Az már a Szingapúri Nagydíj vasárnapi rajtja előtt sejthető volt, hogy a Ferrari és a Mercedes meccse fog dönteni arról, ki lesz az első csapat 2023-ban, amely futamot nyer a Red Bullon kívül. Carlos Sainz a pole pozícióból, George Russell a második helyről rajtolt, csapatuk pedig már az első pillanattól felvette a védekező, illetve a támadó pozíciót.
A Ferrari a lágy gumin indított Charles Leclerc-t próbálta Russell elé katapultálni, hogy védhesse csapattársát, és ez a tervük meg is valósult a rajtnál. Sainz ezt követően sétakocsikázós tempóban autózott (míg pénteken a hosszú etapokon 1:38-as köröket mentek, a verseny nagy részében 1:40-eseket), hogy kímélje a gumikat, amennyire csak lehet. Russell az első és a második etapon is panaszkodott a spanyolra, de legfőképpen arra, hogy hiába mennek ennyire lassan, előzni, támadni így is képtelen.

A Mercedes ezek után döntött úgy a 44. körben kiadott virtuális biztonsági autós fázis alatt, hogy feladja a George Russell-lel addig elfoglalt második, valamint a Lewis Hamiltonnal elfoglalt negyedik pozícióját a friss gumikért, és megpróbálja kihasználni a 24 körös gumielőnyét az élmezőnnyel szemben.
Felzárkózniuk sikerült, Carlos Sainzot és Lando Norrist megelőzniük viszont nem. És mivel Russell a nagy hajszát a falban zárta, végül be kellett érniük Hamilton harmadik helyével.
Ezek után adódott a kérdés, megérte-e kockáztatni a taktikával, főleg annak tükrében, hogy Russell gyorsabbnak tűnt Sainznál a kerékcseréje előtt. Hamilton a futam után elismerte, ő a csapattársa helyében talán másképp választott volna. „Kockázatot kellett vállalnunk, hogy legyen egy esélyünk pár előzésre, és hogy harcba szállhassunk a győzelemért. Szerintem igazán jó volt a tempónk, és a csapat nagyszerű munkát végzett.”
„Nem is tudom, én George helyében – aki akkor második volt – talán kint maradtam volna, és legalább a McLarent magunk mögött tudtuk volna tartani. De megpróbáltuk, és igazán izgalmas volt levadászni a fiúkat”
– mondta Hamilton.

Főnöke, Toto Wolff ezzel szemben teljesen meg van róla győződve, hogy helyesen cselekedtek. „Szuper volt, mert egy bátor taktikai döntést hoztunk” – mondta büszkén, majd kiemelte, hiába tűnt Russell gyorsabbnak a kiállás előtt, Sainz nem adott bele mindent. „Sosem láttuk Carlos valódi tempóját. Annyira jól beosztotta. Landót is mindig visszaengedte a DRS-ért, és igazán hihetetlen volt, nagyon magas szintet képviselt! Itt egyszerűen nem lehet előzni, amikor a második helyen vagy. Egyszerűen kockáztatni akartunk a győzelemért, és nem a második hely volt a cél.”
„Világos volt, hogy annyira nehéz lesz megnyerni a versenyt, ha az ilyen statikus marad. Elmélyedtünk az adatokban, és megpróbáltuk, és a vége egy dobogó lett Lewis számára, ami nagyszerű.”
Wolff kiemelte, mérlegelték, hogy melyik választásukkal mit nyerhetnek vagy veszíthetnek, és a győzelem volt elég vonzó ahhoz, hogy fel merjék adni a második helyet. „Mindent a győzelemre tettünk fel. Ha kint maradtunk volna, esélyünk sem lett volna előzni, és a második és negyedik helyeken értünk volna célba. Kockáztattunk, és mindig ezt választanám.”
„Ezek algoritmusok és valószínűségi számítások a háttérben. Ott a matematika, a tudomány, és a stratégák előállnak megoldásokkal. Aztán ott van a sokkal egyszerű versenyző lélek, amely a legjobb kompromisszumot keresi. Ennél az esetnél sok vitát lefolytattunk előtte arról, hová helyezzük az autót biztonsági autós vagy virtuális biztonsági autós ablakokban, de amikor érkezett, mind mögötte álltunk” – mondta a tervükről.
Felmerült, mivel a hajrában Hamilton tűnt a gyorsabbnak, talán előre küldhették volna, hátha könnyebben tudott volna előzni, mint Russell. Ez azonban nem volt opció Wolffék számára. „Eleinte George volt a gyorsabb, a végén Lewis. De nem cserélhetsz helyet egy ilyen pillanatban, amikor mindketten megnyerhetik a versenyt. Nem, azt akartuk, hogy győzzön a jobb.”
A Mercedesnél végül Hamilton lett a jobb. A versenyen viszont Sainz és a Ferrari győzött helyettük.