Hogyan képzeled el a következő két évedet? Minek kell történnie?

Hamilton: A bajnoki címért kell harcolnom!

Év elején többször említetted, hogy a tél során és év elején előre figyelmeztetted a csapatodat, hogy problémák lehetnek az autóval. Kiderült, hogy igazad lett. Okozott ez bármilyen törést a csapaton belül, a kapcsolatotokban, vagy voltál-e dühös a csapatra, mert nem vették elég komolyan a figyelmeztetésedet?

Hamilton: Nem. Egy olyan intenzív sportban, mint a miénk, természetes, hogy mindkét oldalnál mindig adódnak frusztrált pillanatok. Az a lényeg, hogy nyitottak maradjunk és kommunikáljunk egymással ezekről. E párbeszédek segítségével folyamatosan fejlődünk.

A legfontosabb, hogy biztosan egyetértsünk abban, merre tartunk. Kétségtelen, hogy ebben a csapatban mindenki nyerni akar. A költségvetési plafon és az új szabályok iránya kifogott rajtunk, és ez nem olyan egyszerű, hogy lemásolsz valamit, aztán valamit másképp csinálsz. Itt egy folyamatról van szó, egy új irányt kell venned, amihez idő kell.

Hogy elég gyorsan csináltuk-e? Talán nem.

De a jó hír az, hogy leültünk, és mostanra kimondtuk, hogy mostantól nyitottabbak vagyunk, talán ebbe az irányba kell mennünk, és most térképezzük fel és a következő évre ismerjük ki.

A múltban többször láthattuk, hogyan képes megváltoztatni egy versenyzőt és a versenyzéshez való viszonyát, hogy nem kap jó autót. Te érzel változást attól, hogy annyit kellett küszködnöd az autóval?

Hamilton: Nem. Először is: én borzalmas gokartokkal kezdtem a versenyzést. Tudom tehát, hogy milyen a semmiből indulni és a végéről rajtolni. Gyerekként, nyolc-kilenc évesen mindig a mezőny végéről rajtoltam, mert a gokartom nem volt olyan jó, mint az elöl lévő gazdag gyerekeké. Innen van a képességem.

Mondhatnánk, hogy ez most egy jó időpont lenne arra, hogy szünetet tartsak. Valójában viszont mindenen rajta tartom a szemem. Nagyon kézben akarom tartani az autó fejlesztési irányát. Tudom, mire van szükségem az autóban ülve. Tudom, hogyan dolgozzak a csapattal, és hogyan érjünk célt. Egyszerűen csak végig kell csinálnunk ezt a munkát.

A személyiséged mindig az ilyen nehéz időszakok edzik meg a legjobban. Továbbra is koncentrálok, ügyelek az egészségemre. Ahogy idősödsz, egyre inkább tudatába kerülsz az agyad, az elméd fontosságának, hogy összeszedettnek kell lenned, egészségesnek. Amúgy pedig még mindig rendkívül éhes vagyok a sikerre. Nagyszerű szurkolóim vannak, nemcsak itt, Budapesten, hanem a világban mindenütt. Támogatnak, együtt járjuk be ezt az utat. És nem adhatjuk fel most, mert annyira közel vagyunk!

George Russell és Lewis Hamilton (Fotó: XPB)

Amikor megérkeztél a Forma–1-be, te voltál a fiatal és éhes kihívó Fernando Alonso mellett. Mostanra fordult a helyzet, ott van George Russell a csapatban. Érzed azt a fajta nyomást, amit akkoriban Fernando érezhetett, hogy ott a fiatalabb és vérszomjasabb versenyző melletted?

Hamilton: Hogy teljesen őszinte legyek, tavaly mindenképpen éreztem ezt. George-nak semmi vesztenivalója nem volt, csak nyerhetett.

Ha mögöttem érsz célba, csak azt mondod, egy hétszeres világbajnok mögött értél célba. Ha előttem, akkor legenda vagy. Pontosan tudom, milyen érzés, én magam is ezt éltem át Fernando mellett.

Ha mögötte értem célba, azt mondták, „számítottunk rá, mert ez az első éved”. Ha előtte voltam, akkor meg nagyszerű voltam.

Persze amikor küzdesz az autóval és úgy érzed, nem tudod kihozni a benned rejlő maximumot… természetesen nem volt könnyű, feszült volt. Idén viszont egyáltalán nem érzem ezt, visszatértem a normál kerékvágásba.

Beszéljünk a sporton belüli dominanciáról. Amikor évekig te domináltál, folyamatosan rajtad volt a nyomás a média, az F1 részéről, hogy a dominanciával talán megölőd a sportot. Most a másik oldalon állsz. Mit mondanál Maxnak és a Red Bullnak, hogyan boldogulhatsz azzal a ténnyel, hogy az emberek elkezdenek kisebbnek láttatni, csak mert kiemelkedő az autód és sok futamot nyersz? Hogyan lehet kezelni ezt?

Hamilton: Nem hinném, hogy tanácsot kéne adnom nekik. Már átélték ezt korábban, végigcsinálták ezt. Nem az ő hibájuk… vagyis az ő „hibájuk”, hogy dominálnak (mosolyog), hiszen jobb munkát végeztek, mint mindenki más!

