Musorujsag
Élő Eredmények

Sainz Monzában döbbent rá, mit jelent Ferrari-versenyzőnek lenni

Sainz Monzában döbbent rá, mit jelent Ferrari-versenyzőnek lenni

Motorsport
A Ferrari spanyolja, Carlos Sainz őszintén beszélt arról, milyen érzés a legnépszerűbb és legsikeresebb csapattal dolgozni, érzése szerint miben kell még fejlődnie, és mikor döbben rá arra, mit is jelent igazán az, hogy ő most már a Ferrari versenyzője.

Rengeteg autóversenyző álmodozott arról gyermekkorában, hogy egy nap a Ferrari pilótája lesz, nem sok emlékezetesebb pillanat van tehát egy ilyen pályafutásban, mint az, amikor szerződést köthet a vörösökkel. Carlos Sainz számára azonban ez a pillanat meglehetősen furcsa volt, a koronavírus-világjárvány elején ugyanis nem vehetett részt személyes tárgyalásokon és ünnepi fogadásokon sem.

A spanyol online platformokon egyeztetett jövőbeli főnökeivel és otthonában írta alá új szerződését. Erről egy, a Motorsportnak adott hosszabb interjúban elevenítette fel, majd a legendás alakulat lelkes szurkolóiról is beszélt, és szót ejtett arról is, milyen érzések keringenek benne most, hogy a klasszikus istálló versenyzője lehet.

„Igazából ez egy vicces történet, mert egy hosszú tárgyalási időszak előzte meg” – kezdte, amikor a szerződtetésről faggatták. „A lezárások időszaka alatt történt, szóval a tárgyalások mind Zoomon, vagy telefonon zajlottak, ez pedig egy kicsit mindent bonyodalmasabbá tett. Alkalmazkodnunk kellett a helyzethez. A szerződést pedig pont ennél az asztalnál írtam alá, itt Madridban, ahol most ezt az interjút készítjük. Ebben a kicsi irodában, ami a házunkban van.”

„A lezárás ideje alatt végig együtt voltunk a családommal. Egy nap felkeltem, reggel nyolckor még mindig pizsamában voltam, bejöttem ebbe a szobába és látom, hogy az apám már készen áll, a kezében ott egy toll. Azt mondta, ez a ferraris szerződés, és itt kell aláírnom. És ha aláírom, kész vagyunk. Szóval pizsamában írtam alá, reggel nyolckor, ébredés után. Úgy voltam vele, oké, neked is jó reggelt” – emlékezett vissza.

Carlos Sainz (Fotó: Ferrari) Carlos Sainz (Fotó: Ferrari)

Első ferraris évében Sainz számára az egyik legkülönlegesebb és legmeghatározóbb élmény a csapat fanatikus szurkolóival való találkozás volt az Olasz Nagydíj hétvégéjén. „Való igaz, hogy az olasz szurkolók elképesztően szenvedélyesek és tisztelettudók. Oly módon, amire nem is számítottam. Úgy értem, nekik még az is szuper különleges, hogy kezet foghatnak velem, vagy megérinthetnek. Tisztelnek és valamiért tényleg piedesztálra emelnek, ez pedig eléggé hatásos. Izgatottak lesznek, ha a közelükben vagy, versenyzőként pedig ilyet sosem tapasztaltam még. Ez a legmeglepőbb érzés, amit eddig valaha tapasztaltam” – ismerte el őszintén.

„Megveregetem a vállukat és azt mondom nekik, ugyan már, én is csak egy huszonhét éves srác vagyok, mint te, csak nyugodj meg, és fotózz. De gyakran elveszem tőlük a telefont, hogy én magam készítsem el a fotót. Ez az egész őrületes, és imádom! Nagyon viccesek is, szórakoztató dolgokat mondanak. Szóval egy kicsit megváltozott az életem, de azért szerencsére sikerült megőriznem az egyensúlyt” – folytatta.

