Musorujsag
Élő Eredmények
×

Egy összecsukható biciklivel jött, új csillagként távozott Spából

Egy összecsukható biciklivel jött, új csillagként távozott Spából

Boxutca

Napra pontosan 30 esztendővel ezelőtt, 1991. augusztus 25-én teljesítette első Forma–1-es versenyét Michael Schumacher a Jordan-csapattal. Futama lényegében csak egy rajtból és pár kanyarból állt, ám amit a kieséséig azon a hétvégén nyújtott, az is bőven elegendő volt arra, hogy már első színre lépésével felbolygassa a paddockot.

Schumacher már a pár nappal korábbi silverstone-i első tesztjén letette névjegyét, ami után a csapat bizakodva indult Belgiumba. Több okuk is volt az optimizmusra, hiszen két héttel korábban a Magyar Nagydíjon Gachot-val a leggyorsabb kört jegyezték, vagyis autójuk jó formában volt.

„Ne aggódj! Van egy összecsukható kerékpárom!”

Mivel Schumacher nem ismerte Spát, a hétvégéje pályabejárással indult. Egy összecsukható kerékpáron… „Andrea de Cesaris úgy gondolta, Spa az ő egyik legerősebb pályája. Megkértem, hogy vigye körbe Michaelt, amibe bele is ment. Szóltam Michaelnek, ő pedig mondta: »Ne aggódj, van egy összecsukható kerékpárom!« Szóval kiment, egymaga körbetekert Spában, majd visszajött. Aztán Andrea azt mondta, túlságosan sok a dolga, így Michael újra kiment. Így tanult” – mesélte Trevor Foster, Schumacher versenymérnöke a Motor Sportnak.

A tanulás hatékonynak bizonyult. Schumacher az első edzést leszámítva a nyomába sem engedte az éppen a 160. nagydíjhétvégéjét teljesítő rutinos csapattársát. „Másnap reggel a szabadedzésen meg sem mondtad volna róla, hogy most vezetett először ezen a pályán. Egyből annyira versenyképes volt, amennyire az autótól elvárható volt.”

„Nagyon nyugodt volt az autóban, a rádióban, nagyon összeszedett, tudta, mit akar, higgadt és precíz visszajelzéseket adott.”

Michael Schumacher 1991-ben a Belga Nagydíjon (Fotó: Photo4 / XPB Images)

„Emlékszem, szóltam is neki, mert ismét annyira jó volt, hogy aggódtam az autó sérülése miatt. Emlékszem, megkérdeztem: »Michael, biztos vagy benne, hogy nem mész túl a határon?« Azt felelte: »Nem-nem, a határon vagyok, de nem lépek át rajta.« Ennyire nyugodt volt.”

A híres alapossága már akkor kitűnt. „Fenomenális volt. Folyamatosan gyakorolni akarta a boxutcai jeleknél való megállást. Ez ma már bevett gyakorlat, de higgyék el, akkoriban nem volt az. Rád nézett, és tudni akarta: most tíz centivel előrébb vagy hátrébb vagyok? Minden egyes alkalommal. Már akkor dolgozott ezeken az apró részleteken, amikről úgy érezte, dolgozni kell rajtuk.”

Andre de Cesaris (Fotó: Photo4 / XPB Images)

Schumacher lendületét a pénteki edzésen csak egy műszaki hiba törte meg. A vízpumpa hibásodott meg az autójában, és mivel nem akartak időt veszíteni, nem motort cseréltek, hanem autót. Andrea de Cesaris attól tartott, hogy nála is gond lehet, ezért a csapat első számú versenyzőjeként a tartalékautót kérte. Schumacher pedig az ő gépével folytatta.

„Beültettük, kiment, és gyorsabb volt, mint Andrea egész hétvégén. Nagyon-nagyon otthon érezte magát. Egy pillanatig sem volt arrogáns, egész hétvégén nagyon nyugodt volt. Hozzászokott az időmérős gumikhoz, és az eredmény egy elképesztő időmérős helyezés volt”

– mondta Foster.

A kvalifikáción Schumacher 0,7 másodpercet vert kollégájára. Eredetileg a 8. rajtkockát szerezte meg, ám Riccardo Patrese büntetésével a 7. helyre lépett előre. De ennél akár még jobb eredménnyel is zárhatott volna. „Valójában az utolsó meneténél elég gyors lett volna ahhoz, hogy ötödik legyen, de Jean Alesi megpördült a Ferrarival a Buszmegállóban, ezért Michaelnek vissza kellett vennie” – mondta Foster.

