A modern F2-es bajnokság első ausztrál hétvégéjének csúcseseményén, a vasárnapi főfutamon a Red Bull védence, Ayumu Iwasa állhatott fel a rajtrács élére, miután pénteken megnyerte a kaotikus, vizes pályán rendezett időmérőt.

A japán mellől a Sauber akadémistája, Théo Pourchaire startolt, a második sort pedig két újonc, Victor Martins és Isack Hadjar tette teljessé.

Hogy a középső kategóriába megérkezett a legújabb generáció, azt mi sem bizonyítja jobban, hogy a harmadik és a negyedik sort is zöldfülűek „töltötték fel” Zane Maloney, Oliver Bearman, Arthur Leclerc és Kush Maini sorrendben.

A pontversenyt a rajt előtt vezető Ralp Boschung – ő az imént felsorolt fiatalokkal ellentétben hosszú éveket töltött már az F2-ben – a tizenegyedik helyről indult.

Iwasa remekül kapta el a rajtot, Pourchaire viszont megtorpant az induláskor; csapattársa, Martins faképnél is hagyta, a rutinosabb francia viszont gyorsan észbe kapott és már az első kanyar után visszaszerezte a második helyet a rázókövet meglovagoló riválisától.

A jól rajtoló Iwasa az első körökben lélegzetvételnyi előnyhöz jutott az ART versenyzőivel szemben, akiknek inkább hátra kellett figyelniük, Hadjar ugyanis remek tempót diktált és tapadt Martinsre.

Théo Pourchaire (Fotó: XPB)

Jól kezdte a futamot a tizenötödik helyről startoló Jack Doohan is: a hazai közönség előtt versenyző Alpine junior annak ellenére, hogy a papíron lassabb közepes keverékeken kezdett – a többség a lágyakon teljesítette az első etapot – öt kör elteltével már tizenegyedik volt, vagyis ott dübörgött a pontzóna kapuján.

A hetedik körben aztán a tizedik helyen álló Jak Crawford mellé is bevetette magát a tizenegyes kanyarnál, ez a manőver viszont bár sikeres volt, annyira dicsőséges már nem, mint a korábbiak, az amerikai ugyanis leszorult a pályáról és a gumifalba csúszott.

Mivel versenygépét nem tudta „kiszabadítani”, az FIA pályára küldte a biztonsági autót, erre pedig az élmezőny minden tagja azonnal reagált: gyorsan teljesítették kötelező kerékcseréjüket.

Azok közül viszont, akik a közepeseken startoltak, többen a pályán maradtak, az elsőséget tehát – még ha csak ideiglenesen is – az SC-fázis alatt Frederik Vesti vette át, a második helyen Roy Nissany, a harmadikon pedig Enzo Fittipaldi állt. Iwasa, aki fizikailag ugyan nem, de „papíron” vezette a futamot, ötödik volt.

A legérdekesebb taktikai húzást Doohan csapata mutatta be, a biztonsági autó alatt ugyanis kihívták az ausztrált lágyakért, egy kör után pedig újra cseréltek: közepesekre. Ezzel teljesítették a szabályt, miszerint kötelező mindkét keveréket használni, és a tartósabb vegyülettel folytathatták úgy, hogy a biztonsági autó miatt nem veszítenek teret, Doohan ugyanis közvetlenül ott lehet a riválisok mögött.

Az újraindítás után Vesti őrizte elsőségét, csapatától pedig megkapta az utasítást: akkora előnyt kell kiautóznia, amekkorát csak tud, a többi pedig a szerencsén múlik majd, egy újabb biztonsági autó ugyanis a segítségükre siethet.

Arthur Leclerc (Fotó: XPB)

Az mindenképpen Vesti malmára hajtotta a vizet, hogy Nissany és Fittipaldi hosszan csatázott a második helyezésért, ebbe a küzdelembe pedig Iwasa is belekeveredett. Izgalmakból mögöttük sem volt hiány: Hauger maga mögé utasította Martinst, megszerezve ezzel a „virtuális harmadik helyet”, Hadjar pedig a Nissanyval (őt eddigre már többen lehagyták) való koccanás után kicsúszott az utolsó kanyarnál, amivel számos pozíciót bukott.

A huszonegyedik körben Iwasa már fizikailag is a második helyen volt, miután több hosszú első etapot teljesítő ellenfelet is legyűrt, egy körrel később pedig az őt kitartóan üldöző Pourchaire is feljött a harmadik helyre.

Fordulat az utolsó körökre is maradt, Nissany „falazása” után ugyanis pályára küldték a biztonsági autót, Vestiék pedig azonnal kiálltak friss lágyakért, a hetedik helyre visszaérkező dán tehát papíron jó helyzetben volt ahhoz, hogy pozíciókat nyerjen az újraindítás után. Az idő azonban vészesen fogyott, főleg azt követően, hogy az SC alatt Fittipaldi is eltalálta a falat – a brazil valószínűleg a felfüggesztés hibája miatt veszítette el az irányítást autója felett –, ami megnövelte a beavatkozási időt.

A mezőnynek végül három köre maradt a nagy hajrára, aminek már az első másodpercei eseménydúsra sikerültek: Martins még a kigyorsítás előtt kiforgatta Haugert (őt ketten így a harmadik és a negyedik helyről csúsztak ki) Vesti pedig maga mögé utasította Maloneyt. A dán az utolsó körökben Leclerc-t is megpróbálta levadászni, a monacói azonban a DRS-t kihasználva (ő is nyithatta a szárnyát, hiszen közel volt Pourchaire-hez) meg tudta őrizni a harmadik helyet.

Előzés a mezőny legelején sem történt, Iwasa tehát megnyerte a főversenyt, amivel ő lett az első olyan versenyzője a 2023-as szezonnak, aki egynél több diadallal büszkélkedhet. Ráadásul a pontversenyben is átvette az elsőséget. Itt, akárcsak a célban, Pourchaire követi, követte.

Ötödikként Maloney futott be, majd Jehan Daruvala, Richard Verschoor, Doohan, Kush Maini és Roman Stanek volt a sorrend az első tízben, vagyis a pontszerzők között.

Az F2-esek főversenyének végével az ausztrál hétvégének már csak egy programja maradt – mégpedig a legnagyobb érdeklődést kiváltó, a királykategória versenye! Ez magyar idő szerint 7 órakor startol, az M4 Sporton azonban már 6-tól követhetik az eseményeket, előbb a pilótaparádét, majd jön a 6:30-tól a jól megszokott felvezető műsor.