Musorujsag
Élő Eredmények
×

Úrrá lenni Charles Leclerc-en...

Úrrá lenni Charles Leclerc-en...

Boxutca
A becsvágy hajtóerő. A nagy sikerek, de nagy botlások felé is vihet. A bajnoki éllovast most az idei első mellényúlásába hajszolta bele. Azt ígéri, tanul a hibájából, de a múltja alapján benne van, hogy újabbakat vét. Merre viszi tovább a kötéltánca Charles Leclerc-t, és merre viszi tovább ő a Ferrarit?

Azt ígérte, nem követi el újra. A téthelyzetben idén addig a pontig nem hibázó Charles Leclerc Imolában a verseny hajrájában a falba perdítette a Ferrarit, és ezzel először maradt le 2022-es díjátadóról. Még annak is örülhet, hogy csak hét pontja bánta.

A futam után elővette a védjegyének számító szigorú önkritikát, és elismerte, elfogadhatatlan baki volt ez részéről. „Igen, egy újabb hiba volt, de tanulni fogok belőle, és nem fogom újra elkövetni” – hangoztatta.

De mi a garancia erre?

Keserű irónia Leclerc számára, hogy a mostani botlás éppen azon a versenyen jött, amely előtt – az eddigi legfölényesebb győzelmét hozó Ausztrál Nagydíj után – előre figyelmeztette a Ferrarit az Imolában rájuk váró csapdákra, hogy a nagy felhajtás és a magas elvárások miatt nem erőltethetnek túl semmit, ugyanúgy kell dolgozniuk a tifosi előtt is, ahogyan az első három hétvégén.

De mondott mást is Melbourne-ben, amire két héttel később némiképp rácáfolt. „Tudom, hogy megvan az autóm, képes a győzelemre, de nem szabad túlzásba esni, nem törekedhetek semmi különlegesre vagy látványosra csak azért, hogy nyerjek egy-két helyezést. Tudom, hogy ez benne van az autóban, csak el kell végeznem a munkát” – hangzott a múlt vasárnap után már másképp csengő okfejtése.

Charles Leclerc kicsúszása az 53. körben (Fotó: Formula1/Twitter)

A futamot követően ő maga jelentette ki, hogy a Ferrariban ezúttal nem volt benne a Red Bull legyőzése, és a harmadik hely volt a maximum. (Ez egyébként nem teljesen igaz, a második hely igenis megszerezhetőnek tűnt.) Innen nézve önellentmondásba került. Mi volt a Variante Altából való még jobb kigyorsításra törekvés, ha nem valami „különleges vagy látványos” azért, hogy „nyerjen egy-két helyezést”?

De mondott mást is Melbourne-ben. „Nem szabad túl sokat hibázni, mindig ott kell lenni, ez nagyon fontos. Fogok elkövetni hibákat az év során, ez biztos. Mindenki követ el. De próbálom minimálisra csökkenteni a számukat” – fogalmazott, majd mindjárt a következő versenyen elkövette az első hibáját, mert a „mindig ott lenni”-t ezúttal kevésnek érezte.

 

Kiképezték az efféle helyzetekre

Adódik a kérdés: a fenti ígéretét – hogy tudniillik nem követi el még egyszer ezt a hibát – be tudja tartani ezek után? A garancia erre a múltja és a személyisége.

„Mindig jó voltam annak meghatározásában, mit éreztem a verseny azon pillanatában, és tudtam, hogyan kell javítanom a hibát”

– mondta Imola kapcsán.

Mintha csak egy sportpszichológus beszélne. Nem véletlenül. Leclerc-re már gyerekként foglalkoztak ilyen szakemberek, és ennek is nagy szerepe van abban, hogy mentálisan olyan erős, hogy ennyire könyörtelenül önkritikus magával, és hogy szinte immunis a kívülről érkező nyomásra.

„A mentális erőmmel a gokartos időszakomban volt probléma, azóta sokat dolgoztam a javulásért e téren” – mesélte még 2019-ben. „Nehéz elmagyarázni, hogyan dolgozom a mentális erőm javításán. Szenzorokkal a fejeden edzel a számítógép előtt, melyek azt figyelik, mi történik az agyadban. Azt képzeltem, mindent értek, de kiderült, hogy tévedtem. Így jobban megismertem önmagam, és a lényeg az eredmény: rájöttem, hogyan kontrollálhatom magam.”