Egy incidens a nagy Professzorral

Ian Phillips csapatmenedzser az időmérő edzés kapcsán egy incidensre is visszaemlékezett. Schumachert az egyik gyorskörén a Buszmegállóban feltartotta az akkor még háromszoros világbajnok Alain Prost, amit az újonc kézjelzéssel nehezményezett. A folytatás az FIA-nál jött.

„Az időmérőn Michael és Alain Prost útja keresztezte egymást a Buszmegálló-sikánban. Azt követően Michaellel egyből a versenyirányítás elé kellett állnunk. Derek Warwick látott, és felhívta a figyelmemet: »Ha engem választottatok volna, most nem lennétek bajban.«” – utalt arra, hogy Gachot helyetteseként többek között a Schumacherrel korábban a sportautó-világbajnokságban összetűzésbe keveredő Warwick is bejelentkezett. „Csak azt feleltem neki:

»Csak a gyors versenyzőknek kell már az első bevetésük után a versenyirányításba menniük.«”

„Michael kapott egy hosszú lelki fröccsöt (John) Corsmittől (akkori versenyigazgató – a szerk.), és elhangzott a figyelmeztetés: »Tudja maga, ki volt a másik versenyző?! Alain Prost! Őt nem fenyegetjük ököllel! Egy újoncnak tiszteletet kell mutatnia!«”

Alain Prost (Fotó: Photo4 / XPB Images)

Weber: Még Senna is felfigyelt rá

Willi Weber a héten megjelenő Benzin im Blut című könyvében eképpen írt a spái időmérő eseményeiről. „Föl sem lehet fogni, mi történt. Michael padlóig nyomja a gázt, körről körre. Repkednek a szikrák, izzanak a féktárcsák. Elemében van. Egy hal, akit éppen a vízbe dobtak. Mindenki, aki követi a versenyt, egyetért: csakis akkor mehet így valaki, ha már százszor versenyzett ezen a pályán. Lélegzetelállító tempóval húzott el Michael a riválisok mellett, akik éppen a bemelegítő körüket teljesítették vagy a boxba tartottak. Jobbról, balról, cikkcakkban. Mintha felfújtak volna egy lufit, és elengedték volna, hogy zörögve elsüvítsen.”

„Amikor Michael újra a boxba fordult, visszatartottam a levegőt, és el sem hittem: háromnegyed másodperccel gyorsabb volt, mint Andrea de Cesaris, az állandó versenyző! Hihetetlen. És holnap a nyolcadik helyről rajtolhat. Majd jött egy büntetés Riccardo Patresének, és előrelépett a hetedik helyre! Ennyire elöl még egy német sem állt a Forma–1-ben időmérő edzésen, és Eddie Jordan autója sem!”

„Meg kellet csípnem magam. Egy mese! Legalább most felébred a Forma–1 világa. Az egyik képernyőn feltűnt Ayrton Senna arca. Ő érte el a legjobb köridőt, és ő rajtolhat holnap a pole pozícióból, most éppen interjúkat ad. Michaelről beszél! »A fiú különleges tehetséggel van megáldva. Még veszélyes lehet ránk.«”

Ayrton Senna (Fotó: Photo4 / XPB Images)

Az autótó nem volt meglepetés, de egy újonctól…

Mark Gallagher, a Jordan akkori sajtófőnöke felhívta a figyelmet, a 7. hely alapvetően nem volt teljesen váratlan az autójuktól. Egy újonctól már inkább. „Mindenki tudta, hogy a Jordan 191 gyors autó, és volt már pár jó eredményünk Spa előtt, Kanadában dupla pontszerzésünk volt, negyedikek és ötödikek lettünk, és mindenki tudta, hogy két specifikációval rosszabb motorunk van, mint a Benetton gyári motorja. De még így is sikerült, kissé kínossá tettük a helyzetüket. Az autónk mechanikai és aerodinamikai szempontból fantasztikus volt, és Michael tudta, hogy ez egy jó autó.”

