Musorujsag
Élő Eredmények

Koncepció: a koncepciótlanság. A Ferrari önként ugrik a régi csapdába?

Koncepció: a koncepciótlanság. A Ferrari önként ugrik a régi csapdába?

Boxutca | Szerző: Rozmán Zoltán
Ha megoldásnak szánták, miért fest ilyen borúsan a kép? Mattia Binotto leváltását a Ferrari 2022-es produkciója látszólag talán indokolttá teszi, ám minél mélyebbre ásunk, annál világosabbá válik, a főnökkel együtt az elmúlt három év alapkoncepcióját is kidobja a maranellói elnökség. A helyzet súlyosabb lett, mint volt?

Talán megoldásnak szánták, mégsem tűnik annak Mattai Binotto leváltása. Miközben az idei szezonban is előjöttek nyilvánvaló problémák a Ferrarinál,

Többféle nézőpontból is lehet szemlélni a Ferrari idei szezonját. A csapat egyfelől két gyötrelmes év után visszatért az élmezőnybe, futamokat nyert, pole pozíciókat szerzett, és bár több területen is sokat hibázott, de jól reagált a 2022-es szabályváltozásokra, megalkotott egy erős alapokat biztosító új autót és motort, mellyel minden esélye megvan, hogy a mostani, 2025 végéig tartó szabályciklusban meghatározó erő maradjon e hibák kijavításával.

A másik értelmezés borúsabb. A Ferrari a 2017-es szabályváltozásokhoz hasonlóan a mostani megújulásnál is egyedi utat járt, egyedi ötleteket valósított meg az autójával, az év első felében ezzel ismét versenyképes volt, ám a lendület menet közben elfogyott, a kezdeti előny eltűnt, és a szezonhajrában megint lehagyták a jobban fejlesztő riválisok.

Fotó: Ferrari

Bármelyik szemszögből közelítünk, egy tény ugyanaz marad: Mattia Binotto csapatfőnöknek mennie kellett a 2022-es szezon végén.

Hogy ez a megoldáshoz, vagy inkább újabb problémákhoz viszi-e a Ferrarit, az – akár az egyik, akár a másik szemszögből ítéljük meg az idei évet – erősen kérdéses.

 

Nincs is fejlődés a Ferrarinál?

Ha kétkedünk, a 2022-es erős kezdést leegyszerűsítve értelmezhetjük így: a Ferrari komoly előnyből vágott neki az új korszaknak, de még ez is csak arra volt neki elég, hogy az év feléig versenyben maradjon a hamar felzárkózó riválisokkal.

Miközben 2021-ben a Red Bull és a Mercedes a szezon első körétől az utolsóig a bajnoki címért küzdött, és ez elterelte a figyelmét a következő évi nagy szabályváltozásokról, a Ferrari már 2020 közepén feladta a 2021-es szezonját, hogy minden erejével a megújulásra összpontosítson. A tavalyi évben elversenyezgettek a középmezőny elején, nem volt komoly fejlesztési programjuk, a pénzüket, forrásaikat az F1-75 fejlesztésébe ölték. Ennek eredményeként az idény elején a legkiforrottabb csomagot vitték pályára: az autójuk akkor még a leggyorsabb, a legmegbízhatóbb, a legsokoldalúbb volt, nagyjából 10 kilogrammal könnyebb, mint a két ellenfélé.

Mintha 200 méter előnyből kezdték volna a 800 méteres síkfutást. Csakhogy az ellenfelek a verseny közben így is utolérték őket. A Red Bull már a táv felénél az élre állt, majd jól el is húzott, a Mercedesszel pedig a célig kellett sprintelniük, és csak mellbedobással előzték meg őket. Bármennyire is szorgalmasak voltak a felkészülés során, egy ilyen verseny után nem tűnnek valami jó futónak…

Az idei Ferrari sok szempontból nemigen különbözött Sebastian Vettel időszakának Ferrarijától. A csapat 2017-ben is egy nyeretlen év után rukkolt elő egy kreatív megoldásokat felvonultató, versenyképes autóval, ám a fejlesztési versenyben akkor is gyengébbek voltak a Mercedesnél. Ahogy 2018-ban is.

És ha a négy-öt évvel ezelőtti félrefejlesztések rossz emléke nem kísértene eléggé, volt még egy aggasztó párhuzam: a stratégiai bizonytalanság, a rugalmatlan, kaotikus döntéshozási folyamat.

Mattia Binotto (Fotó: Ferrari)

Visszatekintve a boxfal idei baklövéseire, felderengenek a régi jelenetek. Amikor Sebastian Vettel Szocsiban közölte mérnökével: „Akkor mondom, mit teszünk…” Vagy amikor a németnek kellett felülbírálnia mérnökét, aki 8 másodperc távolságból akart elévágással próbálkozni Max Verstappen ellen. Vagy amikor Vettelnek és Räikkönennek kellett rászólni a csapatra, hogy ideje kimenni az időmérőn, mert nem fognak felérni az utolsó gyorskörükre.

Idén Charles Leclerc és Carlos Sainz is foghatta a fejét párszor a csapat „bénázásai” láttán, és most is kirajzolódtak az ismerős hiányosságok, amiknél időnként az volt az ember benyomása, hogy ha a mérnököknek nem szólnak külön vagy írják le nekik egy kézikönyvben, hogy a kezük kitételével ellenőrizhetik, esik-e az eső, ők ki nem rakják a kezüket, csak bújják a számokat, és egyszerűen megoldható problémákra keresnek bonyolult megoldásokat.

Ha ezt nézzük, és elkezdjük számolgatni, mennyi pont veszett el e problémák, valamint a megbízhatatlan motor miatt, arra a következtetésre is juthatunk, hogy ez így harmatgyenge produkció volt egy olyan gárdától, amely ilyen helyzeti előnyből lendült neki a 2022-es évnek.

Másfél éven keresztül készültek az idei szezonra, és csak ennyire futotta tőlük? – teheti fel a kérdést például egy elégedetlen Ferrari-elnök.

 

Binotto távollátó szemüvegén keresztül

A fenti nézőpont látszólag magyarázat arra, miért kellett mennie Mattia Binottónak. A kérdés az: tényleg ő lenne az oka minden felmerült problémának? Minden éremnek két oldala van, és miközben a hibák nyilvánvalóak, a másik oldalt nemigen nézegettük.

Ami a fejlesztési versenyben való lemaradásukat illeti, Binotto hozott fel lényeges szempontokat. Rávilágított, csapatuk korán beleütközött a költségvetési plafonba. A hírek szerint nem egyszerűen arról volt szó, hogy elkalkulálták magukat az éves kerettel, hanem arról, hogy a fennmaradó összegüket és forrásaikat (szélcsatorna, CFD) inkább fordították 2023-ra, mert miközben a bajnokság már a nyáron elúszni látszott, úgy érezték, ez a kifizetődőbb.

Hosszú távon.

Fotó: Ferrari

Binotto emellett arra is felhívta a figyelmet, hogy mivel a Ferrari komoly tömegelőnnyel vágott neki az évnek, a Red Bullnak és a Mercedesnek az autó súlycsökkentése „ingyen” 2-3 tizedmásodpercet hozott, amit nekik az aerodinamikai fejlesztés terén kellett (volna) megtalálniuk. Innen nézve a Ferrari év eleji erős formája megtévesztő volt a riválisok hendikepje miatt.

Ez persze fel nem menti Binottót vagy a csapatát. A fejlesztésekkel ettől még voltak gondok, amit a Spát követő hétvégék kísérletezései bizonyítottak. Ezt a csapatfőnök sem tagadta. És az is világos volt, hogy a leszorítóerő keresése közben az autó működési tartománya beszűkült.

