Volt valami szimbolikus George Russell és Lewis Hamilton szaúd-arábiai időmérő edzésében. A negyedik helyen záró fiatalabb brit lelkesen közölte a csapatrádión, mennyire élvezte a gyorskörét, majd a leintés után arról beszélt, hogy otthonosan érezte magát a jól vezethető W14-es volánjánál. Rutinos csapattársa eközben elismerte, képtelen „eggyé válni” az új autójukkal, és bármivel próbálkozik, képtelen ugyanazt kihozni belőle, ezért egy kicsit elveszettnek érzi magát.

Egy éve is felmerült a szezon elején: amíg nehezebben kezelhető vagy kevésbé versenyképes a Mercedes, a korábbi években a gyenge Williamsekben edződött Russell talán jobban boldogul vele, mint a legyőzhetetlen autókhoz szokott Hamilton. Az ellentétnek van azonban egy pszichológiai oldala is: Russell továbbra is a mélyről felfelé törő versenyző, Hamilton viszont a trónról a földre eső, de oda visszavágyó bajnok.

George Russell (Fotó: XPB)

Míg Hamilton esetében a Mercedes gyengélkedése a szerződéshosszabbításának bizonytalanságáról szóló pletykák táptalaja, Russellnél csak egy megoldásra váró probléma. Az idő az egyszeres futamgyőztesnek dolgozik, és ez érzékelhető azon is, ahogyan a mostani helyzethez viszonyulnak. Hamiltonnal ellentétben Russellnél nemigen érződik a frusztráltság. „Én boldog vagyok. Versenyzőként mindent megteszek, amit csak tudok, hogy előrébb vigyem a csapatot és fejlődjünk. Többet dolgozom a szimulátorban, mint valaha, kipróbálok dolgokat. És amikor a pályára érkezel, és csapatként többet érsz el, mint amit lehetségesnek tartottál, az hihetetlenül kielégítő” – mondta még a dzsiddai időmérő edzés után.

„Az agyam egy része frusztrált, hogy nem harcolhatok a pole pozíciókért és a győzelmekért, de versenyzőként az ilyesmit elhomályosítod, és csak arra koncentrálsz, hogy a legjobbat nyújtsd. És én hihetetlenül elégedett vagyok azzal, amit elértem” – utalt az időmérős 4. helyére, amit másnap a versenyen is egy 4. hely követett.

És nemcsak egy versenyhétvégén, általában véve is így viszonyul a Mercedes aktuális helyzetéhez.

„Nyilván nehéz egy sportoló számára, hiszen egész életemben arról álmodoztam, hogy Forma–1-es versenyző leszek, hogy a győzelmekért küzdök, és amikor megérkezel, és nem vagy ebben a helyzetben, az nyilván nehéz.”

„Lewis és én azonban a csapatnak csak a két versenyzője vagyunk, miközben a csapat vagy kétezer emberből áll, akiknek ugyanazok a céljaik, ugyanolyan keményen dolgoznak, és ugyanannyira csalódottak. Nekik is ugyanolyan nehéz, mint nekünk. Együtt vagyunk ebben” – fejtegette.

George Russell (Fotó: XPB)

A Hamiltonhoz képesti helyzetéről a következő mondatai árulnak el mindent:

„Huszonöt vagyok. Ha megnézem Fernandót (Alonso), szerintem még minimum tizenöt év van bennem. És ha olyanokra gondolok, mint (Michael) Schumacher, aki minden idők egyik legjobbja, ő is a harmincon túl kezdett el sokat nyerni a Ferrarival. Még el fog jönni az én időm.”

Ez az, ami Russellt most türelmessé teheti, és ez az, ami miatt Hamilton egyre kényelmetlenebbnek érezheti a Mercedes helyzetét. Neki már nincs 15 éve.

Russell ezen előnye tudatában jelenti ki, hogy kész feláldozni a 2023-as évet a hosszú távú sikeresség reményében. „A Forma–1-ben megvannak a ciklusok, és ez most egy remek lehetőség számunkra, hogy lerakjuk az alapokat, helyre tegyük a folyamatokat, hogy 2024-ben, 2025-ben, 2026-ban és még tovább harcban legyünk” – fejtegette.

A pályán talán szoros közöttük a verseny, ám ez olyan előny Russellnél, amit Hamilton nemigen dolgozhat le, bármennyire is próbálkozik. A Mercedes szempontjából viszont ez ideális helyzet. Russell korábbi interjúkban éppen ezt a nagy időbeli különbséget nevezte meg a Hamiltonnal való békés viszonya kulcsának. Mert bárhogy is alakul a küzdelmük, ő még mindig mondhatja: el fog jönni az ő ideje is.