Bő egy évvel ezelőtt egy interjúban megkérdezték, mit tart a legnagyobb erősségének. „A magabiztosságot. Sosem voltak kétségeim. És sokáig úgy voltam vele: a legjobbamat nyújtom, és ha ez nem elég, akkor nem elég. A legjobbamnál többet nem tudok nyújtani. És ha nem lett volna elég, valami mással próbálkoztam volna a versenyzés világában.”
Egyszerű, szinte közönyösnek ható szemléletmód, de ennél sokkal több van mögötte.
A „ha nem, hát nem” hozzáállás olyan belső higgadtságot tükröz, amivel gyerekkorában nem egyszer feldühítette a nála vehemensebb apját, aki hajnali háromig dolgozott a műhelyben, hogy jobb gokartokat biztosítson neki a versenyekre, melyeken gyári csapatok ellen kellett helyt állniuk. Ő mindent feltett fia sikereire, és hasonló hozzáállást várt el fiától is.
„Sokszor hallottam tőle, hogy kamionsofőr lesz belőlem, mert annyira nyugodt voltam, és néha lusta. Szerinte. »Te hülye csirkefogó, buta szamár! Sosem fogod megcsinálni« – ilyesmiket mondott. Ez összefoglalja azt az időszakot” – emlékezett vissza már mosollyal az arcán.
És ez a mosoly talán érdekesebb, mint az, amit mondott.
Getty ImagesInnen nézve nem lehetett könnyű gyerekkora. Apja szigorúan fogta, de meggyőződésből, az ő érdekében.
A magabiztosságát sokan arroganciának látják, amit apja nevelt bele. Ennek köszönhetően ma már nem őt, hanem az ellenfeleket bosszantja a látszólagos nyugalmával: úgy tűnhet, hogy szinte immunis a nyomásra. Az őt gyötrő apja módszere ez alapján sikeresnek tűnik.
„Mindegy, milyen idő volt, Maxnak vezetnie kellett. Télen, fagyos időben is” – mesélte a gokartos gyerekévekről, amik egy kívülállónak már-már kiképzésnek hatnak.
„Amikor Max öt kör után kiállt, nem tudta mozgatni az ujjait. Beküldtem melegedni a furgonba. De amikor hirtelen melegíted fel az átfagyott ujjaidat, azok zsibbadni kezdenek. Én viszont azt mondtam neki: »Hagyd ezt a színházat, menj újra!«”
„Keményen hangozhat, de úgy hiszem, ez erősebbé tette őt. Max nem puhány. A sportban muszáj kiállnod ezt. Emberként erősebbé válsz, és egész életben profitálsz belőle.”
Ő kiállta ezt, és valóban nem lett puhány.
Hogy mennyire nem, azt 2021-ben, minden idők egyik legszorosabb, legmagasabb színvonalú bajnoki párharca során láthattuk, melynek hajrájában az egyre nagyobb nyomás alatt sem megroppant, hanem egyre erősebbnek és erősebbnek mutatkozott. Ha kellett, a technikai hátrányát agresszorként ellensúlyozta, és abban a mindent eldöntő utolsó körben még a sokat emlegetett görcse sem tudta megállítani a cél felé vezető úton.
Az első címét az apja által oly fontosnak tartott keménységgel szerezte meg.
A keménységgel, ami magyarázat volt a sikerére. De ez arra a gyerekkort felidéző mosolyra nem magyarázat.
Abu-Dzabi, 2021 (Fotó: Red Bull)Ő elemében van a nyomáshelyzetekben. Olyan extrát hoznak ki belőle, mint a 2021-es szaúdi vagy abu-dzabi időmérős köre, a brazíliai fél futamon át tartó állhatatos védekezése, az imolai rámenős rajt, vagy éppen az abu-dzabi előzés.
Ez volt a klasszikus helyzet: két egyenlő ellenfél, akik egymást hajszolják, és annyira egymással vannak elfoglalva, hogy közben észre sem veszik, milyen szédítő magasságba jutottak.
Helyzetek és jelenetek, amilyeneket 2023-ban egyáltalán sem láthattunk… De akkor hogyan, mitől jutott ő még magasabbra?
A címvédése valóban könnyűnek tűnt. Túlságosan is. Lewis Hamilton szavaival élve „nem is volt valódi címvédés”, mert nem volt kitől védeni, csak el kellett hozni, úgy, hogy ellenállással sem kellett szembesülnie.
Ez a domináns, fölényes év ugyanakkor megmutatta Max Verstappen egy, a 2021-estől eltérő másik arcát, aminek megtapasztalása sokkal mélyebbre vitt minket az őt hajtó erő és a sikere titkának megismerésében, mint két évvel ezelőtti agresszív, támadó, nagy nyomás mellett teljesített idénye.
Megismertette velünk a gondolkodó, erejét beosztó, türelmes, számító Verstappent, aki nem vetődik be minden résbe, inkább vár egy biztosabb alkalmat, ha ezt kívánja az érdeke. Aki lábujjhegyen lépdelve kíméli a gumikat. Aki a kivetítőket figyeli magányában az élen, vagy éppen a rádión keresztül ismeri fel Helmut Marko csengőhangját, miközben mérnökével folytat pörlekedő diskurzust.
