Musorujsag
Élő Eredmények
×

Az első a 91-ből: 30 éve Spában egy új korszak hajnalába lépett az F1

Az első a 91-ből: 30 éve Spában egy új korszak hajnalába lépett az F1

F1, Auto Motor und Sport, Michael Schumacher - The Whole Story
Harminc éve ezen a napon aratta pályafutása első győzelmét Michael Schumacher a Forma–1-ben. Naná, hogy Spában. Érzelmes pillanat, felejthetetlen futam volt, mely előképet festett arról új korszakról, amit aztán a következő évtizedekben ő határozott meg.

„Nem arról volt szó, hogy úgy éreztem, megvan a lottó főnyeremény. Inkább elég hamar rájöttem, hogy mindenki ember, Ayrton Senna, Alain Prost és Nigel Mansell is. Addig a pontig ezek a versenyzők annyira messze voltak tőlem, még elképzelni sem tudtam, hogy hozzájuk hasonlítsam magam. A hétvége során viszont rájöttem, hogy ez teljesen lehetséges, és hogy a legjobbakkal is képes vagyok felvenni a versenyt.”

Michael Schumacher a 2011-es Belga Nagydíj előtt tekintett vissza a Forma–1-es pályafutása kezdetére annak 20. évfordulóján. 1991-ben egy váratlan időmérős hetedik hely és egy mindössze 500 méterig tartó másnapi verseny elég volt ahhoz, hogy megrengesse a királykategória világát. Tehetsége annyira nyilvánvaló volt, hogy Jordan és a Benetton között egyből kirobbant körülötte egy korabeli „Piastri-ügy”.

No meg annyira, hogy az F1 akkori elitje is elkezdte komolyan veszélyeztetve érezni magát. El is kezdődtek a játszmázások, a hockenheimi féktesztelés és a magny-cours-i elbeszélgetés Ayrton Sennával, a be-beszólások és pszichológiai trükközés Nigel Mansell vagy Gerhard Berger részéről.

Egy kis konfliktus, egy kis fejmosás: Ayrton Senna az 1992-es Francia Nagydíjon elmagyarázza Michael Schumachernek, miért volt rossz ötlet ütközni vele az első körben… (Fotó: XPB)

Sokáig azonban így sem tudták fékezni a megállíthatatlant. Michael Schumacher 1991-ben Belgiumban a semmiből szakadt a Forma–1 nyakába, 1992-ben ugyanott pedig máris a sportág új győztesévé avatták.

Mégpedig egy emlékezetes esős futamon, melyen már mindössze 22 évesen is megvillantotta mindazt, ami később a széria rekordhalmozó dominátorává tette.

 

Küzdelem a nagyokkal – túljárt az eszükön

Schumacher Spába ugyan nyeretlenül, de már ötszörös F1-es dobogósként érkezett. A Benetton az előző két szezonban is nyert már futamokat, de 1992-ben a Williams egyeduralma mellett nem volt elvárható tőlük ugyanez. Nigel Mansell éppen egy futammal korábban, a Magyar Nagydíjon biztosította be a bajnoki címét, ami az F1 addigi történetének legkorábbi bajnokavatása volt. Tíz évvel később Schumacher döntötte meg.

Belgiumban is a brit volt a leggyorsabb, amit a szezonbéli 12. futamon elért 10. pole pozíciója is bizonyított. Akkoriban két időmérő edzést rendeztek, és ezúttal a szombati esőzés miatt a pénteki eredmények alapján alakult ki a rajtsorrend. Mansell mögé Ayrton Senna állt be, míg Schumacher a 3. helyről vágott neki a vasárnapi, félig szintén esős versenynek.

A rajtnál még slick gumikat használt a mezőny, ám a pálya egyik fele már akkor kezdett vizessé válni. Schumacher az 5. helyre csúszott vissza az indulás után, majd a Kemmel-egyenesben megelőzte Jean Alesit, és üldözni kezdte az élre törő Ayrton Senna által vezetett élmezőnyt. Az eső egyre jobban esett. Sennát mindkét Williams megelőzte, majd Schumacher és csapattársa, Martin Brundle is közelített rá.