Charles Leclerc (Fotó: Ferrari)

Az említett folyamaton részben már a Ferrari Akadémia tagjaként ment végig, és olyan szakemberek is segítették, mint az F1 és az autósport mentális és fizikai oldalával foglalkozó orvos, Riccardo Ceccarelli, akihez menedzsere, Nicolas Todt 13 évesen vitte el Leclerc-t, még gokartosként. A szakember egy bizonyos teszt segítségével mérte fel Leclerc-t, vizsgálta a reakcióidőjét, a koncentrációját, a memóriáját, és a monacói már akkor kitűnt.

„A huszonötből huszonnégy pontot ért el a tréningen. Nagyjából ezer versenyzőből, akiket az évek során vizsgáltam csak két-három járt sikerrel”

– mondta Ceccarelli pár éve egy interjúban.

Amikor tehát Leclerc az adott pillanatban érzett érzéseiről és az önelemzésről beszél, nem közhelyeket pufogtat, hanem a tanultakat emlegeti. Szavai bizonyítják, hogy rendelkezik azzal az eszköztárral, ami a hibák megfelelő kezeléséhez és az azokból való tanuláshoz kell. Ez olyan háttér, amivel az előző versenyzőgeneráció, a sportpszichológiát már csak önérzetből is elutasító Lewis Hamilton vagy Sebastian Vettel nem rendelkezik. Míg náluk fiatalon (és később is) a „vagy képes rá ösztönből, vagy nem” elv döntött arról, miként dolgoznak fel hasonló baklövéseket, addig Leclerc-nél megvan a stabil alap, amire ilyen esetekben építkezhet.

 

Hibahajlam és önbizalom

Az elméletet tudni és azt a gyakorlatba átültetni ugyanakkor két különböző dolog. Van, hogy utóbbit csak tapasztalás útján sikerül megvalósítani. Például úgy, hogy előbb elszúrjuk, hogy megtudjuk, hogyan ne csináljuk.

Helmut Marko Red Bull-tanácsadó tavaly Leclerc gyenge pontjának nevezte a sok hibáját, és ez volt az oka, hogy nem sorolta őt Max Verstappen és Lewis Hamilton szintjére, sőt, még Lando Norrist is többre taksálta. Idén év elején változott a véleménye, és éppen Imola előtt állította a ferrarist párhuzamba Verstappennel, mondván, azt érzi most Leclerc-en, amit tavaly a hollandon. „Leclerc egyelőre sokkal kevesebbszer nyert, mint Max, és tavaly Sainz is egy szinten állt vele.”

„Az új Ferrarival viszont jobban boldogul, rendkívül gyors és hibátlan. A magabiztossága is nőtt ezzel. Kicsit Max tavalyi magabiztosságára emlékeztet ez. Most meg kell törnünk ezt a dominanciát”

– magyarázta.

Imolában sikerült nekik az autójuk jó formájával. Leclerc hibázott, és most az a kérdés, meginog-e a magabiztossága ettől. Marko azt reméli, hogy igen.

„Leclerc-nek még nincs bajnoki címe. A nyomás eleve nagy volt, a hazai versenyen csak még nagyobb. Ha továbbra is gondoskodunk arról, hogy a Ferrarinak el kelljen mennie a határig, akkor már nem lesz minden kerek náluk” – célzott arra, hogy belehajszolnák az ilyen helyzetekben kevésbé rutinosnak számító ellenfelüket az újabb hibákba.

Charles Leclerc és Max Verstappen (Fotó: XPB)

Miközben Leclerc megállapította, a pályafutása során sosem követte el kétszer ugyanazt a hibát, ha az elmúlt szezonjai nem kevés mellényúlásán tekintünk végig, egyfajta mintázat azért kirajzolódik. A 2020-as és 2021-es ausztriai rajt utáni balesete, a 2020-as Szahíri Nagydíjon történt ütközése (mellyel Max Verstappent is kivette a versenyből) vagy a 2020-as Török Nagydíj utolsó körének utolsó kanyarjában balul elsült előzési kísérlete, mellyel a dobogóját bukta el, mind hasonló helyzetben történtek: rámenősen akarta a pozíciójavítást, nagyon agresszív próbált lenni, de átlépte a határt.

