Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Békák az ágyban, pajzán útlevél, helikopterből kidobott szerződés – Senna vad évei Bergerrel

Békák az ágyban, pajzán útlevél, helikopterből kidobott szerződés – Senna vad évei Bergerrel

Formula For Succes
Békák az ágyban, egy elveszett kígyó, egy repülő táska, egy obszcén útlevél, amiből rendőrségi ügy lett. Elképesztő sztorikat mesélt Gerhard Berger arról, hogyan vitte bele a rosszba Ayrton Sennát. Az életük azonban nem csak móka és kacagás volt…

Ayrton Senna egyik legjobb barátja volt az F1-es mezőnyből Gerhard Berger. Egy év sem volt közöttük életkorban, mindketten az 1984-es szezonban debütáltak a Forma–1-ben, egy év különbséggel váltak F1-es futamgyőztessé, 1990-tól pedig három szezonon keresztül csapattársak is voltak a McLarennél.

Egymás elleni küzdelmük egyoldalúan alakult: Bergernek esélye sem volt Senna legyőzésére és a világbajnoki címre a közös években, melyekből háromból kétszer a brazilt koronázták meg.

Az osztrák exversenyző legendás a viccelődéseiről, „csínytevéseiről”, a sokszor bizonyos határokat is átlépő akcióiról. Ezekről mesélt nemrég a Formula For Succes című podcastban David Coulthard egykori versenyzőnek és Eddie Jordan korábbi csapatfőnöknek szórakoztató sztorikat.

Ayrton Senna és Gerhard Berger (Fotó: XPB)

 

Pár snapsz és egy pofon Eddie Irvine-nak

Közismert történet, hogy az 1993-as Japán Nagydíjon Ayrton Sennát annyira felhúzta az újonc Eddie Irvine, amikor a futamon visszavette tőle a körhátrányát, hogy a versenyt követően bement a Jordan-csapat motorhome-jába, és bemosott egyet az írnek. Az FIA az 1994-es szezonra két futamra szóló felfüggesztett eltiltást szabott ki a brazilra.

Az már kevésbé ismert, hogy a pofozkodás létrejöttében Gerhard Bergernek is volt némi szerepe. Erről Irvine akkori főnöke, Eddie Jordan mesélt. „1993-ban megérkeztem Japánba. Nem volt versenyzőm, ezért úgy döntöttem, esélyt adok Irvine-nak, akit a Forma–3000-be küldtem, hogy csináljon egy kis pénzt, és igazán jól ment neki. Megkapta az ülést, ez volt az első versenye az F1-ben. Irvine, mint tudjuk, nagy tehetség volt, szórakoztató volt – a fittségéről most ne beszéljünk…”

„A versenyen esett az eső. Ismerte a szuzukai pályát Japánból. Bemutatott egy igen merész manővert, hogy visszavegye a körét Sennától. Senna azon a napon nyerte meg a bajnokságot, és ők (Bergerék) feltüzelték. Gerhard snapszokat adott neki, aztán jött hozzánk, hogy »Nem tudom elfogadni, amit Irvine tett, hívjátok ide, mert tanítok neki pár leckét, mert nincs tisztában vele, hogy én vagyok a világbajnok!«”

Ayrton Senna az 1993-as szuzukai dobogón (Fotó: XPB)

Berger megerősítette, az ő jóvoltukból vált ilyen elszánttá Senna… „Nagyjából így volt, ahogy mondtad. A versenyen Ayrton próbálta megelőzni Eddie-t, aki visszavette a körét. Nagyon nehéz volt, megnehezítette az életét. Azt mondta: »Nos, ha valaki meg akar előzni – mindegy, hogy körvisszavétel vagy sem –, akkor meg kell csinálnia.«”

„Ott voltunk Karl-Heinzcel és Ayrtonnal, és beszélgettünk róla. Ayrton annyira dühös volt! Adtunk neki egy snapszot, még egyet, még egyet… és ő újra elkezdte a panaszkodást. Erre én: »Miért nem mész és ütöd le, és többet nem fogsz erről beszélni…« Adtunk neki még egy snapszot, kiment, és próbálta megütni őt”

– mondta nevetve Berger.

