Hiába szenvedte el sorozatban harmadik házon belüli vereségét George Russelltől, kivetnivalót nehéz lenne találni Lewis Hamilton Miami Nagydíjon nyújtott teljesítményében. Azt, hogy csapattársa mögött, a hatodik helyen ért célba vasárnap, Melbourne-höz hasonlóan egy biztonsági autós fázisnak köszönhette, ami újabb „ingyen” kerékcserével ajándékozta meg Russellt.
Hamilton a futam után a pontszerzéssel elégedett volt, a versenyének alakulásával nem. Több dolgot is a csapata szemére vetett. Utólag megkérdőjelezte a gumitaktikájukat, másfelől nem értette, a biztonsági autós fázis alatt miért tőle várta a boxfal annak eldöntését, hogy ő is cseréljen-e kereket.
Russell a kemény keveréken rajtolt a szombati Q2-es búcsúja után, és az egyetlen esélyét a komoly felzárkózásra éppen egy „ingyen” kerékcsere jelentette. Hosszúra nyújtotta az első etapját, és várta, hogy történjen valami rendkívüli. A Mercedes mérnökei az Auto Motor und Sportnak elárulták, egészen az 7 körös futam utolsó 5 köréig készek voltak kivárni egy virtuális vagy valódi biztonsági autóra. Végül hamarabb jött a segítség: Russell már a 40. körben jött VSC-jelzésre reagálva egyből a boxba hajtott friss közepes gumikért.

A Mercedes ezzel párhuzamosan diskurálni kezdett Hamiltonnal arról, hogy mit lépjenek. Két lassú körön keresztül egyeztettek, míg végül a versenyző helyett a csapat döntött: kint maradnak.
„Ti mondjátok meg nekem, ember! Ne rám hagyjátok!” – mondta a csapatrádión Hamilton, amikor arról kérdezte mérnöke, hogy kiálljanak-e.
A hétszeres bajnok a futam után finom kritikát fogalmazott meg a csapata felé. „Amikor odakint vagy, nem rendelkezel az összes információval. Nem tudod, ki hol van, hová jöhetsz vissza, nem látod a teljes képet, amit ők a képernyőn igen. Amikor neked adják a döntéshozás felelősségét, az olyan érzés, mintha hazardíroznál, és én azt nem szeretem. Csak annyit mondtam, hogy srácok, ezt nektek kell eldöntenetek” – fogalmazott Hamilton, akinek nem tetszett, hogy rá tolták a felelősséget.
Nem hárítás, segítség akart lenni
A rádiózását hallgatva kicsit más kép rajzolódik ki. A csapattal való beszélgetésébe Peter Bonnington versenymérnök mellett James Vowles vezető stratéga is bekapcsolódott, ami – az elhangzottakon túl – azt jelzi, a csapat elsősorban nem a felelősséget akarta Hamiltonra hárítani, inkább minden lehetőséget biztosítani akart neki, hogy a lehető legtöbbet tehesse a szerencsés helyzetbe került Russell ellen.
A biztonsági autó pályára küldésekor Hamilton a mérnökével egyeztetett a gumikról és a különbségekről. Bonnington minden szükséges információval ellátta, és visszajelzést kért a döntéshez. Hamiltont leginkább Russell helyzete foglalkoztatta, és az, tehet-e bármit a mögé kerülés ellen.
Bonnington: Mondd el, mit gondolsz ezekről a gumikról! Tizenhat körünk van még.
Bonnington: George most állt ki, tizenkét másodpercre van, új keményen (valójában közepesen volt, a szerk.). Ha kiállnánk, George mögé kerülnénk. George még negyven kör után is zöld köröket futott azon a kemény gumin.
Hamilton: És ez az egyetlen…(félbevágott kérdés)
Bonnington: …úgy vélem, ha lement róla a nyomtáv, egészen jól működhetnek.
Hamilton: Akkor mögöttem van újon?

Miközben Hamilton először haladt el a boxutca bejárata mellett, a tanácstalanságot hallva a beszélgetésükbe bekapcsolódott James Vowles főstratéga.
Vowles: Lewis, itt James. Azt tanácsoljuk, maradj kint. De rád bízzuk, a te döntésed lehet, de most kell meghoznunk.
Hamilton: Hátrányban leszek, nemde?
Hamilton: Szóval ki van közvetlenül mögöttem?
Bonnington: George lesz, aztán Ocon.
Hamilton: Mennyivel gyorsabb az a gumi?
Bonnington: Talán három-négy tizeddel. De ez a gumi a jelek szerint jobban működik, ha a futófelületét már lejárták. Egy esélyünk van még a kiállásra, ha úgy gondolod, meg akarod lépni.
Hamilton: Ti mondjátok meg nekem, ember! Ne rám hagyjátok!
Bonnington: Rendben, azt tanácsoljuk, maradj kint.
Hamilton: Így is elveszítem a helyezést George-dzsal szemben… (szakadozik)
A beszélgetésből érzékelhető, hogy Hamilton szeretett volna a csapattársa előtt maradni, de az is, hogy a Mercedes partner volt számára e törekvésében. Amit ő úgy értelmezett, hogy lehetetlen helyzetbe hozták, az valójában inkább tűnt a csapaton belüli betöltött státusza újabb megnyilvánulásának: a nyilvánvalóan vesztett helyzetben is próbálták megadni neki az újabb vereség elkerülésének lehetőségét.