„Enyhítő körülmény” a pocsék megbízhatóság terén is volt. Binotto utólag elismerte, „egy kicsit csökkenteniük kellett” a motorteljesítményüket az év első felének problémái miatt. Azt ugyanakkor már az autójuk bemutatójakor hangsúlyozta, hogy a 2020-as nagy visszaesésük miatt idén kockáztatniuk kellett, hiszen az idei évtől a teljesítmény fejlesztését befagyasztották, kizárólag a megbízhatóság javítására van mód. A Ferrarié erős motorrá vált, ám ennek ára a sok kiesés és motorcsere lett. Pont, mint az Alpine-nál, akik hasonló hátrányból indulva választották ugyanezen stratégiát, és még több gondjuk volt.

Binotto itt is hosszabb távban gondolkodott.

Carlos Sainz (Fotó: XPB)

Ami a harmadik sarokpontot, a stratégiát illeti, nyilvánvaló, hogy a Ferrarinál komoly hiányosságok vannak, és az is, hogy ezeket megoldani évek óta nem sikerül. A vezető stratégia, Inaki Rueda kirúgása már a nyáron téma volt a sajtóban, ám Binotto elzárkózott ettől. Talán érthetetlen volt e csőlátás, ám a csapatfőnök fekete kerekes szemüvegén keresztül nézve ez a kérdés is bonyolultabb. Egyfelől könnyű azt mondani, hogy a Ferrari szerződtessen egy igazi nagyágyút. James Vowles vagy Hannah Schmitz aligha fogja otthagyni Angliát a Ferrariért. A már bizonyított külföldi szakemberek megszerzése a Ferrari számára mindig extra nehézséget jelentett, és a költségplafon bevezetésével elmúltak azok az idők, amikor csak úgy az asztalra tehetnek egy zsák pénzt, hiszen az alkalmazottak bére a három legjobban keresőt leszámítva a büdzsékeretbe tartozik.

Binotto ráadásul éppen az a csapatfőnök volt, akinek az egyik elsődleges célját a folytonosság megteremtése, valamint az egymásra mutogatás kultúrájának felszámolása jelentette. Ha Monaco vagy Magyarország után csak úgy kirúgta volna Ruedát vagy bármelyik szakemberét, az sem a csapategységre nem lett volna jó hatással, sem a félelemalapú vezetés kerülésének elvéhez nem illett volna.

A szemléletmódja e téren is hosszú távú volt. Ez mindhárom problémás területnél tetten érhető.

 

A Binotto-módszer, amit 2020-ban Elkann hirdetett meg

Az elmúlt szezon eredményei és eseményei megmutatták, Binotto Ferrarija távolról sem tökéletes. Egyvalami azonban problémák létrejöttéből vagy kezeléséből világosan kiderült: minden téren hosszabb idővel számolva tervezett, miközben próbálta csillapítani a Ferrari körüli nyugtalanságot és nyomást. Ez volt a Binotto-módszer: fokozatos építkezés, melyhez két dolog kell, idő és türelem.

Binotto a szezonzáró hétvégén a 2022-es szezonjukra visszatekintve kiemelte: az év eleji vállalásukat teljesítették.

„Úgy érzem, a szezonra visszatekintve elmondható, igen, voltak csúcspontok és mélypontok, és ma nem a miénk a leggyorsabb autó a pályán, de a fő célunkat elértük. Ez az volt, hogy újra versenyképessé váljunk a 2022-es autógenerációval”

– mondta idén nem először.

Az elkövetett hibák és a pocsék „helyzetkihasználás” talán nevetségessé teszi e megállapítást, ám ha messzebbre is visszatekintünk, elmondható, Binotto nem naiv, és nem a szőnyeg alá próbálja söpörni a hibákat, hanem csak következetes a szemléletmódjával.

