„Ez egy varázslatos pillanata volt az életemnek és a pályafutásomnak. Egy kicsit mindent megváltoztatott” – mondta a húsz évvel ezelőtti napról Fernando Alonso még az idei Magyar Nagydíj előtt. 2003. augusztus 24-éről beszélt, arról a napról, melyen minden idők legfiatalabb Forma–1-es futamgyőztesévé vált. Melyen Forma–1-es futamgyőztessé vált.
Mindössze 22 éves és 26 napos volt, a Renault-val az első, az F1-ben a második szezonját teljesítette, és a forró hungaroringi hétvégén, melyen a Bridgestone-gumik és velük a Michael Schumacher által vezetett Ferrari is csak szenvedett, ő a Michelin-gumis Renault-jával már szombaton meglepetést okozott a pole pozíció megszerzésével.
Akkor még az egykörös időmérők korát éltük, és Alonso 0,256 másodperces előnnyel legyőzte a Williams-BMW-s Ralf Schumachert, így az az évi malajziai időmérős sikere után másodszor állhatott a pole pozícióban. „Az időmérőn akkor már a verseny első etapjára kellett tankolnunk az autókat, és szombat este azt gondoltuk, hogy nagyon könnyű lett az autónk az üzemanyaggal, ezért a verseny másképp fog alakulni. Esetleg a legjobb öt vagy egy dobogó a reális cél” – mesélte Alonso idén a Hungaroringen.
A gyakorlatban másképp alakult. A spanyol mindenkit – önmagukat is – meglepett a vasárnapi erős tempójával, és mivel a rajtnál Ralf Schumacher visszaesett, a Jaguart vezető Mark Webber pedig a második helyre ugrott és feltartotta az előzni képtelen riválisokat, az ifjú spanyol négy kör alatt 10 másodperc fölé növelte az előnyét. „Az elején, az első két-három körben Mark Webbert láttam a visszapillantómban, de
nyolc-tíz kör után megkérdeztem a csapatot, hol vannak a többiek, és azt mondták, tizenöt másodpercre tőlem. Akkor azt gondoltam, gyors vagyok!”
– mondta a győztes futama után Alonso 20 évvel ezelőtt.
Csak az első kerékcseréjekor adta át rövid időre a vezetést Kimi Räikkönennek, aztán tulajdonképpen sima győzelem lett belőle. A 63. körben a csak 8.-ként leintett címvédőt és bajnoki éllovast Michael Schumachert még le is körözte.
„Igazán jó érzés volt. Ha lekörözöd őt, az jó előjel, azt jelenti, hogy jó versenyt futottál. Amúgy nem volt benne semmi különös”
– jegyezte meg Alonso.
Schumacher elismerően beszélt az újdonsült győztesről, és a „jövő bajnokának” nevezte őt. Nem tévedett, két évvel később Alonso szakította meg a győzelmi sorozatát, majd 2006-ban egy ellene vívott bajnoki csatában vált kétszeres világbajnokká, minden idők addigi legfiatalabb kétszeres világbajnokává.
Alonso 20 éve hazája, Spanyolország első F1-es győzelmét aratta, és belobbantotta az ottani F1-lázat. „Most egész Spanyolország ünnepel. Ez túl sok történelmi dolog nekem egyszerre. Valóra vált egy álmom” – mondta. „Még csak huszonkét éves vagyok, és máris megvan az első győzelmem. Még sok időm van további győzelmekre, bajnoki címre.”
És akkor még aligha sejtette, hogy ez a sok idő bő két évtizedet jelent…
Hogy bajnokká válhat és újabb győzelmeket fog aratni, az már akkoriban sem volt kérdés. A tehetségén túl a mérhetetlen önbizalma is érződött, aminek kapcsán egy közelmúltban adott interjúban elmondta, sosem fordult elő vele, hogy kételkedett önmagában.
„Amikor megérkeztem a Forma–1-be, Michael Schumacher dominált a sportágban, de sosem gondoltam azt, hogy lassabb vagyok nála. Talán ez egy kamikaze hozzáállás volt a részemről a Forma–1-hez és a pályafutásom kezdetéhez, de sosem kételkedtem benne, hogy ha kapnék egy ugyanolyan jó autót, akkor egy nap képes lennék a kihívójává válni. Egész pályafutásom alatt így volt ez”
– mondta a spanyol.
Az első győzelmét a 30. F1-es versenye hozta el, ezen a hétvégén, a 20. évfordulón a 368. versenyére készül Zandvoortban.
Hogy mennyi idő telt el az első óta, jelzi, hogy első sikerének napján még nem Max, hanem az édesapa, Jos Verstappen volt ott az ellenfelek között a mezőnyben (12. lett a Minardival), miközben mai riválisai közül sokan még óvodások voltak vagy azok sem…
Ez a húsz év ahhoz mégsem volt elég, hogy elapassza Alonso versenyzés iránti szenvedélyét, az éhségét, a motivációját. A spanyol ugyanaz a heves, rámenős és öntudatos versenyző ma, aki két évtizeddel ezelőtt az F1 győztesévé vált. Sok mindenben mégis változott. Belátta például, hogy az az elementáris erő és akarat, amivel mindig hajszolta a sikert, néha talán túl sok volt, és menet közben elfelejtette élvezni és megélni a pillanatot, amit bevallása szerint ma már nagyon bán.
Kapcsolódó tartalom
Ha viszont nem így lett volna, talán sosem jut el oda, hogy két évre sértődötten hátat fordítson az őt megcsaló F1-nek, és nem lett volna alkalma eljutni ehhez a felismeréshez. Alonso számára már nemcsak a cél számít, hanem az út is. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma, 20 esztendővel az első sikere után még mindig itt van a sportág csúcskategóriájában, és annak is újra az élmezőnyében.
Azt sokan gondolták 2003-ban, hogy az F1 egyik új sztárja, bajnoka lesz. De ki hitte volna, hogy egy ilyen hosszú pályafutás kerekedik belőle, és hogy az első győzelem 20 éves évfordulója is az F1-es paddockban éri, miközben még mindig töretlenül hiszi, hogy képes tovább gyarapítani az F1-es győzelmeinek számát?
Fernando Alonso első F1-es győzelme képekben:
