Amilyen kaotikus és fordulatos verseny volt összességében a Brit Nagydíj, annyira kaotikus és fordulatos volt Charles Leclerc futama is. A Ferrari versenyzője a második rajt után a harmadik helyen haladt – előbb Max Verstappent, aztán Carlos Sainzot üldözve. Túl volt már egy baleseten, így hiányzott az első szárnyának jobb véglapja. A Sergio Pérezzel történt koccanásban vesztette el.
A sérülés ellenére jobb tempóra volt képes, mint az első etapon gumigondokkal küzdő csapattársa, és ez okozta a Ferrari számára a komoly fejtörést. Miután Verstappen az élre állt, Leclerc már elkezdett érdeklődni arról, Sainz elé kerülhetne-e. A csapat ódzkodott a csapatutasítástól. Verstappen problémái után már az első hely volt a tét, hátulról viszont egyre inkább fenyegetést jelentett a gyorsan zárkózó Lewis Hamilton.
Csapatutasítást végül csak jóval később, a kerékcserék után láttunk, a Ferrari a 31. körben kérte a spanyol segítségét. Leclerc innentől vezetett, ám a versenye újabb fordulatot tartogatott. A 40. körben érkezett a biztonsági autó, és míg őt a használt kemény gumikon a pályán tartották, mögüle Sainz és Hamilton is lágyra váltott, így kiszolgáltatott helyzetbe került az újraindításnál.
Leclerc oroszlánként küzdött, Sergio Pérezt és Lewis Hamiltont is az utolsó utáni pillanatig maga mögött tartotta. ám a dobogót sem tudta megmenteni, negyedikként intették le.
Leclerc futam végi rádiózása mindent elárult arról, hogy elégedett volt a Ferrari döntéseivel.
„Amennyi versenyidőt vesztettünk… Istenem! Az egyetlen jó dolog a mai napban, hogy Carlos nyert! De átkozott pokol! Élvezzétek a győzelmet!”
– mondta csalódottan a csapatnak. Miután kiszállt az autóból, Mattia Binotto volt az első, aki beszélt vele. Mutogatása azt sugallta, előre figyelmeztette, hogy óvakodjon a nyilvánosság előtti panaszkodástól. Ő az interjúzónában kicsit másképp írta le a beszélgetésüket…
„Igen, a csata a végén klassz volt, másfelől viszont amikor mindenki lágyra váltott, nagyon szenvedtem. A végén minden tőlem telhetőt megtettem, de ez nem volt elég. Csalódott vagyok” – mondta a monacói.
Az M4 Sport mikrofonjánál a hajrában mutatott védekezése kapcsán elmondta: „Egy ilyen helyzet mindig bonyolult, de versenyzőként ennél jobban nem lehetett védekezni. Minden egyes centimétert kihasználtam, amit lehetett.”
A kérdésre, mit mondott neki a főnöke, elmondta:
„Ó, csak vigasztalni akart. Ennyi.”
Jenson Button erre jegyezte meg: „Rám nem így mutogatnak a barátaim, ha fel akarnak vidítani…”
Leclerc mindenesetre tudta, mit kell mondania, és a helyzetet is értette. A mostani a csapattársa első győzelmének a napja volt, ami szintén egy Ferrari-győzelem. „Meg fogjuk nézni a teljes képet. Én csak a saját versenyemet látom, és a verseny alatt nem mindig látod át az egész helyzetet. Én úgy éreztem, hogy túl sok időt veszítettem el, főleg az első etapon, illetve a második első felében. De ez csak az én nézőpontom, ami talán változni fog, amint látni fogom a teljes képet.”
Hozzátette, ennek a napnak nem az ő morgolódásáról kell szólnia. „Éppen ez itt a lényeg. Nem szeretném, ha az én csalódottságomra irányulna a figyelem, inkább irányuljon az ő győzelmére, ami az első neki a Forma–1-ben, és ez mindig különleges. Ez nagyszerű a csapatnak, nagyszerű Carlosnak. Az elmúlt versenyeken egyre magabiztosabbá vált. Nagyon örülök neki, de közben nagyon csalódott is vagyok magam miatt. Vegyesek tehát az érzésem, de remélem, hogy a következő versenyen erősebben térünk vissza.”