Ebbe a sorba a mostani imolai is beleillik: elérhető közelségben volt a második hely, egyszer már meg is szerezte (az első kerékcserénél), de nem tudta megtartani, és emiatt tovább próbálkozott. Ő kérte a Ferraritól, hogy iktassanak be egy újabb kerékcserét a támadás érdekében, és valójában nem is álltak messze e taktika sikeres kivitelezésétől. Ha nem pördül meg, talán még össze is jöhetett volna neki az előzés. De megpördült.

Ekkora a különbség az erőn felüli és a lehetségestől elmaradó eredménytől.

 

Benne az erő – mire használja?

Amikor azt mondta, a hibának nincs köze a nyomáshoz, nem mentegetőzni próbált. „Nyilván nemcsak a versenyen volt nyomás, hanem az egész hétvégén, és nem gondolnám, hogy túl sokat hibáztam volna előtte” – mondta.

Leclerc-nek mindig is nagy erénye volt, hogy szinte immunis a nyomásra. Az első győzelmét 2019-ben Spában egy nappal gyerekkori barátja, Anthoine Hubert halála után aratta, a következő versenyt pedig úgy nyerte meg Monzában, hogy Lewis Hamilton a fél versenyen a nyakában loholt és a hibáját várta.

A felsorolt esetekben további közös pont, hogy Leclerc-t nem a külső nyomás roppantotta meg, hanem a saját magával szembeni elvárásai, a becsvágya. Az a vágy, hogy az autója valós erején is felül akar teljesíteni, hogy hozzá akart tenni valami pluszt, amivel még jobb eredményt hozhat ki a helyzetből.

Ezt a jellemvonását nehéz lenne hibaként értelmezni. Éppen ez tette már a második F1-es évében Ferrari-versenyzővé, és emiatt lett a vörösök új vezéregyénisége, akiben a csapat az ilyen hibák ellenére is töretlenül hisz. Nemrég Mattia Binotto is elmondta, bármit is tett, Leclerc-ben soha egy pillanatra sem inogott meg a hitük.

Charles Leclerc összetört autója a tavalyi monacói időmérőn (Fotó: XPB)

Az extrára való törekvéssel, illetve az extra teljesítményre való képességgel versenyzők a hátukra vehetnek csapatokat, hogy meg se álljanak a bajnoki győzelemig. Azonban ezt a képességet is meg kell tanulni használni, tisztában kell lenni vele, hogy e fegyver mikor önveszélyes.

És ez olyan rés Leclerc pajzsán, amin már gokartosként átvilágított a nap.

„A legelső teszten, amit csináltunk vele, nyerni akart, és ha nem ment neki, dühös lett” – mesélte Ceccarelli. „A düh az energia és a motiváció jele, de visszaüt, ha az agy nem kontrollálja. A tökéletes versenyző higgadt, de megvan a gyilkos ösztöne.”

A gyilkos ösztön Leclerc sajátja. A természetes gyorsasága mellett ez teszi őt a generációja egyik legjobbjává. Agresszióban és a határok feszegetésében Max Verstappennel vetekszik, ám ez időnként visszaüthet, főleg a tapasztalat hiányával.

Ceccarelli szerint a monacói sokat fejlődött a dühkezelés és önkontroll terén az évek során. „Charles azóta higgadtabbá  vált, sokat tréningezett, hogy jobb legyen. A kulcsot az önelemzés jelenti, a képesség arra, hogy be tudja látni a hibáit, és túl tudjon rajtuk lépni” – mondta az olasz orvos.

Leclerc nyilvánvalóan képes erre. Minden hibája után képes volt rá. 2019-ben a bakui időmérőn megtanulta, hogy a Q2-ben a biztos továbbjutás mellett nem érdemes túlfeszíteni a húrt a folyamatosan változó pályán. A Max Verstappennel a 2019-es ausztriai verseny hajrájában vívott csatájában megtanulta, hogy az FIA néha elnézi, hogy mások letolnak ellenfeleket a pályáról, és ahelyett, hogy tombolni hagyta volna az igazságérzetét, magába szállt, majd a következő alkalommal már ő tolta le Verstappent.

