Nyitottabbnak, lazábbnak és mindenekelőtt boldogabbnak tűnik Fernando Alonso, amióta visszatért a Forma–1-be a kétéves kihagyása után. Amikor 2018-ban elköszönt a sorozattól, megkeseredett versenyzőként tette, aki folyamatosan ostorozta az F1-et, a szabályokat, az egész rendszert, mivel börtönbe zárta őt, és éveken keresztül nem hagyta kibontakoztatni a képességeit.
Azt követően két éven át más kategóriákban próbálta bizonyítani klasszisát. A WEC-ben bajnokká koronázták, nyert a Le Mans-i 24 órás versenyen, próbálkozott az Indy 500 megnyerésével, a Dakar-ralival. Aztán rájött, hogy mégis hiányzik neki a Forma–1, és az újbóli felemelkedésben, valamint az új szabályokban reménykedve 2021-ben visszatért.
Az eltávolodásnak köszönhetően azonban más dolgokra is rájött. Mint azt a High Performance című podcastban bevallotta, több tekintetben is felnyitotta a szemét a külső szemlélő szerepe, és ezen felismerések a mai napig meghatározzák a viselkedését, a nézőpontját.
Fernando Alonso (Fotó: Aston Martin)„Sok dolgot láttam. Az első az emberek irányomba mutatott szeretete volt. Amikor 2018-ban befejeztem, belefáradtam már az utazgatásba, mindenbe, ami körülvette a Forma–1-et, és abba is, hogy nem érhettem el nagy eredményeket. Akkor nem igazán érzékeltem, hogy az emberek mit gondolnak a sportágról vagy rólam. De miután abbahagytam, egyetlen dologgal szembesültem, valahányszor emberekkel találkoztam, szurkolókkal, hotelekben, reptereken, bárhol: »Vissza kell térned! Vissza kell térned!«”
„Meglepett, hogy szerették, amit csináltunk, hiszen mielőtt befejeztem, az utolsó években szinte névtelen voltam, szinte senki sem figyelt minket, és talán a sport sem áll annyira a figyelem középpontjában, mint most a Drive To Survive-val és hasonlókkal. Azt gondoltam, sokkal kisebb az érdeklődés, és meglepett az emberektől kapott szeretet”
– ismerte el a spanyol.
Kiemelte, ez a felismerés vezetett oda, hogy ma már a korábban tehernek vagy feleslegesnek érzett dolgokhoz is másképp viszonyul. Próbál visszaadni valamennyit a szurkolóknak.
„A Forma–1-et nagyon másnak láttam, mint az összes többi kategóriát. Nagyon önzőnek, bizonyos szempontból sokkal csillogóbbnak, de közben hamisnak is. Le Mans, Indy vagy a Dakar sokkal nyersebb versenyzés volt. A Forma–1-nek ugyanakkor megvan ez a vonzereje. Az emberek ki akarnak látogatni a versenyekre, nézni akarják a tévében. Én magam is néztem a tévében az F1-es versenyeket.”
Fernando Alonso (Fotó: Aston Martin)„Ma már kicsit jobban becsülöm azokat a dolgokat, amiket korábban nem szerettem. A himnuszt, a tiszteletkört, a média és a kamerák felé mutatott nagyobb nyitottságot, amit versenyzőként utálsz ezekben a pillanatokban, de amiket otthon a nappalimban ülve hiányoltam.”
„Amikor egyik-másik versenyző kicsit mosolygósabb és megközelíthetőbb volt, azt otthonról díjazni tudtam. A visszatérésem után lazábban viszonyultam ezekhez a dolgokhoz. Egy kicsit többet törődöm a szurkolókkal, a tévével, mert már látom ezek jelentőségét. És ez csakis annak köszönhető, hogy két évig távol voltam a Forma–1-től”
– ismerte el Alonso.
„Alig emlékszem valamire. És ez szomorú”
Az Aston Martin versenyzője emellett a sikeresség kérdéséhez is másképp viszonyul már kicsit, mint korábban. Arról is őszintén beszélt, mennyire megbánta, hogy a kihagyása előtt nem foglalkozott az egyes pillanatok megélésével, az apró örömökkel, mert annyira csak a célra, az eredményességre, a győzelemre fókuszált.
„Nálam is ez volt. Ezt megbántam. Amikor a két bajnoki címemet szereztem a Renault-nál, a Ferrari-időszakom – ezek jók voltak, de mindig annyira a következő versenyre összpontosítottam. Célba értél egy versenyen, talán meg is nyerted, mentél a reptérre, és a repülőn már a következő hétvégén járt az eszed, majd landolás után írtál egy üzenetet a mérnöködnek, hogy talán a hátulját puhábbra kéne állítanunk, mert a versenyen nagyon rossz volt a kigyorsítás és hasonlók.”
„A korral, a pályafutásom ezen szakaszában… olyan ez, mint az idei dobogóimnál: ahogy visszanéztem a versenyeket, láttam, hogy a dobogónál milyen boldogok voltak, amire én azt mondtam, csak harmadik lettem, illetve kétszer második… Ezeket a pillanatokat már jobban tudom élvezni. Minden hétvégét meg kell ünnepelni, ma már így csinálom.”
És elmondása szerint ha tehetné, a pályafutása nagyobb részében is így csinálná utólag. Alonso elismerte, korábban ő maga is vallotta, hogy az ember vagy élvezi, vagy sikeres, de a kettő együtt nem működhet.
„Igen. Igen, így éreztem. És amikor túlságosan is élveztem, úgy éreztem, nem vagyok elég profi, nem akarom eléggé a sikert. De idővel, ahogy érettebb leszel, rájössz, hogy a kettő együtt is megy.”
Fernando Alonso a Renault-val ünnepel 2006-ban (Fotó: XPB)„Dolgozhatsz keményen és lehetsz nagyon profi, miközben visszaadhatsz valamit az érted és veled dolgozóknak, azoknak, akik támogatnak. A csapatodnak, a marketingeseknek, a médiának, a szurkolóknak a lelátókon, akik miattad vannak ott, és viszonozhatod ezt.”
Alonso szomorú megállapítást is tett a múltjába visszatekintve.
„2005-ben és 2006-ban Brazíliában megnyertem a bajnokságot, és alig emlékszem valamire ezekből a délutánokból és estékből. És ez szomorú. Ezeken változtatnék.”
Kiemelte, ha lenne lehetősége változtatni valamin a pályafutásában, éppen ez lenne az. „Ha lehetőségem nyílna rá, hogy még egyszer végigéljem pontosan ugyanezt az életet, talán semmit sem változtatnék a csapataimon, a döntéseimen, akár a Ferrarival szerezhető címeken sem, csak azon változtatnék, hogy kicsit jobban megélném ezeket a pillanatokat, több emléket szereznék róluk” – vallotta be.