Jordan hozzátette: „Interjút adott éppen. Mivel kis csapat voltunk, egy kis helyünk volt. Erre besétál Senna, én meg erre: »Jézusom, Senna érkezik, hogy gratuláljon Eddie-nek az első bajnoki pontjához, mert pontszerző helyen ért célba az első versenyén.« Nem sokan csinálták ezt meg. Erre a következő dolog: bumm, megütötte. Irvine meg azt mondta: »Ez a legnagyobb nyilvánosság, amit egész életemben kapok!« Minden lap címlapjára került…”

 

Repült a táska a helikopterből – a friss McLaren-szerződéssel…

Berger nem csak itallal volt képes felbőszíteni Sennát. A híres monzai esetükről is mesélt, amikor a helikopterből hajította ki Senna aktatáskáját a versenypálya fölött…

„Akkoriban tárgyalási időszakban voltunk a McLarennél, és Ayrton minden egyes nap az átkozott új szerződéséről beszélt: még nem írták alá, hogy annyira nehéz. A Villa D’estében laktunk, és az egyik reggel a helikopter előtt találkoztunk, és az aktatáskáját mutogatta: »Hé, megvan a szerződés, benne van!« Én meg azt mondtam: »Nagyszerű… Nem akarom még egyszer hallani az egész sztorit, végre vége, letudták.«”

„Hátul ültünk, Lisával, Ron Dennis feleségével, míg Ayrton beült előre a pilótával. Mr. Fontosként, a fejhallgatóval és mindennel.”

„A térdem alatt volt az aktatáskája. Érkeztünk a pályára, és éppen kereszteztük a pályát. Ránéztem a táskára, amiben ott volt az átkozott új McLaren-szerződés. Lassan kinyitottam az ajtót, kidobtam a táskát, majd visszazártam az ajtót… Lisa el sem hitte…”

„Lenéztünk, az izé leesett. Nem is tudom, úgy százötven méter magasan lehettünk. Leszálltunk ott a helikopterrel. Kiszálltunk, én kiugrottam, miközben Ayrton ment a helikopter hátuljához a táskájáért, és nem találta. Keresgélt. Aztán látjuk, hogy egy tűzoltó sportbíró futva érkezik, kezében az aktatáskával. Egy ponton aztán rám nézett (Senna), és azt kérdezte: »Nem tetted meg, ugye?« Én meg mondtam, hogy de.”

Bár Senna aligha volt boldog, Berger szerint annyira már nem lepte meg, amit tett. „Ekkoriban tudta, hogy nincsenek határok.”

Ayrton Senna és Gerhard Berger (Fotó: XPB)

 

Békák az ágyban…

Egy másik alkalommal Berger azzal viccelte meg csapattársát, hogy összeszedett egy csapat békát, és bevitte őket Senna szobájába. A brazilnak meglett az esti programja. Jordan nem egészen értette, mi baja volt a hozzá is befutó bajnoknak. „Egy csomó békát tett Ayrton ágyába. Ayrton jött hozzám, és kérdezte: »Ááá, nem találtatok egy kígyót?!«”

Berger adott magyarázatot, hogy csinált dupla tréfát a békázásból. „Kitakarította az egész szobáját, és amikor végzett, azt mondta: »Gerhard, egész este a békákat szedegettük, de már visszatértem a szobába.« Megkérdeztem: »És hol találtátok meg a kígyót…?«”

 

Egy ledér nő Senna útlevelében, és a kopogtató rendőrség…

Berger elismerte, előfordult, hogy túllőtt a célon az akcióival. „Ausztráliában teljesítettük az utolsó futamot a McLarennel és Ayrtonnal. Ayrton már a hétvége előtt mondta: »Még egy verseny, és eltűntem! Megyek Brazíliába, és csak egy héttel az első verseny előtt térek vissza, ti tesztelhettek.« Mondtam neki: »Persze-persze.«”

„A verseny előtt ott voltunk a szobánkban. Én mindig lapozgattam kicsit a Playboyt, ő meg a Bibliát olvasta. Aztán kiment a motorhome-ból, én meg láttam, hogy nyitva az aktatáskája. Belenéztem, és két útlevél volt benne. Egy diplomata-útlevél és egy normál útlevél. Megnéztem, mindkét útlevélből kitéptem a fotóját, és ott volt a Playboy, benne egy lány széttárt lábakkal. Kivágtam és beleragasztottam. Becsuktam az útleveleket, és visszatettem a táskájába…”

 „A verseny után szólt: »Gerhard, megyek haza Brazíliába! Majd hívlak egy hét múlva.« Mondtam: »Rendben, jó repülést!« Pár nappal később felhívott Ausztriában, és azt mondta: »Te vagy a legnagyobb idióta, akivel valaha találkoztam! Ausztráliában megnyertem a versenyt, és csak intettek, hogy mehetek. De meg kellett állnom Új-Zélandon, mert gépet kellett cserélnem, és kérték az útlevelet. Odaadtam nekik. És kinyitották, és ez a csinos lány volt benne… Majdnem hűvösre tettek!«”

Senna mérges volt Bergerre, ám bosszút végül helyette a sors állt rajta… „Minden rendben volt, de aztán kezdődött az új szezon, és ő elmesélte ezt a történetet pár újságírónak, az egyik osztrák újságíró pedig megírta.”