Az autó főtervezője, Gary Anderson megerősítette, versenyképes masinájuk volt. „A Jordan 191 aerodinamikai szempontból egy kiváló autó volt. A gyors kanyarokban mintha sínen húzták volna. Mechanikus szempontból viszont tudtuk, hogy van egy kis hátrányunk, amivel együtt kell élnünk. A lassú kanyarokban alulkormányzott volt. Michaelnek elmagyaráztam ezt a jellemvonását. Az alulkormányzást nem lehetett kiirtani az autóból, mert akkor aerodinamikai szempontból lett volna rosszabb. Noha nem volt tapasztalata, pontosan megerősítette mindezt. Pénteken próbálkozott az alulkormányzás beállításokkal történő kiiktatásával, de megállapította, hogy a köridő nem lett jobb tőle, és nehezebbé vált a vezetés.”

A tervező így is figyelemreméltónak találta, ahogyan Schumacher felvette a ritmust és leiskolázta csapattársát.

„Az Eau Rouge-t akkoriban éppen csak padlógázzal lehetett venni. Michael már pénteken azt mondta, hogy az időmérőn gond nélkül padlógázzal fogja venni. És már az első időmérős körén így is vette. Andrea de Cesarisnak ugyanez csak az utolsó körében sikerült, és akkor is csak 99,9%-osan.”

„Michael még előrébb állt volna a rajtrácson, ha Alain Prost nem tartja föl őt. A visszajelzései már akkor nagyon jók voltak. Úgy vitte végig a hétvégét, mintha mindig is ezt csinálta volna. Tudta, hogy mit akar. Hitt magában és az autóban, és a vezetés mellett képes volt a vezethetőségen is gondolkodni.”

Trevor Foster is kiemelte ezt. „A megbeszélésen érezhető volt, hogy tényleg vezeti az autót, ha értik, mire gondolok. Volt pár terület, ahol az autó kicsit talán instabil volt, és meg is kérdeztem Michaelt: Milyen változtatást szeretnél? Azt felelte: »Ne aggódj, csak ballábfékezek egy kicsit, miközben a jobb lábamat a gázpedálon tartom, padlógázzal. Ez megnyugtatja az autót, és mehetünk is.«”

Michael Schumacher 1991-ben a Belga Nagydíjon (Fotó: Photo4 / XPB Images)

Az első kétségbe ejtett csapattárs

Újszerű stílusával De Cesarist is megdöbbentette és teljesen elbizonytalanította. Az olasz addig abban a hiszemben volt, hogy fekszik neki Spa. Erre jött egy fiú, aki pár napja vezette először a Jordant, és nagy különbséggel kikap tőle. „Michael időmérős teljesítménye arra kényszerítette Andreát, hogy igazán odategye magát. Ahogyan Michael az ő autóját vezette a ballábas fékezéséi technikájával a pálya bizonyos részein, abból Andrea is tanult, és maga is hasznosítani kezdte ezt, mivel korábban még nem csinálta. De Michael csak azt tette, amit természetesnek érzett.”

De Cesaris másnap élete egyik legjobb versenyét futotta aztán, és ebben Schumachernek is főszerepe volt. Foster felidézte a Schumacher körüli akkori hangulatot is. „Mindenkit lenyűgözött a csapaton belül, de az egész boxutcában is. Mindenki róla beszélt. Michaelnek kétsége sem volt afelől, hogy azért van ott, hogy elvégezzen egy feladatot, és próbálta megnyerni azt a versenyt. Elég magas elvárásnak tűnhet utólag, de a valóság az, hogy úgy gondolta: »A képességeim szerinti legjobbat kell nyújtanom, és versenyre kelhetek ezekkel a fickókkal.«”

Michael Schumacher 1991-ben a Belga Nagydíjon (Fotó: Photo4 / XPB Images)

A kiesés a Jordan hibája is volt

A verseny végül tulajdonképpen elmaradt. Schumacher kuplunghibával állt félre az Eau Rouge-t követő emelkedőn az első körben. Csupán pár száz méterig jutott. Kiesését gyakran emlegetik úgy, hogy újoncként leégette a kuplungot, máskor a Jordan fukarkodását nevezik a kiesés okának. Az igazság valahol kettő között félúton volt.

