Musorujsag
Élő Eredmények

Exkluzív interjú a Red Bull háromszoros világbajnokával, Max Verstappennel (videó)

Exkluzív interjú a Red Bull háromszoros világbajnokával, Max Verstappennel (videó)

Boxutca
A Red Bull háromszoros világbajnokával az M4 Sport riportere, Szeleczky Ádám beszélgetett a csapat Milton Keynes-i főhadiszállásán.

Általában a Magyar Nagydíj hétvégéjén, de olykor néhány más versenyhelyszínen is előfordul, hogy hosszú szervezés után sikerül készíteni egy úgynevezett „leülős” interjút valamelyik F1-es versenyzővel. Ezek azonban általában a versenyhétvége izgalma mellett készülnek, mélyebb gondolatokra nem nagyon nyílik lehetőség.

A Red Bull azonban most olyan lehetőséget adott az M4 Sport számára, amire nagyon ritkán van példa. A Forma-1-es riporterünk, Szeleczky Ádám meghívót kapott a csapat Milton Keynes-i főhadiszállása, hogy nyugodt körülmények között, közel 30 percet beszélgessen a háromszoros világbajokukkal, Max Verstappennel.

Így „hangzott” a teljes beszélgetés – VÁGATLANUL!

 

Fel tudod idézni, mikor találkoztál először a versenyzéssel és a Forma-1-gyel?

Eléggé vissza kell ugranom az időben! 2-3 éves lehettem… Édesapámnak akkoriban volt egy gokartcsapata, amellett pedig ugye indult a Forma-1-ben. Sokat játszottam a gokartpályán, körbebicikliztem és közben néztem a futamokat. Emlékszem például arra is, amikor Malajziába utaztunk, ahol apám versenyzett. Ott is jól elvoltam! Ezek az emlékek örökre megmaradnak.

Kering az a városi legenda, hogy igazából te szerettél volna elkezdeni versenyezni, senki nem kényszerített rá. Ez tényleg így volt? A többség azt gondolja „Maxnak megmondták, hogy versenyző legyen!”

Ez jó sztori! Akkoriban láttam, hogy egy nálam fiatalabb gyerek is vezet. Ő három, én négyéves voltam. Édesanyámmal voltam a pályán, mert apám versenyzett. Mondtam neki, hogy én is rajthoz akarok állni egy gokarttal! Felhívta apámat, aki nemet mondott, és azt kérte, várjunk, amíg hat leszek. Én azonban nem tágítottam, és végül fél évvel később anyám meggyőzte apámat, hogy vegyenek nekem egy gokartot.

Szerintem nagyon fontos, hogy a szülők ne erőltessenek rád semmit. Általában véve jó, ha egy gyerek sportol, de válassza ki ő, mit szeretne csinálni. Velem is így történt. Ha a szülők akarata érvényesül, akkor előfordulhat, hogy a gyerek nem élvezi, profiként pedig nem értékeli eléggé azt, amit csinál.

Franz Tost azt mondta: „Jos tanította meg mindenre Maxot, amire kellett, és fantasztikus munkát végzett!Nem tudom, hogy Max elérhette-e volna ugyanezt nélküle! A Forma-1-be talán bekerül, de a tempója és a sikeressége már kérdéses lett volna.”Mit gondolsz erről?

Egyetértek vele! Apám már egész kiskoromban rengeteg tanáccsal látott el. Emiatt úgy éreztem, előnyben vagyok a korombeliekhez képest.A saját tapasztalatából tanított, és így rendkívül profin zajlott a felkészülésem és a tesztelés. Ráadásul ő akkor már tudta, mi kell a Forma-1-hez, így az ehhez szükséges alapokat már gyerekként el tudtam sajátítani.

Ez rengeteget segített!

Jos Verstappen (Fotó: Batchelor/xpb.cc)

A 2000-es Kanadai Nagydíjon a magyar kommentátorok azt mondták édesapádról, hogy képes a vízen is járni. Aztán az A1 Grand Prix sorozat dél-afrikai futamain akciófilmbe illően versenyzett. Az első futamon az utolsó körben próbált előzni a győzelemért, ám ütközött. A főversenyen viszont a 16. helyről zárkózott fel és győzött. Akkor összejött az utolsókörös előzés. Mekkora hatással volt rád a szenvedélye?

Sokat beszéltünk erről, amikor még fiatalabb voltam, kérdeztem róla és a pályafutásáról is. Ami szintén hatalmas segítség volt, hogy apám tudta, mit csinált jól és mit rosszul. Ezt a tapasztalatot is arra próbálta felhasználni, hogy belőlem még jobb versenyző legyen.

Tanuljak a hibáiból, építsek a pozitívumokra.