Charles Leclerc a 2019-as silverstone-i  versenyen Max Verstappen ellen (Fotó: XPB)

Imola után talán tudni fogja, amit Red Bull-os ellenfele címvédő bajnokként már jól tud: egy bajnoki csatában néha be kell érni a kevesebbel, hogy év végén a többet kapd. Például 7 ponttal többet.

Melbourne-i kijelentéseiből látható, hogy Leclerc az elméletet már eddig is tudta, most viszont a gyakorlatban is megtanulta, miért olyan fontos ez az elmélet. A hibája most még nem volt égbekiáltó. A bajnoki előnye továbbra is nagy, a helyzete kényelmes, és még csak a bajnokság elején járunk. De figyelnie kell, mert ha most belefutott, a szezonhajrában is belefuthat. Ezért is olyan fontos a tanulság levonása.

 

Amit megtanulhat Vetteltől és Schumachertől

Azt mondta, tanul a hibájából, és őt ismerve biztosak lehetünk benne, hogy így lesz. Most azonban Bakuval vagy Ausztriával ellentétben nem egy adott időmérős/versenyhelyzetet, nem az Alta-sikán bevételének módjait kell kiértékelnie, hanem olyan nagyobb dolgokat, amik egy bajnoki csatát egyik vagy másik irányba döntenek el.

Meg kell tanulnia bajnokesélyesként, sőt, bajnokként versenyeznie ahhoz, hogy végül bajnokká is váljon. Vagy Ceccarelli szavaival élve: meg kell tanulnia kezelnie, sőt használnia az energiát és motivációt jelző dühöt. Néha tudnia kell veszíteni/feladni ahhoz, hogy a végén nyerhessen, a pillanat hevében érzett ingerültséget pedig a fejlődés hajtóerejévé kell tennie.

Hogy hogyan csinálja, az egyáltalán nem mindegy. A múltban láthattuk, a Ferrari az a csapat, amely egy-egy botlás után képes szétesni. Sebastian Vettellel egyebek mellett ezért sem értek a csúcsra. Hol egy hockenheimi gumifal, hol a szezonhajrában elkövetett piruett-sorozat ágyazott meg annak, hogy csapat és versenyzője egymást húzta egyre lejjebb.

Sebastian Vettel 2018-as hockenheimi kiesése (Fotó: XPB)

Leclerc-ék még nem tartanak itt, és nagyon sok hibának kéne jönnie ahhoz, hogy ide jussanak. Vagy nagyon súlyos baklövéseknek. Ám biztosra a monacói sem mehet. Bármennyire is a Ferrari kedvenc arany ifja, tudnia kell élni ezzel a státusszal.

A Netflix által tavaly bemutatott Schumacher filmben Jean Todt elárulta, volt egy pont a Michael Schumacherrel közös években, amikor a sokadik bajnoki vereség után még benne, az örök szövetségesben is megfogalmazódott a kérdés, biztosan a német-e az a személy, akire a Ferrarinak szüksége van. Vettel és Schumacher esetében eltérő volt a Ferrari válasza e kérdésre. Leclerc-ben megvan a potenciál és a mentális erő arra, hogy az idősebb német útját járja be.

De feltétel nélküli bizalom és hit ide vagy oda, azt a bizonyos áttörést még nem érte el. És éppen az imolaihoz hasonló hibákra adott reakciók fogják meghatározni, hogy a Ferrari Niki Lauda és Michael Schumacher utáni új vezére lesz-e, aki egy korszakot meghatározva összetartja és sikeressé teszi a szétesni hajlamos vörösöket, és az örökös határfeszegetésével kihozza-e belőlük akár az erőn felülit is. Még úgy is, ha néha túllép a határon.

Egy érési folyamat ez. Egy bajnok éréséé? Leginkább rajta áll. Az Alta-sikánnal ellentétben itt még a kezében az irányítás. Charles Leclerc félelmetes erő. De úrrá is tud lenni rajta?

Borítókép: Charles Leclerc (Fotó: XPB)

További tartalmak