Musorujsag
Élő Eredmények

Mit kínálhat új csapatfőnöke a Ferrarinak?

Mit kínálhat új csapatfőnöke a Ferrarinak?

Boxutca | Szerző: Rozmán Zoltán
A mai napon állt hivatalosan munkába a Ferrari F1-es csapatának élén Frédéric Vasseur. Az istálló történetének második francia csapatfőnökére nagy feladat vár: véget kell vetnie a Scuderia második leghosszabb cím nélküli időszakának. De mi mindent nyújthat Maranellónak elődjéhez, Mattia Binottóhoz képest?

A kinevezését már decemberben bejelentették, ám a hivatalos munkakezdésére január 9-én kerül sor. Frédéric Vasseur nem kis fába vágta a fejszéjét, amikor aláírta szerződését a Ferrarinál. Elődjét, Mattia Binottót úgy rúgták ki, hogy két nehéz év után újra bajnokesélyessé tette a csapatot, de „csak” második lett vele a bajnokságban.

A vörösök egyéniben 2007, csapatban 2008 óta várnak a következő bajnoki címükre. Ennél hosszabb rossz sorozatuk csak egyszer volt, Jody Scheckter 1979-es világbajnoki sikere után. Az azt követő 21 év csendnek Michael Schumacher vetett véget, mégpedig egy francia által irányított Ferrari színeiben. Vasseurnek most honfitársa, Jean Todt nyomdokaiba kellene lépnie.

Hogy sikerül-e, az egyelőre ugyanúgy rejtély, mint az, valóban helyes lépés volt-e a Ferrari elnökségétől ismét „lenullázni” a számlálót és új ciklusba kezdeni Binotto korai elküldésével.

Az viszont biztos, hogy Vasseur sok tekintetben mást fog kínálni a vörösök számára, mint elődje. Sorra vettük, hogy mi mindent.

 

A kívülállók nyugalmát

„Óriási a nyomás annál a csapatnál, mert egy nemzeti csapat, és egy gyári csapat is. Ez a munka komoly nyomással jár” – mondta Christian Horner a Ferrariról még Frédéric Vasseur decemberi kinevezése előtt. Toto Wolff eközben megállapította, a Ferrari a végletek csapata is, mert akár dicsérik, akár kritizálják őket, azt mindig „brutálisan” teszik.

Mattia Binotto az elmúlt négy szezonban megtapasztalta ezt csapatfőnökként. Nem véletlen, hogy a 2022-es bajnokság végén arról beszélt, nem volt könnyű szembenéznie a kritikaözönnel, ami rájuk zúdult, mert ilyen helyzetben nehéz megőrizni a csapategységet és nyugodtan a munkára összpontosítani.

Mattia Binotto (Fotó: Ferrari)

Miközben ő talán lehetett volna hatékonyabb villámhárító, Frédéric Vasseur helyzete egy kicsit más lesz. Sokak szerint már az nagy segítség, hogy ő a Ferrari történetének második külföldi csapatvezetője (már ha a svájci születésű Binottót olaszként könyveljük el) a szintén francia Jean Todt után.

Kikezdeni persze ettől még őt is lehet, ám kérdés, „idegenként” ezt mennyire veszi majd fel. Habitusa alapján nem tűnik szívbajosnak, ha kritikákról van szó, és mivel a csapattal sincs olyan múltja, mint a 28 évet Maranellóban töltő Binottónak vagy a Marlboro révén hasonló időszakon át érintett Maurizio Arrivabenének, ez egyfajta frissességet jelenthet.

Binotto éveken át küzdött a túl magas elvárások és a túlzott reakciók ellen, amik körülveszik a Ferrarit. Fékezni és akadályozni nem tudta őket, megnyilvánulásaival sokszor inkább olajat öntött a tűzre. Így vágják például a mai napig a fejéhez a nyári szünet előtt félreértelmezett üzenetét, amikor a Franciaországban hibázó Charles Leclerc védelmére és vigasztalására kijelentette, megnyerhetik az összes hátralévő versenyt, miközben utána végül már egyet sem nyertek.

A Ferrari körüli színház kezelésének talán nem ez a módja, hanem az, hogy egyszerűen elfogadják a létezését. Vasseur külsősként, franciaként és erős karakterként képes lehet erre.

 

Humort

Aki kicsit is figyelemmel kíséri a kisebb gárdák életét, tudhatja, Frédéric Vasseur a boxutca igazi mókamestere. Amikor beül az FIA-sajtótájékoztatókra, szinte nincs kérdés, amit ne kezdene vagy zárna egy olyan megjegyzéssel, amin ő maga is nevet. Barátjával, Günther Steinerrel mindenféle tréfában benne van. Ha kell, felveszi a Haas-főnök képével és aranyköpéseivel ellátott pólót, máskor eldugja a kollégája mikrofonját a sajtótájékoztató kezdete előtt. Vagy éppen ollóval támadja meg a hosszú hajú versenyzőjét, Antonio Giovinazzit egy sikeres verseny után…

Frédéric Vasseur, Günther Steiner és Mario Isola austini bolondozása (Fotó: XPB)

Ez a fajta kedélyesség és lazaság alighanem ráfér a Ferrarira, amely a kimért Binotto idején kissé talán túlságosan „mérnökiessé” vált kifelé.

