kapcsán részletesen foglalkoztunk.

Hogy milyen jelentősége volt ennek a vízen járós győzelemnek, azt csak a későbbi évek, a ferraris kudarcok, majd sikerek mutatták meg, amikor kiteljesedett egy történet, amit ma „Schumacher-korszakként” emlegetünk, és amiből azóta sokan merítettek példát a szakmában.

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

Michael Schumacher abban a szezonban még a dominancia másik oldalán állt. Hogy mennyire, azt a Spanyol Nagydíj előzményei is megmutatták, hiszen az első hat futamból ötöt megnyerő Williamsek és a négy futamgyőzelemmel indító Damon Hill Barcelonában is egy másodperccel a Ferrari és a mezőny előtt járt normál körülmények között.

Ekkortájt még Schumacher is emlegette, hogy ilyen kiemelkedő autóval könnyebb az élet. Egy 1996 áprilisában, az év harmadik versenye után készült interjúban az akkori címvédőt megkérdezték, szerinte minek köszönhető nagy riválisa fölénye. „Az okok szerintem egyértelműek. Nem ütközik nagy ellenállásba más csapatok részéről. Senki sincs igazán, aki megnehezítené az életét. Ez a fő oka annak, hogy ennyi versenyt tud nyerni. Igen, nyilvánvalóan remek munkát végez, és ha ő nincs, akkor nincs elvégezve a feladat. A csapattársa nem teljesít olyan jól, mint ő. Másrészről adott az autója, amivel elvégezheti a munkát.

Számomra világos volt, hogy nem leszek abban a helyzetben, hogy megdolgoztassam őt, de nagyon keményen fogok dolgozni azért, hogy hamarosan újra így legyen.”

A szavakat tettek is követték. A Ferrari akkori csapatfőnöke, Jean Todt mindenekelőtt azért szerződtette a Benettonnal két bajnokságot nyerő Michael Schumachert, hogy a megújuló csapatánál a versenyzőhelyzet ne jelentsen kérdőjelet, és mindenki számára világos legyen, hogy mely egyéb területeken vannak hiányosságaik. A német a barcelonai özönvízben aratott győzelmével ki is zárt minden kétséget: talán követ el hibákat, mint a pole-ból rajtolva a monacói első körben, de a képessége megvan ahhoz, hogy akár egy domináló csapatot is küzdelemre kényszerítsen egy gyengébb autóval.

Michael Schumacher és Jacques Villeneuve (Fotó: XPB)

„Pontosan ezt a fajta motivációt kerestem” – mondta egy 1996 eleji másik interjúban arról, miért a Ferrarit választotta.

„Nem akartam könnyű feladatot. Nem akartam egy olyan autóban ülni, amivel minden versenyt megnyerhetek, vagy amivel az emberek azt várják tőlem, hogy nyerjek meg minden versenyt. Én nem ezt a fajta kihívást keresem. Én igazán keményen akarok harcolni a győzelmekért, ahogyan mindig tettem a múltban.”

Ironikus, de Schumacher meg is kapta ezt a kihívást, majd miután sikerrel vette az akadályt, megkapta azt is, amit nem keresett: a minden futam megnyerésére képes autót. A hangsúly viszont a kettő között bejárt úton van. Nem minden versenyző meri választani ezt a nehezebb utat, és nem mindegyikük képes célt is érni, ha már rálépett arra. Ezt a Ferrari Schumacher utáni időszaka is megmutatta.

Amikor Schumacher csatlakozott a Ferrarihoz, sokaknak voltak fenntartásai. A tifosi kételkedett benne, hogy csapatuknak éppen erre a rideg németre van-e szüksége, aki kicsit sem hasonlítható a szenvedélyes nagy kedvencükhöz, Jean Alesihez. Schumacher szurkolóiban pedig a „Piros uborka” folyamatos lerobbanásait és a maranellóiaknál jellemző zűrzavart látva az merült fel kétségként, hogy valóban megérdemli-e ez a gárda a szeretett versenyzőjüket.

Michael Schumacher (GER) Ferrari 1st position celebrate podium – www.xpbimages.com, EMail: requests@xpbimages.com © Copyright: Photo4 / XPB Images

Nyomás és támadások mindkét irányból érkeztek, Schumacher mégis működésre tudta bírni ezt a kapcsolatot. És hogy így lett, annak alapjául éppen a barcelonaihoz hasonló versenyei szolgáltak, melyek rendelkeztek azzal az átütő erővel, ami nélkülözhetetlen az előítéletek megroppantására és ledöntésére.

A Ferrari Schumacher érkezésével megkapta a vágyott bizonyosságot versenyzőfronton, de ennél többet is. Olyan lendület és erő érkezett hozzájuk, ami a barcelonaihoz hasonló versenyekkel kizökkentette őket a sok éve megszokott tespedésből, és ami a következő években hozzájuk vonzotta a későbbi kulcsembereket, akik aztán Schumacherhez hasonló tartópillérei lettek a domináló csapatuknak.

E két tényező, vagyis a pályán bizonyított megkérdőjelezhetetlen képességek, valamint a pályán kívüli csapatot összerántó erő egyike talán sok versenyzőnél adott. A kettő egy időben viszont csak keveseknél van meg.

Ezekből születnek a domináns korszakok, az F1 történelmének meghatározó momentumai és periódusai, a történetek, amiket még évtizedek távlatából is emlegetünk. Akár példaként is.

A csillagok már csak ilyenek. Maguk köré vonzzák azokat, akikkel egységet alkotva végigjárják az útjukat, és akik kíséretében úgy ragyognak, hogy fényük még 25 év távolságából is felvillanjon.

Mint az az uborkaorrú, vörös Ferrari a sűrű esőfüggönyből azon az emlékezetes 1996-os kora júniusi napon.

Michael Schumacher (Fotó: XPB)
Borítókép: Michael Schumacher az 1996-os Spanyol Nagydíj díjátadóján (Fotó: XPB)

További tartalmak

Kapcsolódó hírek

A nap, amikor Schumacher sennai módon iskolázott le mindenkit
Pályafutása, de az F1 történetének is egyik legnagyobb teljesítményével szerezte meg Michael Schumacher az első ferraris győzelmét. Őrült eső, kihagyó motor, leiskolázott mezőny – az 1996-os Spanyol Nagydíj háttere és története.
F1 Hírek
Schumacher belép, és átformálja a Ferrarit
Michael Schumacher már első ferraris fellépésekor fejvakarós csodálkozásra kényszerítette a csapat főtervezőjét, aztán beindított egy folyamatot, amely megteremtette a későbbi sikercsapat alapjait.
F1 Hírek