A 4. körben Mansell és Schumacher is esőgumikért hajtott a boxba, majd egy körrel később csapattársaik, Riccardo Patrese és Martin Brundle is követték őket. Senna kockáztatott: slickeken maradt a vizes pályán, remélve, hogy az eső eláll, és megspórolhat egy kiállást. Nagy baklövés volt. A két Williams könnyedén visszaelőzte a brazilt, majd megérkeztek rá a Benettonok is. Schumacher ellen keményen tartotta magát Senna, ami a többiek felzárkózásával látványos tömegjelenetet eredményezett. Miután a háromoszoros világbajnok több pozíciót is vesztett, végül ő is esőgumikra váltott, a győzelmi esélyeinek viszont ekkor már lőttek.

Michael Schumacher és Jean Alesi (Fotó: XPB)

A következő fordulatot a 29. körben Schumacher Stavelot-ban elkövetett hibája hozta el. Rövid időre kicsúszott a pályáról, ami éppen elég volt ahhoz, hogy visszaessen Brundle mögé. Ez bizonyult a verseny kulcspillanatának az újra száradó pályán.

„Egyszerűen egy kicsit elvétettem a kanyarcsúcspontot. Kicsit későn fordultam, és kicsúsztam a fűre. Valójában örülhettem, hogy nem ütköztem a falnak. De akkor Martin mögé kerültem, és láttam hólyagosodik a gumija. Számomra ez jó helyzet volt. Egyből úgy döntöttem, hogy gumit cserélek”

– mesélte a futam után Schumacher.

A 30. körben – gondolva, hogy az ő gumija hasonló állapotban lehet, mint a csapattársáé – a boxba hajtott és újra slickeket kért a csapatától. Ez volt a nyerő húzása. Szó szerint. Az élen Mansell egy rádiós félreértés miatt maradt kint túl sokáig, Patrese és Brundle is elkésett a cserével, így Schumacher a korai lépésével a kiállások után az élen találta magát.

Ma már tudjuk, ez amolyan előképe volt a nevével fémjelzett későbbi (tankolós) korszak sajátosságainak: okosabban taktikázni másoknál, bátor döntéseket hozni, hagyatkozva a különleges vezetői képességekre.

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

„Okos dolog volt ez Michaeltől a verseny hevében, miután kicsúszott egy gyors kanyarban az esőben. Figyelemreméltó” – ismerte el később Brundle is volt csapattársa zseniális húzását.

„Az ilyen döntő pillanatokban mutatkozik meg a különbség a jó és a nagyszerű között. Ez a történet szerintem megmutatja, milyen mentális kapacitással rendelkezett – már az első F1-es szezonjában is –, miközben az F1-es autót vezette a határon egyensúlyozva. Közben analitikusan gondolkodott arról, mi zajlik körülötte.”

Schumacher a leintésig tartotta az első helyét, amiben némi segítséget jelentett számára, hogy Mansellnek gondjai is voltak a motorjával, így nem tudta kihasználni a Williams erőfölényét az ismét száraz pályán. Schumacher pályafutása első győzelmét aratta, és különösen büszke volt arra, hogy összességében nem csak úgy az ölébe hullt a siker.

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

„Leírni sem tudom, egyszerűen őrületes!” – nyilatkozta a verseny után. „Viszont el kell ismernem, egész hétvégén úgy éreztem, hogy egészen jók vagyunk. És nem is tudom, miért, de amikor ma a motorhome-ban voltam, arra gondoltam, talán meg is nyerhetem ezt a versenyt. De amikor a versenyen a harmadik-negyedik helyen álltam, már úgy éreztem, hű, az álmom talán nem válik valóra. Aztán amikor száraz gumikra váltottam, hirtelen megváltozott a helyzet. A legjobb pillanatban történt, és nyerni tudtam.”

„Különösen örülök annak, hogy nem egy baleset miatt nyertem, nem azért, mert mondjuk valakinek valami gondja volt az autójával vagy bármi okból kiesett. Tényleg én és a csapat nyertük meg ezt a versenyt, mert mindenki fantasztikus munkát végzett. Az autóm például az időmérőn nem volt annyira jó, mint a versenyen. Hihetetlen volt. Köszönet a csapatnak!”