Bármi történt, Binotto válaszába mindig belekerült a „Ki fogjuk elemezni” kijelentés, és sokszor ez sem enyhített a Ferrarira nehezedő külső nyomáson. A nevetéssel feloldható a feszültség – elég csak megnézni Christian Hornert, aki még a Red Bull pénzügyi szabálysértésért kapott büntetésével vagy a Toto Wolff-fal ápolt „baráti” viszonya kapcsán is képes bármikor elsütni egy poént.

Miközben Binotto vélhetően a Ferrari szigorúsága és az elvárások miatt látta jobbnak, ha mindenkor a semlegesség és kimértség útján marad, Vasseurtől garantáltan számíthatunk arra, hogy véget vet a teljes sótlanságnak. Persze biztosak lehetünk abban is, hogy új munkakörében jobban visszafogja majd magát. És nem vesz fel például Steiner-pólókat… Elvégre már a bejelentéshez készített képen is öltönybe öltöztették. A jellemző nevetései viszont alighanem jót fognak tenni a Scuderiának. Még úgy is, ha vissza kell fognia magát.

 

Egyenességet

Magyarázkodás. Sokan értelmezték így Mattia Binotto 2022-es versenyeket követő interjúit, melyek során még a legnyilvánvalóbb baklövések  után is higgadtnak mutatkozott és türelemre intett. Talán csak levegőhöz akarta juttatni csapatát ezzel, ám sok esetben inkább csak idegesítette és felpaprikázta az őket támadókat, mert a higgadtsága néha erőltetett volt vagy éppen látszólagos érdektelenséget sugallt, mintha még a hibák létezésének lehetőségét is elutasítaná.

Egy ponton túl ez hiteltelenné vált sokak szemében. Amikor a Ferrari vezető stratégája egy csapat által készített értékelő videóban lényegében azt nevezi egy versenyhétvége legnagyobb pozitívumának, hogy a kényszerből motort cserélő és ezzel pontokat vesztő Leclerc szélárnyékot tudott adni Sainznak az időmérő edzésen, ott okkal feltételezzük, hogy a mutatni próbált optimizmus kényszerből jön és erőltetett…

Mattia Binotto (Fotó: XPB)

Az egyenes út mindig rövidebb, és Vasseur ilyen szempontból inkább hasonlítható Helmut Markóhoz vagy Franz Tosthoz, akik nem félnek nyíltan kimondani dolgokat.

„Az én feladatom végső soron nem az, hogy sokat foglalkozzak a pozitív dolgokkal. Meg kell próbálnom megérteni, hol csesztük el, és próbálnom kell javítani rajta”

– mondta egy szezon végi interjúban Vasseur.

A mondandója és a megfogalmazásmódja is sokat elmond az egyenességéről. Nála aligha lesz szükség külön energiát fordítani arra, hogy jó színben tüntessenek fel nyilvánvaló hibákat.

Binotto sok energiát ölt abba már technikai igazgatóként is, hogy kiirtsa a Ferrariból az egymásra mutogatás kultúráját, és ezzel egy kisebb nyomást jelentő közeget teremtsen, amiben kibontakoztatható a kreativitás. Mérnöki oldalon ez működött is, ám e közeget talán túl görcsösen próbálta fenntartani, és ez talán félrevitte a kommunikációjukat. Vasseur szemléletmódjával egy másik irányból közelítve teremthető meg ugyanez. Ha körültekintően csinálják. Ehhez persze arra a Vasseurre lesz szükség, akit a Ferrari előtt megismertünk.

 

Megnyugtathatja Leclerc-t

Amikor Vasseur bejelentése előtt Charles Leclerc-t arról kérdezték, mit vár a Ferrari leendő csapatfőnökétől, két dolgot említett: egyenességet és őszinteséget. Épp azt a két tulajdonságot, amivel Vasseurt is jellemezte. Ezen aligha csodálkozhatunk, hiszen ő maga is ilyen. Többek között ennek köszönhető, hogy még a nagy baklövései után sem jellemző, hogy nagy felhajtás támad körülötte: hamarabb és keményebben beismeri a hibáját, minthogy a kritikusai beleszállhatnának. Ez a szemléletmód alighanem a Ferrarinak is jót tehet.

Frédéric Vasseur és Charles Leclerc (Fotó: XPB)

Talán csak szóbeszéd volt, hogy Leclerc és Binotto között feszültté vált a viszony a 2022-es szezon során, de tökéletes harmóniáról aligha lehetett beszélni. Leclerc több versenyhétvégén is jelét adta, hogy nem ért egyet a Ferrari bizonyos döntéseivel, és emlékezhetünk még Binotto fenyegető mutogatására is a silverstone-i verseny után. Olasz források szerint Leclerc sosem várta el, hogy első számúként kezeljék, ám örült volna, ha bizonyos helyzetekben egyértelműbbek a házon belüli szabályok.