„Talán ez volt az egyetlen alkalom, amikor a tapasztalatlansága kifogott rajta”

– mondta Foster. „De hogy igazságosak legyünk, nem teljesen az ő hibája volt. A Cosworth azt kérte, hogy dupla tárcsájú kuplunggal menjünk a motor bizonyos sajátosságai miatt, miközben az általános kuplung háromtárcsás volt a Forma–1-ben. Akkoriban lehetett rajtot gyakorolni a bemelegítő körön, szóval próbálkozott párral. Aztán megérkezett a rajtrácsra, és csinált még egy harmadikat a rajtrácson.”

„A tapasztalatlansága abban mutatkozott meg, hogy a hajtűkanyarnál újra megpróbálta, kuplungozott, hagyta gurulni a kanyar belső ívén, hogy jól gyorsítson ki az emelkedőn lefelé. Lényegében egy újabb rajtot teljesített, mivel ezzel ért el maximális fordulatszámot. És a kuplungja tejesen szétesett. Ez volt az egyetlen alkalom, amikor a tapasztalatlansága ellene volt. De ez bárkivel megeshetett volna, hogy őszinte legyek.”

Schumacher már a vasárnap reggeli bemelegítő edzésen figyelmeztette mérnökeit, hogy csúszik a kuplungja. A csere lehetősége is fölvetődött, ám a pénzhiány útját állta ennek.

Gary Anderson rámutatott, a kiesés a csapat lelkén is szárad. „Spa keményen bánt a kuplunggal, mert a rajt emelkedőn történt. Nem volt meg a büdzsénk arra, hogy különleges kuplungot használjunk. A kuplung agya alumíniumból volt. Mivel folyton túlmelegedett, a tehetős csapatok titániumra váltottak. Ez nekünk túl drága volt. Az AP biztosított nekünk alumíniumból kuplungot, és csak úgy, hogy maradt nekik pár fölösleg, mivel már senkinek sem kellett.”

„A Cosworth-motor annyira erős volt, hogy csak kéttárcsás kuplungot építhettünk be. Ezek együttvéve elég bonyodalmassá tették a rajtjainkat. A mi hibánk az volt, hogy nem meséltünk erről Michaelnek. Michael hibája pedig az volt, hogy nem volt vele gyakorlata.”

„A rajtnál egy kicsit melegebb lett a kuplung, mint általában, de szerintem ezt még megúsztuk volna, ha az első kanyarban nem került volna dugóba. A La Source kijáratánál Michael gyakorlatilag álló helyzetből gyorsított, mintha egy második rajtot csinált volna. És ez ölte meg a kuplungot. Titániummal ez sosem történt volna meg.”

Michael Schumacher 1991-ben a Belga Nagydíjon (Fotó: Photo4 / XPB Images)

A Schumi-mánia kezdete

Schumacher már a szombati szereplésével nagy figyelmet iránytott magára, másnap pedig szülővárosából, Kerpenből és a környékről tömegével érkeztek Spába a német szurkolók. Ez volt a nagy bumm szikrája, amin aztán a Forma–1 Németországban keresztülment a következő években.

Willi Weber az első versenyről a következőképpen emlékezik meg a könyvébenn:

„A hírekben azt mondják, hogy tizenötezer német spontán Spa felé vette az irány. Mindenki ezt az őrült fiút akarja látni, aki legyőzte az öreg rókákat az időmérőn. Michael és én hétkor már a pályán vagyunk, holott csak éjfélkor feküdtünk le. Ez is Michael egyik hóbortja a sok közül: mindig utolsóként távozni a csapatból, és reggel elsőként a boxba érkezni.”

„A Belga Nagydíj elrajtol. Húsz autó kilőtt nyílként megindult előre. Michael békazöld Jordan 191-ese, amit sokan a mai napig a Forma–1 történetének legszebb autójaként tartanak számon, középen. Michael szuperül rajtol, két pozíciót javít, és pár másodperc múlva már az ötödik helyen áll. Előtte a bajnokok, Piquet, Mansell, Senna és Prost.”

„Sajnos amennyire szép ez a Jordan, ezen a napon annyira nem jut messzire. Hirtelen puffan egyet, a kuplung bedobja a kulcsot. Michael  a La Source-hajtű közepén marad le. Olyan ez, mint a nőknél: szépnek lenni még nem minden. Nagyon bosszantó. Kifejezetten! Miközben előtte Silverstone-ban akkora felhajtást csináltak a motor körül, most kiesnek.”

