Tavaly egyértelmű fölényben volt házon belül, idén egyelőre Carlos Sainz mögé szorult. Charles Leclerc jelenleg 15 pont hátrányban van csapattársával szemben a bajnokságban, és a nyári szünet óta Szuzuka kivételével a versenyképesség szempontjából is le volt kicsit maradva kollégájától.

Az elmúlt hetekben többször is beszélt arról, hogy ennek a hátterében bizonyos stíluskülönbségek állnak: az idei Ferrarit muszáj alulkormányzottabbá tenniük a jobb kiszámíthatóság érdekében, és ezzel a sajátossággal Sainz jobban boldogul nála. Leclerc a The Race-nek nyilatkozva részletesen is beszélt a problémáról és annak hátteréről, és elismerte, neki is van szerepe abban, hogy a helyzete nehézzé vált.

A monacói szerint az egész onnan indult, hogy az SF-23-as nem sikerült olyan jól, mint várták. Már a bahreini téli teszten rájöttek, hogy igencsak érzékeny modellről van szó. „Egyből tudtam, mik a gyengeségeink. Az év elején rendkívül érzékenyek voltunk a szélre, amit a szurkolóknak talán nem olyan könnyű megérteniük. Volt pár ellenpélda, mint a bakui, ahol elég erős volt a szél, mégis nagyon jók voltunk, és ezt nehéz volt megérteni. De az általános tendencia az volt, hogy eléggé szenvedtünk. Még egy hétvégén belül is: voltak nagyon erős edzéseink, de nagyon bonyolultak is.”

„Ez nagyon nehézzé tette a dolgunkat, versenyzőként is, mivel nagyon nehéz beállítani az autót egy adott módon, hiszen az autó edzésenként is teljesen másképp viselkedik. Főleg nekem, aki szereti, ha nagyon erős az eleje. Én a nagyon-nagyon-nagyon túlkormányzott és nagyon nehezen vezethető autótól indultam el egy olyan felé, ami egészen tetszett.  Nehéz volt következetesnek lenni versenyzőként és csapatként” – magyarázta Leclerc.

Charles Leclerc (Fotó: Ferrari)

Túlfeszítette a húrt

Miközben ez nyilvánvaló autóproblémának tűnik, a monacói rámutatott, ő voltaképpen még fel is nagyította ezt a gondot a saját stílusával és a beállítási szemléletmódjával. Ez látványos hibák, balesetek formájában mutatkozott meg, mint amilyet Miamiban (kétszer is) vagy Zandvoortban láttunk tőle. Leclerc nem betörni, hanem csak megülni próbálta a vadlovat, mert eleve ezt szereti: egy erős első tengelyre támaszkodva szinte bármilyen hátsó részt képes kontrollálni. De persze itt is vannak határok.

„Mindig sokat játszottam a hátuljával, és a szezon elején egyértelműen túl sokat is. De én utálok kifogásokat keresni. Végső soron én vagyok a versenyző, én állítom be az autót, és az én választásom volt az erős első tengely a szezon kezdetén, miközben az autó ezt talán nem volt képes kezelni, mert következetlen volt.”

„Szóval végső soron ez tőlem jött. A hibáimról pontosan tudom, minek voltak köszönhetők és miért történtek meg. És ez a legfontosabb, mert így tanulhatsz belőlük az év hátralévő részére.”

Charles Leclerc balesete Zandvoortban (Fotó: Formula1/Twitter)

Leclerc úgy érzi, a 2022-höz képesti visszaesése mögött is ez áll. „Nagyon más helyzetben vagyunk, mint tavaly. Akkor nagyon-nagyon erős volt az autó eleje, és nagyon következetes volt egész évben. Idén egy kicsit nehezebb kezelni. De ez rendben van. Alkalmazkodnod kell minden szezonban. Az év elején én túlságosan a másik szélsőségnél voltam, túl nagy volt a túlkormányzás. Ideális körülmények között ez jó volt, de sajnos a körülmények mindig változnak, és valahányszor változtak, én jobban szenvedtem.”

A saját gyengeségének tartja, nem az autó hibájának

Ennek volt köszönhető, hogy Leclerc az év közepén sokszor megmagyarázhatatlan visszaesést mutatott a félig esős, félig száraz pályaviszonyok között. Emlékezhetünk rá, Kanadában az időmérő edzés után annyira nem értette, mi történt vele a kiesésekor, hogy azt gyanította, valami elromlott az autóján. Később, amikor tendencia lett az esős-száraz szenvedéséből, rájött, hogy a hiba benne van, és igyekezett változtatni a stílusán.

Most, hogy Sainz házon belül jobb volt nála pár hétvégén, valami hasonló stíluskeresésbe kezdett, e gyengélkedést ugyanis nem az autó, hanem a saját számlájára írja, és az, hogy Sainz jobban boldogul, számára azt jelenti, hogy ő nincs a megfelelő szinten.

Carlos Sainz és Charles Leclerc (Fotó: Ferrari)

„Nagyon nehéz vezetni egy kiszámíthatatlan autót, ami a túlkormányzás felé tendál. Át kell menned az alulkormányzás oldalára, amit én viszont nem szeretek.”

„Nem szeretek alulkormányzott autót vezetni. Muszáj volt dolgoznom, hogy a stílusom jobban passzoljon az alulkormányzott autóhoz, ami nem a legnagyobb erősségem. És tisztában vagyok ezzel. Próbáltam az én irányomba hozni az autó beállításait, amennyire lehetett, de idén ez nem sok. Közben pedig próbálok alkalmazkodni a vezetési stílusommal ezekhez az alulkormányzott beállításokhoz, amire jelenleg szükségünk van.”

„Csak átrágom magam az adatokon, nézem a videókat, próbálom megérteni, mit csinálok az autóval, ami nem megfelelő, és próbálok tanulni belőle” – magyarázta Leclerc.

Japánban három hétvége után úgy tűnt, valamit máris talált. Miközben idén ezen küszködés és útkeresés akár egy házon belüli vereséget is hozhat számára, a stílusán folyamatosan sokat dolgozó, ilyen téren nyitott gondolkodású Leclerc-t hosszabb távon csak erősebbé és sokoldalúbb versenyzővé teheti, ha új képességekre tesz szert.