Ez az énje a magyarázat arra, hogyan jutott ellenfél nélkül is feljebb. És ez a magyarázat arra a gyerekkorit felidéző mosolyra is.
Max Verstappen (Fotó: Red Bull)Ennek a harmadik bajnoki szezonnak ugyanúgy megvoltak a kulcspillanatai, mint a 2021-esnek, csak legfeljebb az egyhangúság és a magától értetődés közepette nem voltak annyira nyilvánvalóak.
Az észrevételükhöz a sorozatos győzelmek, a nagy fölény és a kiszámíthatóság mögé kell néznünk.
Ott volt a bakui mérgelődés, amikor kicsit sem érezte jól magát a bőrében. Keményen kritizálta a sprinthétvégéket, autója szombati meglékelése után összeszólalkozott George Russell-lel, panaszkodott a nem jól beállított autójára és arra, hogy ezen már nem változtathat. Aztán vasárnap még szerencséje sem volt a biztonsági autóval, ami elvette tőle a vezető pozíciót. Ez volt az a verseny, amikor e kényszerhelyzetben a futam alatt kezdett machinálni a kormánykapcsolóin, és rálelt valamire, ami sínre tette az addig kissé döcögős idényét.
Onnantól az RB19-es lett a bőre, és határozottan jól érezte magát benne!
Baku: Sergio Pérez és Max Verstappen (Fotó: Red Bull)Ott volt a miami hétvége, aminek már a kezdetén átsütött rajta a bizonyítási vágy, amit a problémás időmérő edzés csak tovább erősített. Hiába kapott 8 hely egérutat a pole-ból rajtoló csapattársa, ő a 9. pozícióból is felzárkózott, majd amikor a verseny derekán átvette a vezetést, kezdetét vette egy elképesztő, egészen Silverstone-ig tartó sorozat: több mint 4 teljes futam megszakítás nélkül az első pozícióban. És egy másik: Monzáig tíz futamgyőzelem zsinórban.
Ott volt Monaco, az időmérő edzés, amelynek abban a tudatban vágott neki, hogy az utcai pályákat és a lassú kanyarokat nem kedvelő autója jó eséllyel kevés lesz a sikerhez. Közel is járt a vereséghez, de – ki tudja, honnan – egy káprázatos utolsó szektort húzott elő, melynek során szinte mindenhol súrolta, koccantotta a korlátokat, és megmentette a pole-ját. Számára nem létezik vesztett helyzet. Még akkor sem, ha egy vereségnek nem lenne komoly súlya.
Ott volt a másnapi verseny, melyen őt érte először a kiszámíthatatlan eső, de még az sem tudta elvenni tőle a vezetést.
Ott voltak a szintén esős időmérő edzések, a száradó pálya Spanyolországban, Ausztriában, Kanadában, melyeken senki sem kárhoztatta volna, ha botlik, de ő mégsem tette. Számára az volt a kihívás, hogy szembement még a statisztikai valószínűséggel is.
Ott voltak a szaúd-arábiai és spielbergi leggyorsabb körök a futam legvégén, amiket ő erőltetett rá az ezeket teljesen szükségtelennek érző csapatára. Megmutatta, hogy mérhetetlen magabiztossága olthatatlan maximalizmussal társul. Ő a tökéletesnél nem adja alább.
Max Verstappen (Fotó: Red Bull/Thompson/Getty Images)Ott volt a Magyar Nagydíj, melyen Lewis Hamilton pole-ja után nem sokat tett volna a győzelmére, mégis már az első kanyarban gondoskodott róla, hogy ellenfelének esélye se legyen.
Ott volt Spa és a büntetés, ami a hatodik rajkockába lökte, de a győzelemben nem akadályozta. Zandvoort az őrült esős körülményekkel, az első körben elkövetett stratégiai hibával és az intenzív hajrával. A monzai türelemjáték, melyben hibába hajszolta a megelőzhetetlen Carlos Sainzot.
És ott volt Szingapúr bosszúsága, ami pályafutása egyik legtökéletesebb, legfölényesebb hétvégéjét eredményezte Szuzukában.
Mintha mindenben csak a teljesítendő kihívást látná. Mintha csak várná, mikor milyen helyzetbe pottyantják éppen, hogy aztán egyből kereshesse a kiutat. Ő belülről csak ezeket látja, és nem a kívülállót bosszantó, untató, érdektelenné tévő dominanciát. Az csak a következménye ennek a nézőpontnak.
Max Verstappen (Fotó: Red Bull/Getty)A felsorolt kulcspillanatoknál sosem volt rajta a bajnoki nyomás, ami két éve vagy a múlt szezon első felében. Ő viszont enélkül is képes volt extrákat előhúzni. Nem kényszerítette senki arra, hogy mindig minden egyes pillanatban éber legyen és száz százalékot nyújtson, ő mégsem állt le vagy vett vissza.
