Mi a közös Michael Schumacherben és Baumgartner Zsoltban? Mindketten Ford-motorral hajtott autóval mutatkoztak be a Forma–1-ben. A véletlen egybeesés nem is annyira lehetetlen, ha azt vesszük, Jackie Stewarttól a legendás Lotus-csapat nagy bajnokain és a 70-es években verhetetlen autóin keresztül hány és hány név hozható összefüggésbe az F1 történetében az amerikai autógyártóval.

Mindez megmutatja, mennyire gazdag a múltja a Fordnak a királykategóriával. Összesen 523 verseny, 176 futamgyőzelem, 139 pole pozíció, 159 leggyorsabb kör, 10 konstruktőri és 13 egyéni világbajnoki cím.

Baumgartner Zsolt a 2003-as Magyar Nagydíjon (Fotó: XPB)

És az amerikai márka 2026-tól újabb nagy nevekkel visszatér. A Red Bull-lal most bejelentett motorpartneri együttműködés talán nem tűnik olyan komolynak amiatt, hogy a Ford inkább csak a nevét és pénzét adja a projekthez, melyben a munka érdemi részét a Red Bull Powertrains végzi. Ez a felállás azonban egyáltalán nem idegen a Fordtól, sőt, a négy évtizedes F1-es ténykedésének nagy részét ez jellemezte, mégpedig a brit Cosworth támogatásával.

És egy ilyen együttműködésből született a sorozat történetének legtöbbet nyerő motorja is.

Így született minden idők legsikeresebb F1-es motorja is

A Ford és a Cosworth kapcsolata az 1960-as évek elejére nyúlik vissza. Az amerikaiak a brit gyártótól kértek technikai segítséget a Cortina GT autójukhoz, melyből 1965-ben egy olyan együttműködés nőtt ki a Cosworth Engineeringgel, aminek eredménye egy új Forma–2-es és egy Forma–1-es motor lett.

Előbbi a Cortina motorjára épült, és az F1-es motor alapjául szolgált. A történetben a Lotus alapítójának, Colin Chapmannek is kulcsszerepe volt, hiszen ő állt elő az alapötlettel, hogy alkossanak meg egy „dupla négyszelepes” motort, amely kialakítás végül a névadója lett a DFV-nek (Double Four Valve).

A Ford 100 ezer fontot adott a motor megépítésére, amit Chapman segítségével a Cosworth kapott meg.

1967-ben mutatták be az F1-es V8-as erőforrást, a DFV-t, amellyel az az évi Holland Nagydíjon egyből nyerni tudtak az első versenyükön. Ezzel indult az F1 valaha volt legsikeresebb motorjának története.

Miközben Chapman eredetileg kizárólag a Lotusnak akarta a motort, ő és a riválisok is rájöttek, hogy az annyival meghaladja a korát, hogy teljesen egyoldalúvá tenné a küzdelmet. Így szabadon vásárolhatóvá vált a DFV, amivel aztán át is estek a ló túloldalára.

A Ford-Cosworth DFV-motor az 1968-as Lotusban (Fotó: XPB)

Az új motor olyannyira uralni kezdte a sorozatot, hogy 1974-ben a Ferrari által használt saját gyártású V12-es és a BRM V12-ese mellett ez volt az egyetlen motortípus a mezőnyben. A bajnokságban megfordult 20 konstruktőrből 18 ezt használta.

A V8-as Ford-Cosworth titkát a vezethetősége és a jó beépíthetősége jelentette, valamint az, hogy olcsón hozzáférhető volt. Általános elterjedésének is köszönhető, hogy a DFV összesen 155 futamgyőzelmet hozott különböző csapatokkal, ami máig rekordnak számít.

A Ford először 1968-ban lett világbajnok a Lotusszal, aztán 1974-ig sorozatban hét konstruktőri címet nyert velük, a Matrával és a Tyrrell-lel, majd 1978 és 1981 között további hármat, 1980-ban és 1981-ben a Williamsszel. 1981-ben a Brabhamet egyéni világbajnokokká tették.