Leclerc Vasseurt már jól ismeri az F1-es első évéből és az F1 előttről, habitusuk, karakterük sokban hasonlít, és ez nagy segítség lehet neki és a csapatnak is.

A sikercsapatoknál jellemző, hogy szoros, szinte megbonthatatlan kötelék alakul ki egy versenyző és főnöke között. Lewis Hamilton és Toto Wolff, Max Verstappen, Sebastian Vettel, Christian Horner és Helmut Marko, vagy Michael Schumacher és Jean Todt hosszan tudna mesélni ennek fontosságáról. Leclerc-nek Binottóval ez aligha volt meg a Ferrarinál – talán éppen Vasseur lehet az, akivel kialakíthatja ezt a kapcsolatot.

 

A kívülállók bátorságát

Ha valami rossz, azt néha cserélni kell. A Ferrarinál viszont kicsit másképp megy. Náluk valami meglépése előtt figyelni kell arra, mit gondol a nyilvánosság, a főnökség, milyen hangulatot teremt a csapattagok között, és kinek mit kíván éppen a politikai érdeke, akár az F1-en kívüli. Vasseurt újként és kívülállóként még nem szőtte be a maranellói intrikák hálója, ami hasonló helyzetbe hozza őt, mint Jeant Todtot a 90-es években. Bár nyilvánvalóan máris megvannak a kapcsolatai (például a Stellantis vezetőjével, Carlos Tavaresszel, még gondolkodhat tisztább fejjel, és láthatja azt, amit a szeme láttat vele.

Bár talán kevesebb szabadságot fog kapni, mint Binotto, mivel az elnökség bizalmát élvezi, a mozgástere akár még nagyobb is lehet – feltéve, ha újra is újra bizonyítani tudja, hogy rászolgál e bizalomra.

A bátor döntésektől sosem riadt vissza. 2016-ban csapot-papot otthagyott a Renault-nál, mivel nem tudott azonosulni Cyril Abiteboul elképzeléseivel és a neki szánt szereppel. Amikor egy évvel később munkába állt a csődtől megmentett Saubernél, az első döntése az volt, hogy semmissé tette az elődje, Monisha Kaltenborn aláírt Honda-szerződést, mert úgy érezte, a csapat számára abban a pillanatban az a legjobb, ha nem a gyengélkedő japánokkal áll össze.

 

Új politikai helyzetet házon belül…

Vasseur érkezése több szempontból is új politikai helyzetet teremthet a Ferrarinál. Binotto nyilvánvalóan sosem élvezte igazán John Elkann elnök és Benedetto Vigna ügyvezető igazgató bizalmát. Hogy mégis csapatfőnök lett alattuk, az a múlt öröksége volt: őt Sergio Marchionne és Louis Camilleri támogatta. A korábbi elnök halála és a korábbi ügyvezető váratlan nyugdíjba vonulása megmutatta, ezek a kapcsolati hálók milyen problémát jelenthetnek egy olyan csapatnál, amelynél ilyen gyakran és akár váratlanul váltogatják egymást a vezetők a legfelsőbb szinteken is.

Benedetto Vigna (Fotó: Ferrari)

Ha Binotto és Elkann együttműködését egyfajta fáziseltolódás nehezítette, Vasseurt most az ültette a vezetői székbe, aki megbízik benne, vagyis ilyen szempontból legalább megvan az összhang. A hírek szerint Vigna az eddiginél aktívabb kíván lenni az F1-es csapat életében, Vasseurt pedig rövidebb pórázon tartanák, mint elődjét.

 

…és házon kívül

A francia csapatfőnök személye azonban kifelé is változást hozhat. Binotto a 2019-es motorbalhé kapcsán igencsak magára haragította mercedeses kollégáját, Toto Wolffot, és ennek hatása az elmúlt években is érződött. Wolff szerint Binottóval egyszerűen sosem voltak egy hullámhosszon, az első években vissza is sírta Maurizio Arrivabenét.

Vasseur ezzel szemben Wolff egyik jó barátja, és már az F1-be érkezése előtt az volt. Mindez alapjaiban változtathatja meg a két élcsapat viszonyát és akár a politikai erejének érvényesítését is.

Az elmúlt szezonokban láthattuk, milyen komoly befolyással rendelkezik Wolff és a Mercedes – a Ferrari ilyen szempontból talán már meggyengült. Vasseurnek és a Ferrari új felállásának változtatnia kell ezen, mert az F1-ben a sikeresség megalapozásához a politika hadszínterén is versenyképesnek kell lenni.

Frédéric Vasseur és Toto Wolff (Fotó: XPB)

További tartalmak