Mattia Binotto és John Elkann (Fotó: Ferrari)

A 2019-es motorbalhé, melynek következtében úgy 70 lóerős teljesítményt buktak egyetlen tél alatt, valamint a 2020-as COVID-járvány és az amiatti korlátozások gyilkos kombinációt jelentettek a Ferrari számára. Két szezonra csapdába ejtette őket, amiből nem volt rövid távú kiút. Ez volt az az időszak, amikor rájöttek, új alapokra kell helyezniük mindent: a problémás autót, a gyenge motort, de az egész csapatot. A nagy esélyük pedig az idei szabályváltozás volt.

2020 júliusában John Elkann elnök hirdette meg a nagy szemléletváltásukat.

„Tudatában vagyunk a strukturális gyengeségeinknek, amik már egy évtizede megvannak, és amiket a hibridkorszakra váltás csak aláhúzott” – mondta Elkann, kiemelve, nyerő ciklusokat csak éveken át tartó építkezéssel lehet megalapozni, és ők most ebbe kezdenek. „Ma a versenyképességünk alapját igyekszünk lerakni, és a 2022-es szabályok érkezésével szeretnénk visszatérni a győztesek útjára. Biztosra veszem, hogy sikerül”

– tette hozzá.

Emellett egy másik lényeges megállapítást is tett. „Amikor Jean Todt bajnoki címeket hozó nyerő korszakot nyitott a kétezres években, egy több mint húsz éve, 1979 óta tartó böjt volt mögöttünk. Időbe telt neki is, mire az 1993-as Ferrarihoz szerződése után sikeressé vált a csapat. Fontos a pályán és a pályán kívül is összetartóan dolgozni, lépésről lépésre felépítve a Ferrarit.”

Mattia Binotto, Charles Leclerc (Fotó: Ferrari)

Binotto, aki maga is részese volt a Todt-féle építkezésnek és a Schumacher-korszak sikereinek, ismeri a receptet, és az elmúlt négy évben gyakran hangoztatta, amit Elkann. Nyerő ciklusokról, fiatal csapatról, érési folyamatról beszélt. Még az idei szezon végén is, amikor kiemelte, igenis történtek előrelépések 2022-ben. „Ha megnézzük, hogyan indult a szezonunk, senki sem gondolta volna, hogy a Ferrari lesz a leggyorsabb év elején. Ez bizonyíték arra, hogy a csapat átdolgozta magát a nehéz időszakokon 2020-ban és 2021-ben. Egységesek maradtunk. A csapat nemcsak jól dolgozik, de bizonyította is, hogy mire képes. Még sok dologban kell javulnunk, vannak gyenge pontjaink. De miként a múltban is tettük, felül fogjuk vizsgálni ezt, és megpróbáljuk megoldani” – mondta Abu-Dzabiban.

Szavainak súlyt adott, hogy a hajrában több versenyhétvégét is kihagyott, hogy a gyárban felügyelje a 2023-as munkát a projekt kritikus fázisában.

 

Binottóval az egész három évüket kidobják?

Az Elkann által másfél éve vázolt tervet és elveket elnézve elmondható: Binotto a felmondásáig tartotta magát az alaptervhez. Ellentétben a feletteseivel. Miközben ő az autóbemutató idején is csak versenyképességet mert ígérni, bajnoki címet nem, a sorsát mégis az pecsételte meg, hogy nem lett bajnok. A módszeréhez szükséges időt és türelmet nem kapta meg.

Túl sokat várt? Túlságosan elaprózta? Talán. Ellentmondásba mégsem ő keveredett.

Elkann elnök már idén Monzában jelezte, nem elégedett. „Becsüljük, amit a mérnökeink elértek, de semmi kétség, a Maranellóban, a garázsban, a boxfalon és a volán mögött végzett munkán javítani kell. Továbbra is fejlődnünk kell, és ez a szerelőkre, a mérnökökre, a versenyzők és az egész vezetéségre igaz, beleértve a csapatfőnököt is.”

Azt is mondta, hogy év végéig a változás jeleit akarja látni. Tekintve, hogy nagy változás nem mutatkozott, és még Interlagosban is követtek el nagy bakikat, Binotto eltávolítása nem tűnhet furcsának. Csakhogy Elkann tettei köszönőviszonyban sem voltak a szavaival.

