Musorujsag
Élő Eredmények

Hetedik érzék és a soha ki nem mondott sérelmek – Michael Schumacher és a meghatározó kezdetek

Hetedik érzék és a soha ki nem mondott sérelmek – Michael Schumacher és a meghatározó kezdetek

Auto Bild, Champ1, ARD - Being Michael Schumacher
Egy megszállott gokartos hetedik érzéke, és egy kavicsbánya sokszor bántott, egyszerű fiának állhatatossága – ez táplált mindent. Michael Schumacher 55. születésnapján felidézzük a kezdeteket, amik más szemszögből segítenek megérteni a jól ismert F1-es pályafutást.

–Valami nem stimmel a motorral.

–Ugyan! A motor teljesen új. Menj tovább!

Efféle párbeszéd játszódott le valamikor az 1980-as években a kerpeni gokartpályán egy fiatal, de ambiciózus fiú és az őt szárnyai alá vevő és versenyekre cipelő „pótapja” között. Michael Schumachert apja pénz- és időhiánya miatt egy helyi kereskedő, Gerhard Noack karolta fel: gokartokat biztosított neki, miközben szülei rá bízták a már akkor rendkívül tehetségesnek érzett fiút.

A fiatal Schumacher éppen gokartokat járatott be, amikor a fenti párbeszéd után újra körözni indult, majd nem sokkal később a motorja teljesen megadta magát. Noack legnagyobb meglepetésére.

Fotó: Netflix

A későbbi hétszeres világbajnok felfedezője egy múlt év végén a német Champ1-nek adott interjúban megerősítette, a fenti történet nem kitaláció. „Ez így volt. Amikor új a motor, be kell járatni, és ezt sokszor Michael csinálta, az ügyfeleknek is. Előfordult, hogy azt mondta, valami nem stimmel. Én azt mondtam, az nem lehet, minden új. Neki viszont megvolt a finomérzéke.”

„Ha valami nem stimmelt, mechanikai, technikai szempontból, bármi, neki egyfajta hetedik érzéke volt hozzá, amivel ráérzett. Igen, így volt. Azt mondtam neki, menj, működik, aztán nem sokkal később kapitális hiba történt, amiért természetesen én is felelős voltam.”

„De az ilyesmi megesik. Manapság is az F1-ben: minden adat stimmel, de a versenyző azt mondja, valami mégsem stimmel, és kiderül, hogy valami műszaki probléma van.”

„Ez Michael egyik nagy erénye volt: igazán érezte ezt. Mindig megvolt hozzá a hetedik érzéke, hogy mit tehet és mit nem tehet” – magyarázta Noack.

 

Motorhangból megmondta, ki ült a gokarton

Ezt az érzéket persze volt alkalma kifejleszteni. Ahogy Ralf Schumacher fogalmazott, az apjuk által üzemeltetett, régi gokartpálya, mely Kerpen mellett, egy bánya közelében helyezkedett el kavicskupacok és gödrök közelében, már kisgyerekkoruktól az ő játszóterük volt. Ott bújócskáztak, de leginkább ott rótták megállás nélkül a köröket.

Michael négyévesen, egy apja által kreált gokarton kezdte, és hamar a megszállottjává vált a dolognak. A pályájukat egy idő után már annyira ismerte, hogy csukott szemmel is végig tudott volna menni rajta. Voltaképpen meg is tette, hiszen a visszaemlékezések szerint sokszor még sötétedés után is a köröket rótta a kivilágítatlan pályán. „És még így is tizedre hozni tudta a kívánt köridőt” – jegyezte meg egy másik korai pártfogója, mecénása, Jürgen Dilk.

Megszállottság és gyakorlás – a Forma–1-ből ismert védjegyek Michael Schumachertől. Több történetet is hallhattunk arról, hogy a német sokszor még a naplementében is a Ferrarival tesztelt Fioranóban, hogy még többet hozzanak ki az autóból és a gumikból, miközben a bajnoki címért küzdöttek a szezonokban.

Mindez Kerpenben, az otthont jelentő gokartpályán indult.

A német ARD nemrég új, öt részes dokumentumfilmet mutatott be Michael Schumacherről, melyben a Frankfurter Allgemeine Zeitung munkatársa, Anno Hecker osztott meg egy történetet, amit első kézből, magától Schumachertől hallott a gokartos időkről.

„Azt mesélte nekem, hogy amikor hazament ebédelni, és nem volt rálátása a pályára, a hallottak alapján képes volt felismerni, ki ment éppen a pályán a gokarttal. És többek közül, nem csak egy személyből. Képes volt a fordulatszámból, a pálya puszta ismeretéből megmondani, hogy melyik gokart hol járt, és kitalálta, hogy igen, ez az Y nevű barátom, és már megint túl korán fékez. Vagy éppen túl későn. Vagy nem jókor lép a gázra.”