Azaz dehogynem kényszerítette senki. Ő maga!
Sorozatban tíz versenyt nyert Miamitól Monzáig. Megunhatta volna a magányt az élen, belealudhatott volna az egyhangúságba és a tétnélküliségbe, ő viszont csak hajtott tovább és élvezte a fölényét. Ahogyan élvezni szokott egy kemény kerék a kerék elleni párharcot is. Ha az nem volt, talált új kihívást. A bónuszpont megszerzését. A tökéletes hétvégét. A 20 másodperces előnnyel aratott győzelmet.
Őt a kiszámíthatóság, a fölény is képes volt új magasságokba emelni. „Olyan szinten működik, amilyet én még soha nem láttam egy versenyzőnél sem korábban. Azt, amit elér, amilyen szinten működik, ahogyan a versenyeket kivitelezi, egyszerűen hihetetlen” – állapította meg főnöke, Christian Horner. „Valahányszor autóba ül, mindig mindent belead. És cserébe elvárja a csapattól ugyanezt.”
Az idei verzióját nem a nyomással szemben mutatott immunitása tette sikeressé, hanem a belső nyomás. Az önmagával szembeni elvárások. A tökéletesség szinte megszállott hajszolása, és ennek az élvezete. Az elsőségek sora után is csillapíthatatlan győzelemvágya. Ezúttal nem egy nagy ellenfél űzte őt még messzebbre, még magasabbra, képes volt önmagát idáig hajszolni. És az idei hengerlését ez teszi különlegessé.
„Az F1 szempontjából jó lenne versenyt látni, de nekem nincs szükségem másik csapatra vagy akár csapattársra ahhoz, hogy kihozzam magamból a legjobbat. Nagy nyomás alá helyezem önmagam, és mindig próbálom a legjobbamat nyújtani, a lehető legjobban felkészülni. Ez az, amit élvezek, és ez az egyetlen dolog, amit keresek”
– mondta a harmadik címének bebiztosítása után.
Talán édesapja szigora és módszerei tették kemény, agresszív versenyzővé. Talán a következetes „kiképzés” az alapja a mérhetetlen magabiztosságának. Gyerekként a fagyos pályára is kiparancsolták. Volt, hogy szó nélkül kitették az autóból egy olaszországi benzinkúton. Előfordult, hogy egy hétig nem beszéltek vele odahaza, mert flegmának ítélték a hozzáállását.
Max Verstappen (Fotó: Red Bull)Az idei év után viszont már nem az az érdekes kérdés, hogy ez mivé tette őt, hanem az, hogy hogyan jött ki ebből így, és hogy a sok korbácscsapás után hogyan élte túl az apjával való kapcsolata, akivel ma is annyira közel állnak egymáshoz, hogy mosolyogva idézi fel a kamionsofőrös beszólásokat.
A 2023-as elsöprő fölénye erre adott választ.
A válasz az a győzni akarás, az az akaraterő, amivel képtelen volt leállni a győzelmekkel és alább adni a színvonalból. Ez már kezdetektől megvan benne. Ez hajtotta akkor, amikor lefagytak az ujjai gokartozás közben, ez tartotta a pályán azok után, hogy otthonától több száz kilométerre magára hagyták egy idegen országban, vagy hogy sokszor leordították a fejét akár egy apró hiba miatt is.
Ez tört elő belőle azon a 2001-es nyári napon is, amikor szó szerint kisírta az édesanyjánál, hogy gokartra ülhessen, miközben az apja éppen Kanadában versenyzett.
A versenyszellem az ő hajtóereje. És ezt nem belenevelték, ez kezdettől övé. Ez az az erő, ami átsegítette a gyerekkori megpróbáltatásokon, ami nélkül nem járhatta volna végig a keménnyé válás útját. Ez segíti őt a feszült versenyhelyzetekben és szoros bajnoki csatákban. De az egyhangúságban és az ellenfelek nélküliségben is. A domináló magányában az élen.
Ez tette a maga unalmában is történelmivé, különlegessé páratlan szezonját: a párharca önmagával.
És ez az, ami annyira bosszantóan lesújtó benne a csapattársak, az ellenfelek számára. Próbálhatnak ők felnőni hozzá ellenfélként, neki mindig lesz egy náluk is keményebb ellenfele. ő maga.
Max Verstappen (Fotó: Red Bull)Az eredmény kiszámítható? Nagyon is. De utánacsinálni nem sokan tudnák. A legtöbben valamikor út közben megtörtének. Vagy elkallódna a figyelmük. Ő megtörhetetlen és tűpontos.
2021-ben ült fel a Forma–1 trónjára, 2023-ra pedig igazi uralkodójává vált a sportágnak. Ebben a sikerében nem maga az eredmény, hanem annak módja az igazán értékes, amit a tehetsége, a személyisége határoz meg.
Ez teszi Max Verstappent a sorozat egyik új ikonjává új helyén, az F1 legnagyobb uralkodóinak panteonjában. Ahol még csak most kezd igazán berendezkedni…
Max Verstappen (Fotó: XPB)