Háromszoros világbajnok vagy. Tudjuk, hogy Jos kőkeményen edzett téged. Megköszönted neki az elkötelezettségét azok után, hogy ilyen sikereket értél el?

Természetesen! Minden gyerek másképp nő fel, különböző a személyiségük, így az ő módszere nem működött volna mindenkinél. Nekem viszont erre volt szükségem! Persze néha azért szóvá tettem, hogy miért kell állandóan ilyen komolynak és szigorúnak lennie.

Most viszont már hálás vagyok érte!

A gyerekkori felkészítésem miatt az, ami később jött, az F3, az első Forma-1-es évek, már nem tudott meglepni. Nem okozott nehézséget beilleszkedni egy élsport mezőnyébe, mert a gokarttól az F3-ig a lehető legkeményebb, ám egyben legjobb nevelést kaptam. Teljesen fel voltam készülve mentálisan a Forma-1-re és a nehézségekre.

Sokan csak édesapádról beszélnek, de ne feledkezzünk meg édesanyádról sem. Christian Horner versenyzett ellene, és elismerte, hogy anyukád jobb volt nála. Te pedig emellett a kedvességét is örökölted! Milyen emlékeid vannak róla? Hogyan volt ő hatással a pályafutásodra?

Szeretek visszanézni régi felvételeket, amelyeken édesanyám versenyez! Akkoriban elég szokatlan volt, hogy nők induljanak a legjobbak között, nagyon kevesen voltak a gokartos mezőnyben. Jó látni, hogy vezetett és nyert is futamokat olyan versenyzők előtt, akik később akár a Forma-1-be is eljutottak. Mindkét szülőmtől örököltem tulajdonságokat, de versenyzési szempontból sokkal több időt töltöttem el apámmal. Neki volt több tapasztalata és vele jártam be Európát.

Édesanyám viszont mindig ott volt, mint a legnagyobb szurkolóm, ez máig nem változott! Nagyon büszke vagyok a családom autósportos múltjára! Édesanyám oldaláról még a nagybátyám és a nagypapám is versenyzett. Jó érzés együtt átélni ezeket a pillanatokat!

Előfordult, hogy a szüleid néha átlagos szülő módjára aggódtak, hogy autóversenyzőként valami rossz is történhet veled, vagy egy tiétekhez hasonló motorsportos dinasztiában ilyen nincs?

A családom természetesen tudja, hogy ez egy veszélyes sport, de nem lehet állandóan ezen agyalni. Nyilván apám ideges mondjuk a rajtnál, anyám pedig mindig, amikor versenyzem! Elvégre én a gyerekük vagyok, aki őrületes tempóban köröz. Minden sportban van veszélyfaktor, ezt én is tudom.  Ezen túl kell lépni! Imádom, amit csinálok, ezért próbálok a lehető legjobb lenni benne!

Térjünk rá az egyedi vezetési stílusodra! Ha kell, akkor futamot nyersz a 14. helyről, vagy váratlanul előzöl. Kiválóan tudsz meglepőt húzni a pályán. Ez honnan jött? Külön gyakoroltad, hogy olyan helyeken is tudj előzni, ahol senki sem számít rá?Ebben nagyon különleges az, ahogy vezetsz! Gyerekként valóban sokat készültünk erre apámmal!

Beszéltünk a védekezésről, támadásról, és amikor a barátaimmal nyaralásokon miniversenyeket rendeztünk, ott tudtam is ezeket gyakorolni. Mindig más helyekről rajtoltunk, első, második, harmadik, utolsó, hogy a felzárkózásban is legyen rutinunk. Próbálod meglepni a többieket! Nagyon sokat tanultam ezekből. Nagyrészt ösztönös, amit csinálunk, de van, ami tanulható, például megtalálni az előzési pontot, kiismerni, kinek mi a gyengesége. Mindenkinek vannak erős és gyenge pontjai: autókezelés, ívtartás stb.

Ez a Forma-1-ben pont úgy működik, mint a gokartban. Persze előbbiben jóval több dologra kell figyelni, például leszorítóerő-vesztés, túlmelegedés vagy akkumulátorhasználat terén. Ilyen szempontból az F1 sokkal fejlettebb, de az alapok ugyanazok, mint amiket 6-7 évesen megtanultam.

Max Verstappen (Fotó: XPB)

Ha nem versenyző lennél, hanem néző, és látnád, hogy egy nemlétező előzési ponton valaki mégis előz, akkor azt minek tudnád be? Máshogy érzi a pályát és az autót az a pilóta?

Jobban érzi a tapadást, az autót… Nagyon nehéz ezt elmagyarázni, mert egy belső hang mondja, hogy lehetséges-e vagy sem.

Szerinted miért fontosak a történelmi pályák és az ezeken uralkodó különleges hangulat?