„Ezt így mesélte nekem, és teljesen hihető is volt így. Közben azt is elmondta, hogy az iskolával nem sokat tudott kezdeni…”

 

A kalapáccsal és kővel felszerelt gokarttól a kitiltásig…

A puszta száguldáson és a géppel való eggyé váláson túl azonban volt még valami, amit a fiatal Schumacher nagyon élvezett: a küzdelmet, a versenyzést és a győzelmet. Ezeket is igen fiatalon megtapasztalhatta. Gerhard Noack 10 évesen kezdte versenyekre vinni.

„Voltak már klubbajnokságok. Nem olyan nagyok. Mindenki ugyanabban az osztályban szerepelt, fiatalok és idősebbek vegyesen. Michael vendégként részt vehetett ezeken a versenyeken, és azt mondom, mindenkit lekörözött. Egyértelműen ő volt a leggyorsabb. Fölényesen megnyerte ezt a versenyt, és mind lelkesek voltunk” – mondta az első versenyükről.

És azt is elmesélte, hogyan tiltották végül ki őket az első ilyen klubversenyekről… „Jött a második verseny, szintén klubbajnokság Niederkruchtenben. Ott már elkülönítették a juniorokat és a seniorokat, és muszáj volt növelnünk a gokart tömegét, hogy meglegyen az esélyegyenlőség, hiszen Michael volt a kicsi, könnyű volt.”

„Mindent a gokartjára ragasztottunk, hogy elérjük a szükséges súlyt. Kalapácsot, követ, mindent ráragasztottunk. De az ellenfeleken ez sem segített sokat: így is nyert. Ezt követően nem akartak vendégként látni bennünket ebben a klubban, mert egyszerűen túlságosan lerontottuk a többiek esélyeit.”

Mindez talán megmosolyogtató anekdotának hat mai szemmel, a történetnek egy szomorúbb oldala is volt. Schumacher szerény körülmények között nőtt fel, és gyorsan jött sikereit sokan irigykedve, gyanakvóan szemlélték.

 

Az erő forrása, amiről sosem beszélt

Gerd Brandes, a kerpen-manheimi gokartklub akkori elnöke szerint a fiatal tehetséget a riválisok ott próbálták akadályozni, ahol csak tudták. „Sok volt a vita Michael körül, mert annyira jó volt, és ezt sokan nem tudták elfogadni. Gerhard Noacknak versenyzett, akinek más kliensei is voltak. Ők nem nézték jó szemmel, hogy fizettek, és Michael lemosta őket. Emiatt rosszabb technikát kapott.”

„Mivel mindig voltak feszültségek, gyakran a szobájába szaladt, és ott ordított. Mindig Michael takarította a gokartokat is, noha utálta ezt. De sosem hagyta, hogy ebből bármi feltűnjön”

– nyilatkozta az Auto Bildnek évekkel ezelőtt Brandes.

Fotó: Netflix

Noack szerint ez ebben a formában nem teljesen volt igaz, ám azt megerősítette, hogy Schumachernek komoly ellenszéllel kellett szembesülnie a kezdetekkor. „Ennyire azért nem volt rossz: Michael sosem kapott rosszabb technikát, mint az ellenfelei vagy mint a mi további ügyfeleink. Persze a gyanakvás mindig megvolt, mert Michael egyszerűen kiemelkedő tehetség volt. És emiatt vele rossz volt próbálkozni is, mert ha változtattál a beállításokon, ő ugyanolyan gyorsan ment, mint az előző beállítással, és amikor erről kérdezted, azt mondta: »Igen, kicsit másképp megy, de ezzel is megy.« Szóval nem lehetett őt megfékezni.”

„Igen, próbálkoztak más tagok és ellenfelek, hogy a mezőnyben a lehető leghátrébb kerüljön, vagy próbáltak akadályt gördíteni az útjába, hogy valahogyan mégse versenyezhessen, mint Niederkruchtenben is történt. De végül is semmi sem segített, mert Michael így is vezetett és nyert, még ha az utolsó helyről is rajtolt”

– mondta Noack.

„Nehéz volt, mert az ügyfeleink természetesen nem értették, hogy a gyerekeik miért nem tudnak ugyanolyan jól menni, mint Michael. De így volt. Mindig úgy voltunk vele, hogy rendben, cseréljünk technikát, menjetek Michaelével, Michael pedig a tiéddel, és meglátjuk, mi történik. A csalódás aztán nagy volt, amikor Michael ismét gyorsabb volt.”

Fotó: Netflix

Az újságíró, Anno Hecker szerint ezek az ellenséges kezdeti élmények meghatározóbbak voltak Schumacher pályafutásában, mint azt sokan gondolják. Úgy véli, a gáncsoskodások és a gúnyolódások formálták Schumachert olyan könyörtelen győzelemhajszolóvá, amilyennek aztán az F1-ben megismertük, és ami miatt aztán annyira megosztóvá is vált.

