Nicholas Latifi mellett Daniel Ricciardo szenvedte el a legnagyobb vereséget a csapattársától 2022-ben. Semelyik másik házon belüli párharc nem volt annyira egyoldalú, mint az övék. Mindez Ricciardo számára kínosabb, hiszen míg Latifi csak mémekben vetít kecskeárnyékot (szójáték az angol GOAT, azaz „minden idők legnagyobbja” kifejezéssel), addig Ricciardót korábban a valóságban is a mezőny legnagyobbjai között szokták emlegetni.
Hogy már nem teszik, az részben Lando Norris munkájának eredménye, aki az együtt töltött két évükben leiskolázta a nyolcszoros futamgyőztest. Házon belüli diadalára ugyanakkor árnyékot vet Ricciardo wokingi elveszettsége. Az ausztrál bukását szokás arra visszavezetni, hogy egyszerűen nem boldogult a McLaren autóival. Ő maga azzal magyarázta ezt, hogy képtelen volt alkalmazkodni a wokingi versenygépekre jellemző kiszámíthatatlansághoz. Norris kapcsán egy tavalyi interjúban pedig úgy fogalmazott, brit kollégája élvezte a tudatlanság áldását, hiszen vele ellentétben ő sosem vezethetett még más génekkel rendelkező, jobban kezelhető autókat, így a négy éve alatt a problémás McLareneken szocializálódott, elfogadva e problémák létezését.
Norris egyszerűen otthon van a McLarennél, Ricciardo pedig sosem lehetett igazán otthon? Ha csak ennyiről lenne szó, alábecsülnénk a brit tehetségét. Márpedig ez volt az a része a Ricciardo-kálváriának, ami a leginkább bosszantotta Norrist. És ha utalásokat tett erre, annak gyakran az lett a vége, hogy pökhendinek vagy érzéketlennek nevezték őt a kollégája szurkolói.
Ő is idegen autót vezetett, de jobban
A tavalyi szezon során Norris részletesebb betekintést engedett a McLaren problémáiba, melyekkel rámutatott, neki is meg kellett birkóznia ugyanolyan problémákkal, mint Ricciardónak, és ő sikerrel tette. „Nem hiszek abban, hogy egy autóból többet lehet kihozni, mint ami benne van” – mondta az Auto Motor und Sportnak még múlt ősszel, amikor felvetették, többet sajtol ki a csomagból, mint amire az képes. „Elvégzem a munkát, amit tőlem várnak. De nem érzem úgy, hogy az autó azt teszi, amit én szeretnék. Eléggé sokban alkalmazkodnom kellett” – tette egyértelművé.
Azt is kifejtette, hogy bár Ricciardo szenvedéséből úgy tűnhet, a 2022-es McLaren az ő stílusához sem passzolt, sőt! „Alapvetően szeretek nagy tempót bevinni a kanyarba, szóval a fékezéstől lefelé váltok, és támadom a kanyar bejáratát. De ettől a stílustól idén messze vagyok. Ez az autó nem passzol a stílusomhoz. Alkalmazkodnom kellett hozzá. Megtettem, de még mindig nem érzem természetesnek” – hívta fel a figyelmet ezzel egyben arra is, hogy neki sikerült az, ami Ricciardónak a nagy erőfeszítések ellenére sem.

Kívülállóként az ember gyakran leegyszerűsíti a helyzetet: egy autó hajlamos az alul- vagy túlkormányzásra, egyes versenyzők előbbit, mások utóbbit kedvelik inkább, így nem boldogulnak úgy a skála másik végén lévő gépekkel. A McLarennél ennél azonban sokkal összetettebb volt a helyzet.
„Egyik hétvégén alulkormányzott az autónk, a másikon túlkormányzott, de a végeredmény hasonló. Nem arról van szó, hogy az autó minden hétvégén ugyanolyan, és egyszerűen én jobban tudom vezetni. Minden hétvégén újra alkalmazkodnod kell hozzá, változtatnod a stílusodon, kiismerned. Talán ez ment nekem jobban.”
Pedig a McLaren neki sem azt adta, amire vágyott. „Utálom az alulkormányzott autókat. És pontosan ilyenünk van most” – hívta fel a figyelmet Norrist tavaly. „A túlkormányzásnál jobban érzed az irányítást. A túlkormányzott autó azt teszi, amit én akarok. Ha valamivel jobban akarok fordulni, akkor fordulni fog. Jobban tudom irányítani, hogyan pozícionáljam az autót a kanyarban. Az alulkormányzott autónál másképp van. Ott úgy érzem, az autó irányít engem. Ha a kanyar közepén vagy, és jön az alulkormányzás, muszáj tovább várnod a kigyorsításra. Ez egy örökkévalóságnak érződik, még akkor is, ha csak fél tizedet veszítesz vele” – vázolta Norris, mit talált bosszantóan ellenszenvesnek a tavalyi modelljükben.
Nem stíluskülönbség, képesség
Problémája tehát Ricciardónak és neki is volt az autóval, a különbség az volt, hogy a brit felül tudott emelkedni rajta a vezetési stílusának megváltoztatásával. Ez nem azt jelenti, hogy Ricciardo képtelen volt változtatni a sajátján. Ő is próbálkozott, variált, ám bevallása szerint az eltérő stílusok sosem váltak annyira automatikussá nála, hogy menet közben ösztönösen jöjjön minden, és ne kelljen gondolkodnia, bizonytalankodnia. Norris ezzel szemben eljutott egy ilyen szintre a neki természetellenes vezetési stílussal is.