Egy későbbi nyilatkozatában elismerte, nagyon meghatotta a győzelem, de leginkább az, hogy éppen Spában aratta, mely a debütálásától kezdve a szíve csücske lett az F1-ben. „Az egyetlen dolog, amit bánok, hogy édesanyám nem volt ott. Odahaza volt, Németországban. Nagyon különleges ez amiatt is, mert nemcsak, hogy Spában kezdtem a Forma–1-es pályafutásomat, de ez a pálya van a legközelebb az otthonomhoz is, Kerpenhez. Csak száz kilométerre van, míg Hockenheim kétszázötvenre, szóval mindig a hazai versenyemnek éreztem Spát. Talán ezért is voltam annyira érzelgős.”

„Alig tudtam elhinni. Könnyeztem, amikor először voltam Hockenheimben, de el kell ismernem, hogy Spa után igazán sírtam.”

Mivel ő lett Németország első F1-es győztese Jochen Mass 1975-ben aratott utolsó győzelme óta, Schumacher jelezte: „A német szurkolók régóta vártak egy Forma–1-es győzelemre. És ezt a győzelmet most leginkább a német szurkolóknak ajánlom.”

Be is indította vele az F1 nagy németországi bummját.

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

Miközben 1992. augusztus 30-án talán még meglepetésnek hatott Schumacher győzelme, később szokássá és elvárttá váltak a további sikerek. A vele a Benettonnál már a kezdetekkor együtt dolgozó Ross Brawn szerint a későbbi dominancia talán el is fedte kicsit Schumacher érdemeit. „Michael gyakran nyert meg olyan versenyeket, amiket nem kellett volna. 2004-ben például az emberek azt gondolták, hogy csak körözgetve nyertük a bajnokságot. De nem így volt. A boxfalon végeztük a számításokat, és voltak helyzetek, amikor tudtuk, hogy nagyon kevésen múlik. Volt pár versenyünk, amikor mindent tökéletesen csináltunk, és ezért nyertünk. Az ilyen mindig nagy megelégedést jelent, mert minden összeáll. Ez annak volt köszönhető, hogy amikor erre kértük, Michael mindig produkált pár elképesztő köridőt.”

A spái első győzelemnél még tisztán látszottak ezek az alapok. Schumacher a siker után külön kiemelte a csapata szerepét is. Benettonos versenymérnöke, Pat Symonds rámutatott, hogy a sikerek nem kis mértékben a csapatszellemének eredményei voltak.

„Az F1-es csapatok a munkával együtt kelnek és fekszenek, de a versenyzőkre ez nem mindig igaz. Michael mindig, MINDIG ugyanannyi erőfeszítést tett, mint mások, és még többet is. Ez motivált mindenkit arra, hogy tovább emeljen a színvonalon. Azt gondolod, már nem vagy képes ennél is keményebben dolgozni, aztán valahogy mégis találsz egy kis extra tartalékot.”

Michael Schumacher (Fotó: XPB)

Az 1992-es első győzelem az egyike Schumacher nagy spái mérföldköveinek, melyre még 20 évvel később, a debütálása évfordulója alkalmából is büszke nosztalgiával emlékezett a bajnok. „Az volt a hab a tortán, mivel akkoriban nem vártunk győzelmet az autónkkal. Nyilván volt egy kis szerencsénk is az időjárással, és ennek köszönhetően hirtelen az élen találtam magam, és győztesként szeltem át a célvonalat. Ez egy álom megvalósulása volt.”

És ez csak az első volt, amit még további 90 követett. Egy ifjú titán nagy napja, aki onnantól nemcsak elhitte, hogy küzdhet a legjobbakkal, de meg is érkezett a legjobbak közé.

Egy nap híján pontosan 12 évvel később ugyanezen a helyszínen, Spában pedig a legnagyobbá vált azzal, hogy a hetedik világbajnoki címét ünnepelte.

Michael Schumacher 2004-ben Spában biztosította be utolsó bajnoki címét (Fotó: XPB)
Borítókép: Az első a 91-ből: Michael Schumacher az 1992-es Belga Nagydíj dobogójának tetején (Fotó: XPB)

További tartalmak