„Az interjúi során sosem beszélt erről, de a környezetéből eléggé világossá vált, mennyire nehézzé tették néha az életét. Más körökből a fiúk tudtára adták: »Mit akarsz te itt, mit keresel itt te, a kavicsbányából?« Úgy vélem, ez fájt neki, de egyfajta erőt is adott neki, hogy mindenképpen nyerni akart”

– mondta az újságíró az ARD dokumentumfilmjében.

Ebben Schumachert is idézték, aki egy régebbi interjúban elismerte, az, amit sokan a szemére vetettek annak kapcsán, hogy minden kritika lepereg róla, és nem képes belátni a hibáit, egyfajta önvédelem volt nála. „Számomra – és ne értsék ezt félre – a siker mindig az elsődleges volt. De eleinte igen nagy szemellenzőt tettem fel, mert semmi mást nem akartam látni, és nem akartam, hogy bármi elvonja a figyelmemet.”

 

„Schumacher gyorsasága a fejből eredt”

Hogy a meghatározó gyerekkori élmények és leckék hogyan épültek aztán be a Forma–1 történetének egyik legsikeresebb pályafutásába, azt sok területen és módon láthattuk az évek során. Az alaptulajdonságok már az út elején megvoltak nála.

„Az a pontosság és az íveinek tisztasága minden körben ugyanolyan volt. Minden, amit csinált, könnyűnek tűnt, mintha játszana, annyira magabiztosnak” – mesélte Schumacherről menedzsere, Willi Weber.

A tőle a Forma–3-ban vereséget szenvedő Otto Rensing az állhatatosságát emelte ki. „Vezetői szempontból egyformán jók voltunk, ő viszont kicsit becsvágyóbb, összeszedettebb volt, nem spórolta meg az izzadságot valamiért. Ez emelte őt ki: aprólékosan át kellett rágnia magát mindenen.”

Gerhard Noack szerint a rugalmasság és az elszántság juttatta olyan messzire. „Michaelt nem lehetett leállítani. Ha volt egy balesete vagy bármi, Michael akkor is mindig vezetett. Mindig. Bármi történt, mindig befejezte a versenyt. Nem emlékszem versenyre, amin kiesett volna amiatt, hogy figyelmetlen volt.”

Benettonos versenymérnöke, Pat Symonds szerint Schumacher új szemléletmódot honosított meg az F1-ben. „Mindenkinek, aki a Forma–1-ben dolgozik, hihetetlen érzéke van a részletek iránt. Ezzel mindig keresi az apró javításokat, amik döntőek lehetnek. Hogy egy kicsit jobb és jobb legyél, egy kicsivel többet nyújts a következő versenyen.”

„A versenyzők közül, akikkel dolgoztam, Michael volt az első, aki pont ilyen volt. És dolgoztam együtt Ayrton Sennával is Michael előtt. Ayrton természetesen nagyon tehetséges volt. Michael viszont olyan volt, mint én. Egyszerűen figyelt a részletekre, talán még jobban is. Annyi mindent hozott a Forma–1-be, amiket korábban sosem láttunk. Például a fizikai felkészülés terén.”

Michael Schumacher és Pat Symonds (Fotó: XPB)

Rámutatott, Schumacher munkamódszerét az autón kívül is meghatározta ez a szemléletmód. „Michael kapcsán azt kell megérteni, hogy nemcsak a legjobb versenyző volt, akivel valaha dolgoztam. Ő tudta minden szerelő nevét, a feleségükét, tudta, mit csinálnak a gyerekeik. És ez őszinte és valóságos volt. Sok versenyzővel dolgoztam együtt, akik a szerelőik nevét is alig tudták. Michael igazán beépült ebbe, és ennek köszönhetően az emberek mindent megtettek volna érte.”

Franz Tost, az Alpha Tauri év végén visszavonult csapatfőnöke 1989-ben Willi Weber csapatánál dolgozott, amikor Schumacher a későbbi menedzserének versenyzője volt. Sikerének titka szerinte a fejben rejlett. „Minden tehetségen és autókezelésen túl a bajnokok attól lesznek bajnokok, hogy megvan bennük az akarat, és mindig javulni akarnak. És ezt az akaratot a fej táplálja. Michaelnél pontosan ez a tulajdonság fejeződött ki rendkívüli módon. Ehhez az is hozzátartozott, hogy amikor a padlón volt, gyorsan újra talpra állt, és még erősebbé vált.”

Anno Hecker újságíró ennek kapcsán úgy fogalmazott: „Minden a fejből ered. Minden. Mondják, hogy a popóból, az érzésből, de valójában minden ide vezet. Schumacher gyorsasága a fejből eredt.”

A Schumacher-jelenség pedig valahonnan a kavicsos bányavidék kis gokartpályájáról.

Borítókép: Fotó: Michael Schumacher/X

További tartalmak