A Ferrarit nemcsak a szurkolók, hanem a média is kiemelt figyelemmel tünteti ki, amit Sainz szintén megtapasztalt már. „Érdekes, hogy a kis hírek milyen hatalmas hírekké válhatnak, csak azért, mert az ember a Ferrarinál van, a Ferrari része. Olaszországban ez gyakran megesik, és még tanulom, hogyan kell kezelni ezt. Tanulom, hogyan kell beszélni, hogyan ismerjem fel, hogy ha mondok valamit, akkor abból óriási szalagcím lehet. Versenyzőként próbálom tanulni, hogyan kezeljem ezeket a helyzeteket, ez ugyanis eléggé nehéz. Van itt valami extra felelősség, ami máshol nincs. Tudod, egészen más, amikor egy országért versenyzel” – mondta.

Fotó: XPB

„Olyan ez, mintha egyszerre játszanál a Real Madridért és Spanyolországért. A Ferrarinál versenyzek és ez egyet jelent azzal, hogy a Ferrariért és Olaszországért is versenyzek. Ezzel tisztában kell lenni, és viselni kell az ezzel járó felelősséget. De nekem ez megtiszteltetés. Szeretem Olaszországot, sok időt töltök ott. Ott nőttem fel, és már amikor gokartoztam, tudtam, mennyire szenvedélyesen szeretik a Ferrarit. Úgy nőttem fel, hogy a legtöbb gokartos, aki ellen versenyeztem, Ferrari-pilóta akart lenni. Hogy végül én lettem az, hatalmas megtiszteltetés és kiváltság. Erre nagyon büszke vagyok” – tette hozzá.

A vállalati kultúra, a Ferrari egyedi hangulata miatt sokan megfogalmazták már, ott versenyezni egészen más, mint a többi csapatnál, Sainz szerint azonban ma már nincs akkora eltérés, hiszen a legtöbb alakulat hasonlóan működik: „Más a kultúra és máshogy csinálják a dolgaikat. Ugyanakkor a modern F1-es csapatok már egyre jobban hasonlítanak a munkamódszer, a munkamorál és a profizmus tekintetében. Mostanában sok a multikulturális csapat. A Ferrarinál is sok az angol és az amerikai. Még az én mérnöki csapatomban is van egy angol, egy skót, egy amerikai és egy olasz. És ez csak az én saját csapatom, akikkel minden nap együtt vacsorázom. Ez azt mutatja, hogy az F1 egy irányba tart. Persze a Ferrarinak megvan a maga kultúrája, amit meg kell értened, és megvan a saját módszere, amihez alkalmazkodnod kell.”

Noha sok versenyző álma a Ferrari, Sainz jelezte, igyekszik nem túlgondolni, hogy most az F1 történetének legsikeresebb csapatánál dolgozhat, és úgy érzi, továbbra is ugyanaz az ember maradt, aki a váltás előtt volt. „Amikor leülepszik ez az egész, valóságosnak érzed, és akkor már csak próbálsz élni a lehetőséggel. Hogy milyen érzés? Még mindig ugyanaz a Carlos vagyok. Ugyanaz a srác. Ugyanaz a versenyző, ugyanazzal a szenvedéllyel, tehetséggel. Ugyanaz, aki csak teszi a dolgát. Csak most épp a Ferrarinál. Ez hatalmas felelősség, főleg ha Olaszországban versenyzel. Ez a legnagyobb dolog. Monzában rájössz, mit jelent Ferrari-pilótának lenni, és ezt érzed az egész világon. De amikor elmész Monzába, hirtelen rájössz, hogy ez óriási dolog. Nagyobb, mint elképzeltem. De ugyanaz vagyok, aki voltam. Ezen a téren semmi sem változik” – zárta gondolatát.

Carlos Sainz (Fotó: Ferrari) Carlos Sainz (Fotó: Ferrari)
Borítókép: Fotó: XPB

További tartalmak