Tudniillik Monzában azt is mondta, hogy nem a következő évben várja el, hogy bajnokok legyenek, csak annyit szeretne, hogy még ebben a szabályciklusban, 2026 előtt felérjenek a csúcsra. Ehhez képest a türelmet kérő és bajnoki címet nem ígérő Binottót a 2022-es második hely miatt akarta elmozdítani.

John Elkann (Fotó: Ferrari)

Miközben 2020-ban még több évig tartó építkezésről beszélt, ügyvezető igazgatója, – az F1-hez sokat nem konyító – Benedetto Vigna csalódottan értékelte a bajnoki második helyezéseiket, az első vesztesnek titulálva a csapatot, azt üzenve, hogy számukra csakis a győzelem elfogadható, mégpedig azonnal. Miközben Elkann az első bajnoki címig hét évet kapó Jean Todt sikerkorszakával példálózott, Binottót négy év után elküldte.

A közös pont Binottóban és Elkannban, hogy mindketten sokat emlegették a hosszú távú szemléletmód és az érési folyamat fontosságát, de csak egyikük vallotta ezt igazán. Az, akinek mennie kellett. Innen nézve úgy fest, a Ferrari nemcsak a csapatfőnökétől, hanem az elmúlt három éve alaptervétől és szemléletmódjától is megvált.

És a helyzetet csak még aggasztóbbá teszi, hogy talán nem is a 2022-es második hely volt az, ami megpecsételte Binotto sorsát. A hírek tudniillik már 2022 januárjában arról szóltak, hogy komoly feszültség támadt a Ferrari elnöke és csapatfőnöke között, és hogy Elkann már akkor jelezte, az idei szezon amolyan vízválasztó: ha nem nyer a Ferrari, Binotto mehet. És hogy a bizalomvesztés sem az idei bakiknak köszönhető, azt megmutatja, hogy az elnök a hírek szerint már tavaly megkörnyékezte Christian Hornert, Andreas Seidlt, vagyis olyan szakembereket, akiknek átadhatná Binotto helyét.

Ez alapján az elnök nem felrúgta a 2020-ban hangoztatott elvét, egyszerűen esélyt sem adott neki.

Hiába volt tehát az Binotto koncepciója, hogy feladják a 2020-as és 2021-es évet, hogy 2022-vel lerakják a hosszabb távra szóló alapokat, Elkann meg sem várta, milyen lesz az alap, már Binotto leváltása foglalkoztatta.

Bárhogy is értékeljük Binotto munkásságát vagy az idei szezont, itt egy lényegesebb alapprobléma bukkant fel: következetlenség a tervekben, bizalmatlanság elnökség és csapatvezető között.

 

Öngyilkosok, jelentkezzetek!

Mindezek alapján sok szerencsét annak, aki el meri vállalni, hogy átveszi ennek a csapatnak az irányítását! Jelen állás szerint bárki is lesz az, csak rosszul jöhet ki belőle, mert a jelek szerint 2023-ban csakis a bajnoki siker az elfogadható eredmény. Ilyesmit pedig még a sokkal stabilabb csapattal rendelkező Mercedes vagy a Red Bull sem merne elvárni, mert tudja, egy-egy szezonról akár nüanszok dönthetnek.

Ám még ha lenne is ennyire elnéző az elnökség az utóddal, akkor is vannak további bökkenők.

Bárki is érkezik, annak szembe kell néznie a 2022-es problémákkal. Egy új embernek előbb fel kell vennie a ritmust, át kell látnia a helyzetet, és csak ezzel hónapok mehetnek el.

Ha például Frédéric Vasseur érkezik, számára sok minden teljes újdonság lesz. Sosem vezetett olyan csapatot, amely nem alulról próbálja elérni a költségplafont, hanem felülről. Nem volt része olyan szintű politizálásban, mint amilyen a Ferrari élén várhat rá. Nem ismeri ki magát a maranellói drámaszínházban, amibe elődje a 28 éve alatt belenőtt.