„Az előző évi vezetési stílusom éppen az ellenkezője volt annak, amire szükségem volt. Szóval még ha ez is egy McLaren, és bizonyos hasonló dolgokkal küszködtünk, akkor is másképp kell vezetni, és sok mindent újra kellett tanulnom. Év elején Daniel stílusa jobban illett az autóhoz, mint az enyém, és magamra kellett erőltetnem egy másfajta vezetést. Szerintem jól sikerült” – mondta a The Race-nek Norris.
Hozzátette:
„Ez a versenyző feladata, nem számít, milyen az autója. Akár könnyű vezetni, akár nehéz, a versenyző feladata, hogy kimenjen, alkalmazkodjon és megértse, hogyan lehet a leggyorsabban vezetni az autót. Csak idő kell hozzá. Ezért is érzem úgy, hogy jó munkát végeztem ebben az évben.”
Ricciardo említette Norris mclarenes előnyét. A brit elismerte, vélhetően valóban hozzászokott már a csapat autóinak sajátosságaihoz, ám hangsúlyozta, 2021 és 2022 között óriási volt a különbség ilyen szempontból, és ezen is úrrá tudott lenni. Annak ellenére, hogy a McLaren kiszámíthatatlan viselkedése számára is fejtörést okozott.
„Az egyik kanyarban ezt kell tenned, a következőben pedig az ellenkezőjét, majd megint valami mást, csak mert egy kicsit szűkebb vagy nyitottabb a kanyar, vagy mert kicsit más a széljárás. Minden egyes kanyarban meg kell tanulnod, hogyan vezesd az autót. Nem csak annyi ez, hogy kimész egy új pályára, és így kell rajta vezetned. Kimész egy pályára, és minden egyes kanyarban kitapasztalod, mennyire kell másképp vezetned az autót. Ez teszi annyira nehézzé: nem pályánként vezetsz más autót, hanem kanyaronként. És őszintén szólva ez nem túl klassz.”
Nyerő autóval is menne neki?
Norris boldogult ezzel annyira, hogy a konstruktőri 5. helyhez segítette a McLarent, miközben az egyetlen olyan versenyző lett 2022-ben, aki nem a három élcsapat egyikének tagjaként állt dobogón.
Innen nézve elmondható, Ricciardo és a McLaren talán valóban nem voltak összeillő pár, ám Norris nem pusztán ennek köszönhette a házon belüli fölényét, hanem a virtuozitásának is. Annak, hogy akár stílusától idegen autókban is ráérez a határokra, valamint felülemelkedik a beidegződéseken.
„Igen, lehetséges, hogy én elégedettebb vagyok a határon. Talán kicsit jobban érzem ösztönből, hol van a határ, vagy jobban szeretem úgy vezetni az autót, amit nem lehet úgy a határig vinni. Nem tudom a választ, de vannak különbségek valahol. Nem tudom, mik ezek, de kell lenniük különbségeknek” – felelte, amikor arról kérdezték, az ösztönösségében múlta e felül Ricciardót.
Volt csapattársa problémáit és a kettejük közötti nagy különbséget azonban ő sem egészen értette. „Nehéz válaszolni erre. És jobb is, ha nem teszem, mert tíz év múlva talán én kerülök majd ilyen helyzetbe. Bárki kerülhet. Mindenesetre nem olyan egyszerű ez.”

Nem volt egyszerű a McLaren éve sem, de Norrist nézve mégis sokkal egyszerűbbnek tűnt, mint Ricciardót nézve. Amikor az ausztrál a McLarenhez szerződött, a szakma azt mondta, egy futamgyőztes beárazhatja a fiatal tehetséget is. Ironikus módon Ricciardo végül annyira gyengén teljesített, hogy az Norris árcímkéjét is elmosódottá tette. Egy nyerő autóval talán kiélezettebb lett volna a csata közöttük. De más lett volna a végkimenetel is?
Bármit is tartogat számára az idei MCL60-as, Norrist aligha kell féltenünk. „Örülnék, ha hozzám jobban passzoló autónk lenne, de ez nem olyan egyszerű. Folyamatos visszajelzéseket adok a csapatnak, tudják, hogy mit szeretnék. Közben viszont azt is akarom, hogy a létező leggyorsabb autót biztosítsák számomra, és ha ez nem felel meg az elképzeléseimnek, az is rendben van. Az én feladatom versenyzőként, hogy alkalmazkodjak” – jelentette ki.