A Hungaroring szerintem fantasztikus, már a Formula Renault-s korszakomban megszerettem! Máig visszajárok oda, és nemcsak a Forma-1-es hétvégéken, hanem máskor is próbálok mondjuk egy GT autóval körözni rajta, annyira technikás. Ha valaki fejlődni szeretne, akkor annak a mogyoródi pálya tökéletes helyszín. A középső szektorban, ha elhibázol egy kanyart, akkor a következő is ugrik. Nagyszerűen meg lehet ott érteni az egymásba fűződő kanyarok technikáját.

Úgy gondolom, hogy ha gyors vagy a Hungaroringen, akkor mindenhol gyors vagy.

Nagyon egyedi és nehéz a vonalvezetése.


A tavalyi Magyar Nagydíj kicsiben összefoglalta az egész szezonodat: nagyon simán megnyerted a futamot.

Érdekes, hogy az ilyen versenyeken is találsz magadnak kisebb célokat. Más versenyzők talán már némileg kiengednek, amikor ilyen előnyük van a bajnokság élén, de veled sosem ez a helyzet.


Ez honnan jön? Fontos neked, hogy még akkor is hajtson az ereidben a vér, amikor már megvan a siker?

Nem tudom, de arra emlékszem, hogy az a futam kiválóan alakult. Tökéletes volt az autó egyensúlya! A nagyon jól vezethető autó és a pálya kombinációja mosolyt csalt az arcomra. Különösen az utolsó etapot élveztem! Tudtam, hogy nincs több kiállás és nyomhattam a gázt! A Forma-1-ben gyakran figyelni kell a fékekre, a kerekekre, a motorra…

Ám akkor pompásan éreztem magam, nagyon jó ritmusban autóztam. Azt mondtam magamnak, hogy élvezni is akarom, nem csak beérni a célba, ünnepelni és hazamenni. Az ott nekem arról szólt, hogy megélem, szeretem és megbecsülöm, amit csinálok!


Nagyon sok sikert arattál már a Forma-1-ben. Az imént említetted, mennyire szenvedélyesen élvezed a versenyzést, nem félsz attól, hogy egyszer csak megunod, és akkor azt mondod: „elég volt, távozom!”?

Talán nem pontosan így fog történni, de azt mindig is mondogattam magamnak, hogy az élet többről szól, mint sikeresnek lenni a Forma-1-ben. Szeretnék majd mást is csinálni, de jelenleg kizárólag az F1-re koncentrálok, minél több futamot akarok nyerni és további sikereket elérni! Persze lazítani is szeretnék majd, és más célokat kitűzni. Ilyen például a fiatalabb generációk terelgetése a siker felé, amiben sokat segíthet, hogy rendszeresen szimulátorozok.

Több lehetőségen gondolkozom, de a következő években még biztosan azon leszek, hogy a lehető legtöbbet kihozzam a Forma-1-es pályafutásomból!


Mi az, amit a legjobban szeretsz jelenleg a sportolói pályafutásoddal kapcsolatban? Maga a verseny, a felkészülés, esetleg a technikai oldal? Mit élvezel a legjobban?

Amit most nagyon szeretek, és visszavonulva biztosan hiányozni fog, az a profizmus. Egy élcsapatban dolgozni, ennyi remek emberrel együtt, olyan dolog, amit akkor is hiányolsz majd, ha folytatod a versenyzést más kategóriákban. Itt nagyon magasan van a léc! Ha valamin változtatni akarsz, semmi baj, azonnal újratervezik! A technikai személyzet néha elképesztő megoldásokkal tud előrukkolni!

Hihetetlen érzés, amikor először meglátom egy új autónk tervrajzát. Rengeteg nagyon intelligens ember dolgozik egyetlen cégnél, amit később, amikor visszavonulsz, nagyon nehéz lesz megtalálni más területeken.

Van egy kérdés, amire a rajongók nagyon szeretnék tudni a választ. „Csak egy incidens volt!” Ez a mondat hangzott el közted és Charles között valamikor, amin azóta sokat nevettek, de senki nem tudja, miről is van szó.

Egy 2012-es gokartversenyen történt. Kicsit összeértünk a pályán, ami után érthetően mindketten csalódottak voltunk. Ahogy kiszálltunk a gokartból és sétáltunk volna vissza a sátrunkhoz, a parc fermében rögtön meginterjúvoltak minket. Megkérdezték tőle, hogy mi történt, mire ő azt felelte, hogy semmi, csak egy incidens, de némi akcentussal.

Ezért viccelünk ezzel azóta is! Most már kiváló a kapcsolatunk, de akkor ez még nem így volt.

Max Verstappen és Charles Leclerc (Fotó: Mark Thompson/Getty Images)

Nem csak Charles-lal jössz ki remekül.