És még ha ezen akadályokat jól is venné, az új csapatfőnöknek várhatóan átszervezéseket kell végrehajtania, új embereket hoznia, régieket elküldenie, áthelyeznie. Az ilyesmi bárhol zúgolódáshoz vezetne, hát még a Ferrarinál. Hát még egy olyan Ferrarinál, amely a hírek szerint határozottan beállt Binotto mögé, és amely a főnök eltávolítása miatt talán most nem a legelégedettebb. Történik mindez a 2023-as felkészülés kulcsidőszakában, amikor elég valamit elnézni, és máris oda a következő szezon első harmada.

Fotó: Ferrari

Ha Binotto négy éven át törekedett az egymásra mutogatással való leszámolásra, éppen a felsővezetés indított most be mindent újra: nem vállalt célok nem elérésére hivatkozva, bűnbakként üldözték el a csapatvezetőt.

Ha Binotto a sok éven át tartó stabilitás fontosságában látta a sikerkorszak alapját, vele együtt most a stabilitás távozik Maranellóból (ismét), ahol a jelek szerint minden kezdődik elölről. Ahogyan 2010 óta újra és újra és újra.

„Erős helyzetben vagyunk ahhoz, hogy újra nekivágjunk a kihívásnak, és elnyerjük a motorsport legnagyobb díját” – nyilatkozta a Binotto távozásáról kiadott közleményben Benedetto Vigna annak kapcsán, hogy a búcsúzó csapatfőnök újra versenyképessé tette a csapatot.

Egy bizonyos alap valóban megvolt a sikeresebb folytatáshoz. A megteremtője elköszönt, és félő, hogy vele együtt ennek a stabil alap is elveszett. Ha eddig úgy tűnt, hogy csak az utolsó lépés választja el a Ferrarit a bajnoki beteljesüléstől, most, hogy e lépés megtétele reményében elküldték a csapatfőnököt, miért van olyan érzése az embernek, hogy távolabb vannak a beteljesüléstől, mint 2022 előtt voltak?

 

A fürdővizet csak gyerekkel…

Binotto talán kommunikálhatott volna jobban a külvilággal, talán néha elrugaszkodhatott volna a mérnöki látásmódtól, tűnhetett volna kevésbé nyugodtnak, és néha elemezhetett volna kevesebbet. Technikai oldalon viszont ettől még jó szervező volt és nem kis érdemei voltak. Ne feledjük, a 2014-es rossz rajt után ő volt az, aki helyrepofozta a Ferrari hibrid erőforrását, ő szervezte át többször is a technikai részleget úgy, hogy abban a mérnökök újra mertek szabadabbak, kreatívabbak lenni, és előálltak a 2017-es, vagy a 2022-es autókkal.

Az elnökség most nemcsak egy meg nem felelt csapatfőnököt küldött el, hanem egy többször megfelelt technikai vezetőt is, 28 év hűséget és tapasztalatot. És miért cserébe? Talán még ők maguk sem döntötték el.

Stabil alapok, folytonosság, módszeres építkezés? A Red Bull és a Mercedes sikerességének kulcsát jelentik. Nem a Ferrariét. Náluk olyan ütemben jön a menetrendszerű rombolás, hogy idő sincs felépíteni bármit. Ha lesz egy jó alap, nem nő elég gyorsan az épület, ha elég gyorsan nő, magától összedől, mert kapkodva alapozták.

Létezhet olyan személycsere, ami kiránthatja őket ebből az ördögi körből, amibe három évvel az újabb kimászási kísérlet kezdete után, de még annak eredményének ismerete előtt most ismét önként ugrottak vissza?

Mattia Binotto (Fotó: Ferrari)
Borítókép: Mattia Binotto (Fotó: Ferrari) credit: @Scuderia Ferrari Press Office

További tartalmak