Ayrton Senna, Gerhard Berger (Fotó: XPB)

„Egyik nap otthon voltam Ausztriában, valaki kopogtatott az ajtón, kinyitottam, és egy rendőr volt az. Azt mondta: »Berger úr – persze ismertem őket, félig mosolygott, félig komoly volt az arca –, fel kell tennünk önnek pár kérdést, velünk kell jönnie a rendőrségre.« Azt gondoltam, talán gyorsan hajtottam vagy ilyesmi, szóval mentem velük a rendőrségre. Leültettek, és azt mondták: »Hallottuk, hogy van itt egy komoly probléma: tönkretett egy útlevelet. Osztrák állampolgár, és megrongálta az útlevelet.«”

„Mondtam nekik: »Nézzék, Monacóban élek, a történet Ausztráliában esett meg, ő meg egy brazil.« Erre mondták: »Nem-nem-nem! Osztrák állampolgárként nem tehet ilyesmit, ez egy komoly ügy, és most jelentenünk kell az ügyésznek, aztán meglátjuk, mi lesz belőle.« Azt gondoltam: »A francba, bajban vagyok…«”

Berger persze nem is lenne Berger, ha nem hozott volna ki még ebből is valami vicceset… „Egészen komoly volt, papírra is vetettük. Mondtam nekik:» De ez csak egy újságcikk! Nem igaz!« Erre ők: »De le van írva!« Mire én: »De hát sok mindent megírnak…«”

„Azt mondták: »Rendben. Akkor mondja, tud erről?« »Igen, hallottam róla.« Ez egyébként Szuzuka után volt, Senna és Prost ütközése után. Megkérdezték: »Van bármi ötlete arról, ki tehette ezt?« Mire én: »Igen, tudom.« »Ki?« »Alain Prost…«”

A nagy nevetés után Berger az interjúban megjegyezte, az ügynek azért nem volt ennyire mókás a kicsengése. „A történet nem ért itt véget. Nem annyira volt vicces. Egy évig tartott, mire kijöttem belőle. Mindenesetre ez volt az én történetem Ayrton útlevelével. Komoly dolog volt, kissé alábecsültem.”

 

Volt miért kiereszteni a gőzt

Bergert méltán nevezhették kissé őrültnek a társak. Bevallása szerint ez a fajta örökös tréfálkozás azonban egyfajta ellensúlyozása volt annak a ténynek, hogy egy veszélyes sportot űzött, és többször is közel került a halálhoz. Fiatalon volt egy súlyos közúti balesete, amit szerencsével élt csak túl, 1989-ben pedig Imolában ütközött a betonfalnak a Senna életét követelő Tamburello-kanyarban. Ferrarija akkor lángra is lobbant.

„Sokat beszélünk a tréfákról és a nevetésekről, de a másik oldal akkoriban átkozottul veszélyes volt. Elnézem ezeket a mai tesztpadokat és próbákat, amiket elvégeznek, mielőtt bármit az autóba tesznek. A sok számítást és hasonlókat. Egészen biztonságos a mi időnkhöz képest.”

„A mi időnkben mi voltunk azok, akik elsőként tudtuk meg, hogy kellően erős-e a szárny, hogy háromszázas tempó felett eltörik-e, vagy felrobban a féktárcsa, felrobban a motor. Nagyon sok balesetünk volt a sok gyakorláson, amiken nem volt ott kamera, amikről senki nem beszélt, és nagyon közel voltunk az életünk elvesztéséhez. Hihetetlen volt. Talán ez a sok nevetés egyfajta ellensúlyozása volt a szakma komoly oldalának”

– magyarázta.

Gerhard Berger (Fotó: XPB)

A saját imolai balesetében annak utójátéka és Senna 5 évvel későbbi tragédiája volt a leginkább hátborzongató. „Új autó volt, az év második vagy harmadik versenye. Volt pár sikán Imolában, ahol használtuk a kerékvetőket, és akkoriban az első szárny véglapja szinte a földet érintette, ezért természetesen az első szárny jó pár ütést kapott. Bementem az egyenesbe, és a Tamurello előtt az első szárnyam letört.”