„Michael visszatér a boxba, és borzalmasan csalódott. Érthető. Még van egy utolsó megbeszélés, és a boxból nézzük a hátralévő ötvenkilenc kört. Sajnos ez is hozzátartozik, a kiesés. A vereség. És az, hogy végignézzük, ahogy más nyer. »Fel a fejjel« – biztatom. »Eleget mutattál abból, mit tudsz. Várd csak ki a végét!« De mélyen legbelül meg vagyok győződve róla, hogy Michael a műszaki hiba nélkül megnyerte volna a versenyt.”

Michael Schumacher 1991-ben a Belga Nagydíjon (Fotó: Photo4 / XPB Images)

Összejöhetett volna a győzelem?

Miután Schumacher kiesett, csapattársa, Andrea de Cesaris a 14. helyről rajtolva a 2. helyig tornázta fel magát, és közel került a műszaki gondok miatt lelassuló Ayrton Senna utoléréséhez, amikor három körrel a vége előtt elfüstölt a motorja. A csapattagok közül ezek alapján többen úgy vélik, Schumachernek komoly esélye lett volna arra, hogy egyből győzelemmel mutatkozzon be az F1-ben.

Hogy valóban összejöhetett volna-e a győzelem, az azért nem ennyire biztos. Mint arra Gary Anderson rámutatott, De Cesaris versenyének olyan hiba vetett véget, ami valószínűleg Schumachert is kiejtette volna. „Igazán bosszantó félreértések sorozatáról volt szó, ez került az első győzelmünkbe. A Cosworth egy új dugattyúval fölszerelt motort adott nekünk. Az több olajat igényelt, de ezt nekünk senki sem mondta…”

„Az olajtartályunk volt elég nagy ahhoz, hogy egy-két literrel többet töltsünk bele, ha szükséges. De természetesen nem akartunk extra tömeget cipelni. Logikus, hogy a motor a végére kifogyott az olajból.”

Noha Schumacher érezte, mekkora esélyt szalasztott el, Ian Phillips szerint jól viselte a kudarcot. „Michael nagyon higgadt volt. Nem messze lakott a pályától, éppen az álmát élte, és elvették tőle. De úgy vette ezt, mintha a világ legtermészetesebb dolga lenne.”

 

„Kiváltság volt”

Trevor Foster sajnálja, hogy az újabb esélyt már nem kapták meg a közös bizonyításra, ugyanakkor Eddie Jordanhez hasonlóan meg van győződve arról, hogy a Monzában már a Benettonnal rajthoz álló Schumachert kis csapatként sokáig semmiképpen sem tudták volna megtartani.

„Amikor visszagondolsz a beszélgetésekre a fiatal versenyzővel, hogy mennyiszer figyelmeztetted, legyen óvatos, és arra gondolsz, mit ért el az évek során, azt mondod, talán nem is volt szükség rá. Egyszerűen teljesen higgadt és összeszedett volt. Mindig esetében – és ez minden különleges versenyzőre igaz –, hogy csak a mentális kapacitásának öt százalékára volt szüksége az autó vezetéséhez, köszönhetően a vele született képességeinek.  A többi kilencvenöt százalékot arra használta, hogy kitalálja, hogyan működik a legjobban az autója, milyen trükkök vannak a pályán, hol a legjobbak a csúcspontok, a kigyorsítások, mennyi kerékvetőt kell használni, mely kerékvetőket kell elkerülni” – mondta a mérnök.

„Egy hozzánk hasonló kis csapatnak elég nehéz lett volna megtartani egy olyan képességű versenyzőt a következő szezonra, mint ő. De hogy őszinte legyek, igazán klassz lett volna vele dolgozni a hátralévő versenyeken. Mindenki arról beszélt, mennyire jó volt!”

„Az egész hétvégéje rendkívül lenyűgöző volt számomra. Egy kiváltság volt. Nem lepett meg mindaz, ami utána történt.”

Ami utána történt, azt mind ismerjük. Gyors felemelkedés, viharos időszakok, sikerek, győzelmek, ünneplések, rekordok. A Michael Schumacher nevű hurrikán visszatarthatatlanul érkezett meg a Forma–1-be, és végigsöpört rajta, sok mindent alapjaiban átrendezve és megváltoztatva benne.

Annyira, hogy ma, 30 évvel a színre lépése után már mítoszként emlegetjük azt az 1991-es augusztusi belga hétvégét.

További tartalmak