Ami a saját tapasztalataimat illeti, az emberek azt mondogatják, hogy „Igen, de neked is voltak domináns autóid, és most te panaszkodsz…” De ez nem így van. Mindannyian azt akarjuk, hogy amikor elöl vagyunk, a lehető legjobbak legyenek az ellenfeleink, hogy legyen szoros.. Mindig arról álmodoztunk gyerekként, hogy legyen szoros, és ha elöl vagyunk, legyen ellenfelünk. Senki sem úgy megy – vagy én legalábbis nem úgy mentem – versenyezni gyerekként, hogy másodpercekkel a többiek előtt akartam lenni minden egyes alkalommal. Amikor viszont előnyből indítasz, van akkora egérutad, hogy könnyebbnek tűnik. Ez a sport ilyen: a fejlesztés mindenkinél hasonló mértékű az év során, és így nehéz ledolgozni a hátrányt. És ma még nehezebb a költségplafon miatt.

Láttuk Michael korszakát, a Red Bullét, a McLarenét, a Mercedesét, és most újra a Red Bullét.

A Red Bull számára szerintem ez nagyszerű. Élvezniük kell a dicsőséget, folytatni. Mi keményen dolgozunk, amennyire csak tudunk, hogy véget vessünk ennek a dominanciának valamikor. De lehetséges, hogy ez a korszak ilyen lesz, mert a múltban is így volt.

Sportként jobb munkát kell végeznünk a szabályok megalkotásával, hogy ne fosszuk meg a szurkolókat ettől a szoros, több csapat közötti csatától egy teljes korszak idejére.

A szabályok szerintem már kezdenek működni, hiszen a második csapat – akik mi vagyunk –, a Ferrari, az Aston és a McLaren között nagyon szorosnak tűnik a verseny, és ez igazán klassz. A mezőny vége is kezd szorosabb lenni, az eleje is. Ez nagyszerű lenne a szurkolók számára, és versenykedvelő szurkolóként én is minden hétvégén ezt szeretném látni.

Lewis Hamilton és Lando Norris (Fotó: XPB)

A sportág egyik legrutinosabb tagja vagy. Sokszor dicsérted Lando Norrist, ahogy a csapattársadat is. Mit gondolsz az új versenyzőgenerációról? Mennyiben mások, mások-e egyáltalán? Van, amit másképp csinálnak, mint te korábban?

Hamilton: A legnagyobb különbség szerintem, hogy ők mindig szimulátoroznak. Ott a Playstation. Gyerekkoromban nekünk nem feltétlenül volt ez meg. Ez egy olyan új eszköz, ami nekünk nem áll a rendelkezésünkre.

Ami a generációt illeti, nagy tehetségeink vannak itt, és én ezt nagyon izgalmasnak találom. Izgalmas figyelni az útjukat. Én is benne vagyok, de távolról követem, és nagyon tudok azonosulni velük, hogy min mehetnek keresztül éppen. És igazán klassz ezek ellen a fiatal és gyors csikók ellen versenyezni.

Az utóbbi két év, az autóval tapasztalt nehézségek rövidítettek a pályafutásodon, vagy inkább elnyújtották? Többet gondoltál két évvel ezelőtt a visszavonulásra?

Hamilton: Nem is tudom… Évről évre változik. Szerintem egyik sem. Ha 2021-ben megnyertem volna, akkor is folytattam volna a versenyzést, mert szeretem, amit csinálok. Ez inkább a mentális állapoton múlik, és azon, mennyi áldozatot vagy hajlandó vállalni.

Végső soron én már régóta vagyok itt, de nem vállalhatok kevesebb áldozatot, mint ezek a fiatal srácok. És ők nem igazán csinálnak mást, leszámítva a játékot és hogy mennek edzeni, míg nekem itt van ez a sok más dolog, amit mellette csinálok. Ez sokkal több, mint amennyit huszonkét évesen csináltam. És az sokkal-sokkal könnyebb volt annál, amit most csinálok.

Keményebben kell edzenem, tovább tart a regenerálódás, nehezebb edzeni, a további kötelezettségek is ott vannak, amik korábban nem voltak, és ezeknél is egyensúlyoznod kell, hogy vezesd az életed. Mozgalmasabb, mint valaha!”

Még egy kérdés az F1-es filmről. Mennyire veszel részt benne?

Hamilton: Annyira, amennyire lehetséges. Alapítottam egy produkciós céget, amin keresztül producer vagyok. Joe-nak (Kosinski rendező) és Jerrynek (Bruckheimer producer) tanácsokat adtam a forgatókönyvhöz. Segítettem átírni bizonyos jeleneteket, belefolytan a szereplőválogatásba, gondoskodtam róla, hogy meglegyen a sokszínűség. Annyi időt tölthetek vele és annyira vehetek részt benne, amennyire akarok. De próbálom megtalálni az egyensúlyt, hogy a napi munkám ne lássa kárát.

Nagyon sokat tanultam ezektől a hihetetlenül tehetséges emberektől. Figyeltem Bradet (Pitt), ahogyan dolgozik a forgatókönyvön, és fenomenális volt. Láttam Joe-t és az ő nézőpontját, hogy hogyan dolgozott a múltban, és hogyan most. Nagyon letisztult, figyel a részletekre. Jerry pedig egy legenda. Nemrég néztem egy filmet, és feljött a neve, én meg nem is tudtam, hogy ez az ő filmje volt. Nagyon sok nagyszerű filmet csinált, és megtisztelő részt venni ebben.

Mindenki, akinek szerepe van ebben a filmben, nagyon sokat adott hozzá. Mindenki elmegy a végsőkig, hogy biztos legyen a siker, hogy megvalósuljon. Megnyerték hozzá az Apple-t, Bradet, Joe-t, Stefanót (Domenicali) és a Forma–1-et, hogy ideengedjék őket filmezni, és a pályán vezethessenek. Ez egy komoly együttműködés eredménye.