„Jól emlékszem rá. Elképesztő, hogy a test és a szem mire képes egy ilyen helyzetben, mert olyan volt, mint egy lassított felvétel. Háromszáz körüli tempóval mentem, kétszáz kiló üzemanyag volt mögöttem, és csak nyílegyenesen belerohantam a betonfalba. Emlékszem, próbáltam kormányozni, de az autó eleje felemelkedett. Az első pillanatban azt gondoltam, defektet kaptam hátul.”

„Belenéztem a visszapillantóba, de nem, nem láttam defektet. Aztán megérkezett a fal, a kezeimet a vállaimra tettem, és őszintén mondom, a becsapódás előtt azt gondoltam, esély sincs túlélni ezt, mert annyira gyors voltam, az autó pedig egyszerűen felrobbant. Százhúsz G-s erőhatást mértek a becsapódáskor.”

„Meg kell mondjam, John Barnard egy briliáns tervező volt akkoriban, és a váz megmentette az életemet. Hihetetlen volt a váz, annyira erős volt a túlélőcella, hogy eltört a közepén, hogy berobbant, de végül is… rendben, megégett a kezem, a hátam, és eltört egy bordám, de összességében a baleset akkora volt, hogy normál esetben nem éled túl az ilyet.”

„Kórházba vittek. Ott voltam, amikor Ayrton felhívott. Megkérdezte: »Hogy vagy?« Mondtam, hogy rendben vagyok,

»De Ayrton, meg kell néznünk ezt a falat, odébb kéne vinni, mert egyszer még meg fog halni ott valaki.« Azt felelte: »Igen, nézzük meg, meg tudnánk-e szabadulni ettől a faltól.«”

„Pár héttel később Imolában teszteltünk, mindketten kimentünk oda autóval, és odasétáltunk a Tamburellóhoz. Megnéztük, hogy tudnánk elmozdítani onnan ezt a falat. Átnéztünk a falon, és egy patak folyik mögötte. Egymásra néztünk, és megállapítottuk, nem sok mindent tehetünk. Nem is gondoltunk arra, hogy egy sikánt csinálhatnának ott.”

„Azt mondtuk, nem tehetünk semmit. Visszamentünk az autóhoz, és folytattuk a tesztelést. És ez pontosan azon a helyen történt, ahol az életét vesztette. Ez volt tehát a rossz oldala” – mesélte az osztrák.

 

Megtanulta tőle, mi a profizmus

Bergernek ma már nem esik nehezére kimondani: Senna jobb volt nála. Azt is elismerte, hogy lebecsülte, mekkora kihívás lesz a brazil csapattársának lenni. „Nagyon különleges személyiség volt, egy nagyon különleges versenyző. Hihetetlenül elkötelezett. Rájöttem, hogy képtelenség legyőzni. De meg kell mondjam, naiv voltam egy kicsit. Azonos korúak voltunk, egy időben érkeztünk az F1-be, ő egy fél évvel korábban, én később. Már a Forma–3-ból ismertük egymást, és aztán elkezdtünk versenyezni a Forma–1-ben. Én a Ferrarinál voltam, ő a Lotusnál. Jó volt a helyzetem a Ferrarinál: jó autó, jó mérnökök. Végig versenyben voltam vele, versenyeket nyertem, és alábecsültem, mennyire jó volt.”

Ayrton Senna, Gerhard Berger (Fotó: XPB)

„Úgy voltam vele, ugyanolyan lesz, mint az összes többi csapattársam. Egy újabb, akit legyőzhetek. Ezért is döntöttem úgy, hogy a Ferraritól a McLarenhez megyek. Nem érdekelt Ayrton, csak magamat néztem.”

Bergerrel az első versenyükön Phoenixben az időmérős házon belüli sikere még elhitette, hogy Senna sem okoz majd számára nehézséget. „Aztán ő visszament Brazíliába, elgondolkodott, majd visszatért, és soha többé nem győztem le…”

„Ayrton megmutatta nekem, mit jelent tehetségesnek lenni, profi hozzáállást követni, hogyan lehet boldogulni Sao Paulo kemény utcáin, nagyon magas szinten összpontosítani. Tanulmányoztam őt az első mclarenes évemben, és a másodikban pár hónap után láttam, hogy egyszerűen képtelenség legyőzni ezt a fickót.”

Borítókép: Ayrton Senna és Gerhard Berger (Fotó: XPB)

További tartalmak