Ám ahogy Toto Wolff a futam után rámutatott, a biztonsági autó időzítése miatt nemigen létezett ilyen lehetőség.
„Két szék között a pad alatt kötött ki a biztonsági autóval. Nem kedvezett neki az időzítés, George-nak viszont igen. George a tartományban volt, senki nem volt mögötte, friss közepesekre válthatott. Lewisnál dönteni kellett, hogy tartja-e a pozíciót a használt keményen, vagy lágyra vált, ami kockázatos lett volna.”
„Ötven-ötven százalékos döntés volt, és végül nem jött be neki. De nem először pártolt el mellőle a szerencse idén a biztonsági autóval” – utalt a csapatfőnök a hasonló melbourne-i esetre.
A taktikáját is megkérdőjelezte
Hamilton is belátta, alapvetően a szerencsén múlt. Ennek ellenére utólag a saját stratégiáját is megkérdőjelezte. Már Russell előzése után megjegyezte a rádión: „Nem volt túl kegyes velem a taktika.” És ezzel aligha az elszalasztott kerékcserére célzott.
A futam után arról beszélt, jobb lett volna, ha ő is kemény gumin rajtol.
„George nyilván nagyszerű munkát végzett azon az etapon. A jobb gumin rajtolt, a kemény volt a jobb, szóval visszatekintve talán én is rajtolhattam volna a kemény gumin.”
A Mercedes mérnökei szerint ez a taktika a hatodik helyről rajtolva felért volna egy öngyilkossággal. Russell a 12. helyről indulva a 15., rövid időre a 16. helyig csúszott vissza a rajt után, mert hidegek voltak az abroncsai. Hamilton is könnyen veszíthetett volna ugyanennyi pozíciót. Arra pedig aligha játszhattak, hogy a biztonsági autó a futam hajrájában mindent jóvátesz. Russell esetében is csak kényszertaktika volt ez.
Rosszat sejt?
Hogy Hamilton a „sajátjain” vezeti le az eredménybe átültetni nem tudott feszültségét, az nem újdonság. Toto Wolff tavaly elmondta, ők már megismerték és megszokták annyira a bajnokukat, hogy együtt tudjanak élni a villámhárító szereppel.
A Miamiban történtek nem is abból a szempontból érdekesek, hogy a Mercedes ismét villámhárító lett. Mondjon bármit és mosolyogjon akárhogyan, villámok csak ott vannak, ahol vihar is. A versenyzőjük lelkében a jelek szerint igenis van.

Hamiltont most leginkább alighanem az a tény bosszantotta, hogy az Imola után sokak által dicsért Russell 23 pontra hizlalta a vele szembeni előnyét, ami egy újabb lépés lehet afelé, hogy Sebastian Vettel Daniel Ricciardo és Charles Leclerc melletti helyzetébe kerüljön, vagyis az első évében kikapjon a fiatal új csapattársától. A párhuzam abból a szempontból is érdekes, hogy Vettel esetében is nagy szerepet játszottak a balszerencsés pontvesztések 2014-ben és 2019-ben.
Hamilton Imola után dacosan és elszántan kommentálta a vele kapcsolatos kritikákat, és harciasan megjegyezte, mindenkire rá akar cáfolni.
A Miami Nagydíj 40. köréig jó úton is járt afelé, hogy visszavágjon az imolai házi vereségért, erre elvesztette a lehetőséget. Önhibáján kívül. És ez olyan bosszantó lehet, mint egy győzelemre esélytelen autót kapni egy utolsó körben elbukott bajnokságot követő szezonban…
Hamilton persze aligha fogja bevallani, hogy idegesíti a helyzet. Most is dicsérte kollégáját. „Nagyszerű munkát végzett azzal, hogy visszakapaszkodott onnan és pontokat szerzett. Az ötödik és hatodik hely a csapat számára jó eredmény” – mondta sportszerűen.

Azért megjegyezte, mostanság igencsak rá jár a rúd, és rá férne már egy kis szerencse is. „Igen, várok rá! Addig pedig dolgozok tovább, amilyen keményen csak tudok, együtt a csapattal. Szép ponttermésünk volt a mostani versenyen.”
Főleg Russellnek, aki a bajnoki cím távolságában a legfőbb motivációt és célpontot jelenthetné számára. Kit ne bosszantana, ha még ezt is veszni érezné?