A pályán azt látjuk, hogy kemény vagy a riválisaiddal szemben, de két héttel később mosolyogva beszélgetsz velük. Ez is hozzátesz az egyéniségedhez. Miért ilyen jó a kapcsolatod a többi versenyzővel? Mások egészen másképp kommunikálnak egymással vagy távolságot tartanak.

Mindenkit egyenlően tisztelek!

A pályán riválisok vagyunk, le akarjuk győzni a másikat, de arra semmi ok, hogy a pályán kívül is hasonlóan viselkedjünk. Ehhez az is hozzájárul, hogy mostanra az én generációmból is sokan megérkeztek a Forma-1-be, akikkel már csak az azonos életkor miatt is könnyebben kijövünk. Nálam az idősebbekkel sincs ez másképp, tiszteljük egymást és megpróbáljuk élvezni a közös időt, hiszen együtt utazzuk körbe a világot!


Mi a legnagyobb különbség a te generációd, valamint az idősebb versenyzők között? Azon kívül persze, hogy a technológiának köszönhetően ti sokkal többet tudtok szimulátorozni. Azt mindenki érzi, hogy a fiatalabbak máshogy viselkednek, máshogy is vezetnek hozzájuk képest.

Manapság a legtöbb sportágban tapasztalható, hogy sokkal fiatalabban kerülnek be az élvonalba a versenyzők, mint korábban, mert sokkal profibb a felkészítésük. Már nagyon fiatal koruktól kezdve a megfelelő emberek vannak mellettük, akik segítenek abban, hogy mire kell odafigyelniük, mikor mit kell tenniük. Sokkal több adat áll a rendelkezésükre, amiket átböngészve jobb képet kapnak arról, hogy miben kell fejlődni.

A világ egyszerűen ebbe az irányba tart, ez minden sportágra igaz. Annyival több információnk volt az elődeinknél, hogy fiatalabban lehetett belőlünk teljes, komplett versenyző.

Mennyire tartod fontosnak, hogy legyen egy fő riválisod a pályafutásod során? Ettől lehetsz jobb versenyző, vagy nem számít annyira, mint azt néhányan gondolják?

Én szeretek magamra koncentrálni, magamtól fejlődni. Ehhez nincs szükségem másra, már kiskorom óta így neveltek. Nem számít, mit csinálnak a többiek, magadból kell a legtöbbet kihozni, aminek elégnek kell lennie a legjobb teljesítmény elérésére.


Kicsit beszéljünk a távolabbi jövőről. Ha egy nap szülő leszel és a gyermeked azt mondaná, hogy Forma-1-es versenyző szeretne lenni, hogyan reagálnál?

Azt válaszolnám, hogy sok szerencsét! De először a gokartozással kell kezdeni, az az első lépés.

Max Verstappen szimulátorozik (Fotó: Mark Thompson/Getty Images)


Még mindig? Mert sok fiatal gondolja úgy, hogy ha eleget gyakorol a szimulátorokon, akkor egy nap beülhet egy valódi versenyautóba. Tévednek ilyen szempontból? Mit gondol erről egy valódi versenyző?

Én is próbálom nyitottabbá tenni számukra a lehetőségeket, de a szimulátorban azért sokkal könnyebben megtalálod a határokat.

Ha falnak ütközöl, semmi baj, újrakezded. Nem sérül az autó, nem kerül pénzbe a javítás.

A valóságban sokkal összetettebb a kép. Egy igazi autóban sisakot kell hordanod és versenyzői overált, bekötnek, egyszerűen érzed, hogy egy autóban ülsz. Egy valódi motor dübörög mögötted, minden vibrációt érzel. Ilyenkor rájössz, hogy ez teljesen más, ha itt hibázol, megpöröghetsz, a sóderágyban vagy a falban végezheted, sőt, meg is sérülhetsz.

Max Verstappen (Fotó: Coates / XPB Images)

Ez az a lépcsőfok, amit sokkal könnyebben megugorhatóvá kell tennünk.

Rengeteg kitűnő tehetséget látok a virtuális világban, akik a valódi versenyeken is megállnák a helyüket, viszont segíteni kell őket, hogy egy igazi autóban is magabiztosak lehessenek.

Nem félelemről beszélek, de realizálniuk kell, hogy minden valódi körülöttük, hiszen korábban sosem ültek versenyautóban.

A következő években ezen fogok dolgozni.

Szinte mindent elértél a Forma-1-ben. Mire vágysz a közeljövőben? Mi az, ami még hiányzik?

Semmi, szeretnék az élen maradni! Ez nagyon nehéz lesz, de csapatként azon leszünk, hogy sikerüljön. Minden évkezdet izgalmas, nem tudod, hol állsz a többiekhez képest. A szezon elején minden kiderül!

Max Verstappen, köszönjük szépen!

További tartalmak