Michael Schumacher 1994-es benettonos sikere máig a Ford utolsó bajnoki győzelme (Fotó: XPB)

A motor hegemóniájának a turbókorszak vetett véget, ám a két cég együttműködése folytatódott. A Ford pénzelt és élvezte a szerepvállalás marketingelőnyeit, a Cosworth gyártott, és jöttek a további sikerek is. Habár az 1980-as években a Ford az akkori Haas-csapat felkarolásával nem ért el nagy eredményt, később a HB V8-as motor bemutatásával már igen. 1989-ben a Benetton-csapattal kezdték ezt az utat, melynek csúcspontja és végpontja Michael Schumacher 1994-es az első világbajnoki címe lett. Az volt a gyártó utolsó címszerzése az F1-ben.

A gyári Jaguar kudarcából született a Red Bull

A következő nagy lépést 1996 hozta, amikor régi jó kapcsolataikat kihasználva a velük világbajnok Jackie Stewart meggyőzte az amerikaiakat, hogy támogassák az ő és fia csapatát, a Stewart Racinget. V10-es motorjuk abban az évben mutatkozott be, 1999-ben pedig a Nürbugringen futamgyőzelmet is ünnepeltek.

1998-ban a Ford úgy döntött, felvásárolja a Cosworth Racinget, mely együttműködés révén utóbbi cég szabadon használhatta a Ford forrásait.

2000-ben a Stewart megszűnésével a Milton Keynes-i csapatból lett a Ford saját gyári csapata, melyet Jaguar néven, de hivatalosan Cosworth-motorral versenyeztettek. A nagy célokat nem sikerült elérni, pedig olyan szaktekintélyek próbálták egyenesbe hozni a vállalati szemléletmódja miatt elbukó zöld csapatot, mint Niki Lauda.  

A Jaguar autói 2004-ben (Fotó: XPB)

A Ford 2003-ban a Jordan-csapattal aratta máig utolsó F1-es győzelmét. Giancarlo Fisichella nyert velük a kaotikus Brazil Nagydíjon, melynek piros zászlós megszakítása miatt az FIA rossz sorrendet hirdetett ki. Az olasz így csak a következő hétvégén, Imolában vehette át a győzelmi trófeát a második Kimi Räikkönentől.

Giancarlo Fisichella és Kimi Räikkönen a 2003-as Brazil Nagydíj győzelmi trófeájával Imolában (Fotó: XPB)

Miután a Jaguarral bezárták a boltot, a Ford az F1-ben addig csak szponzorként jelenlévő Red Bullnak adta el a Milton Keynes-i csapatát 1 dollárért. A gárda 2005 óta versenyez Red Bull Racingként, és azóta hatszoros egyéni és ötszörös konstruktőri világbajnokká, egy több száz millió dollárt érő óriássá nőtte ki magát.

Nem először működnek együtt

Miközben a Cosworth, a Ferrari, a Renault és a Honda után a Ford a Red Bull történetének ötödik motorpartnere, a két cég együttműködése nem nevezhető újnak, legfeljebb újszerűnek. A Red Bull 1995-ben a Sauber-csapat főtámogatója volt, miközben a csapat a Ford motorjával versenyzett.

Amikor a Red Bull átvette a Jaguar-csapatot, a Ford ezzel egy időben a Corsworth Racinget is eladta egy amerikai vállalkozónak, és a bikás csapat az ő – Ford-örökségnek is nevezhető –motorjukat használta az első szezonjában.

Az F1-es együttműködés ezt követően megszakadt, ám más szakágakban, így a ralizásban megvolt a kapcsolat, hiszen több gárdánál is Red Bull-színekben versenyeztek a Ford autói.

Fotó: Ford

A következő mérföldkő a 2026-os. A Red Bull a gyártók miatti több éves ide-oda csapongás után 2021-ben megalapította saját motorgyárát, és a 2026-os első projektjéhez partnerre volt szüksége. A Ford jött, visszatért. Vagy legalábbis vissza fog.

Azzal a csapattal, amit egykor ő futtatott. Az általuk előrébb juttatni nem tudott gárdát a Red Bull tette élcsapattá, és most, a Ford segíthet sikeressé tenni a Red Bullt motorgyártóként. Az osztrák cég a Ford távozásával vált csapattá, de a Ford visszatérésével válik gyártóvá.

A kör – pontosabban a kék ovális – pedig ezzel bezárult.