Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Hazugság, konfliktus és békülés – a leghíresebb Senna-idézet kevésbé ismert háttere

Hazugság, konfliktus és békülés – a leghíresebb Senna-idézet kevésbé ismert háttere

Channel 9, Daily Mail
Ayrton Senna leghíresebb idézete, és egy történet, ami a személyiségének kettősségét és a változását is szemlélteti.

Napi inspiráló idézet, pólófelirat, versenyzők érvelése – sok formában találkoztunk az évtizedek során Ayrton Senna leghíresebb, legtöbbet emlegetett mondatával, ami amolyan versenyzői ars poetica is lett sokak számára.

„Ha nem bújsz be egy résbe, ami előtted megnyílik, többé nem vagy versenyző.”

Sokan Ayrton Senna szenvedélyes versenyszeretetét hozzák összefüggésbe vele, ebben látják Senna hitvallását, miszerint csak a puszta versenyzés, a küzdelem számít, feladni sosem szabad, az akadályokat mindig le lehet küzdeni.

A híres idézet valódi háttere nem is adhatná vissza jobban Ayrton Senna sajátos, sokszor ambivalens személyiségét, ami miatt sokan istenítették, mások viszont ellenszenvesnek találták a brazilok háromszoros bajnokát. A mondat ugyanis egyfelől valóban Senna ars poeticája is, de amikor elhangzott, a brazil egy „hazugságát” próbálta palástolni vele, ami kapcsán komoly konfliktusba került egy másik háromszoros világbajnokkal..

 

A híres Stewart-interjú

Senna 1990-ben Szuzukában lett másodszor világbajnok. Ez volt sorozatban a harmadik évük, amiben Alain Prosttal vívtak a bajnoki győzelemért, ám az első, amikor ezt nem csapattársakként tették. A francia a kapcsolatuk elmérgesedése miatt 1989 után jobbnak látta a Ferrarihoz szerződni, kilépni Senna csapatából.

Párharcuk az év végére Senna oldalára billent. A jerezi Spanyol Nagydíj megnyerésével Prost ugyan  jól kihasználta ellenfele kiesését, és életben tartotta a bajnoki esélyeit, ám a 9 pontos hátránya azt jelentette, hogy Senna már az év utolsó előtti versenyén, a Japán Nagydíjon bajnok lehetett.

Szuzuka, 1990 (Fotó: XPB)

Az is lett, egy vitatott manőver után. Sennát a pole pozíció megszerzése után nagyon feldühítette, hogy az FIA áthelyezte az első rajtkockát a szerinte előnytelenebb belső ívre. A francia FIA-elnök, Jean-Marie Balestre és Prost összeesküvését sejtette a háttérben, és úgy gondolta, igazságot szolgáltathat azzal, ha az indulás után felökleli az első kanyarba előtte érkező Prostot, akinek muszáj volt legyőznie őt ahhoz, hogy bármi esélye is maradjon a bajnoki reménye életben tartására.

A kettős kieséssel bajnokká koronázták Sennát, majd két héttel később következett a szezonzáró Ausztrál Nagydíj Adelaide-ben.

A hétvége felvezetéseként a háromszoros világbajnok Jackie Stewart készített interjút Sennával. Egy híressé vált interjút, melynek során a skót kellemetlen és igen kritikus hangvételű kérdéseket szegezett a szerinte Szuzukában sportszerűtlenül versenyző brazilnak.

A sokat idézett mondatai ekkor hangzottak el. Senna a saját védelmére hozakodott elő a „..többé nem is vagy versenyző” megjegyzésével, amolyan mentségként egy olyan megmozdulásra, amiről később maga is beismerte, hogy szándékos volt.

Stewart az ausztrál Channel 9 csatornának készítette a Senna-interjút, melyben a brazil először azt ecsetelte, hogy Prost kinyitotta előtte az ajtót, majd mikor már ott volt, rázárta. „Amennyire ismer engem, tudhatja, hogy ha ott van hely, én megpróbálom megelőzni. Ilyen körülmények mellett sosem nyithatta volna ki az ajtót az első kanyarban, hogy aztán újra bezárja, mert ha ezt teszi, helyet hagy, bezárja, és nem volt esély elkerülni a balesetet.”

Ayrton Senna és Jackie Stewart (Fotó: XPB)

Stewart eleinte finomabban utalt rá, hogy egy érett versenyző felmérheti az ilyen helyzeteket, és elkerülheti a baleseteket. „És ez egy gyors kanyarbejárat volt, komoly baleset lehetett volna belőle. Nem lett volna okosabb belátni, hogy ilyen körülmények között bezárulhat az ajtó?” – kérdezte Stewart. Senna szerint Prostnak tisztában kellett volna lennie vele, hogy elég egy összeérés, és számára már az végzetes lehet. „Csak ő veszíthetett” – utalt a francia bajnoki helyzetére. „Úgy gondoltam, sosem húzna rám az első kanyarban, és nagyon meglepődtem, amikor láttam, hogy rám húzza az autót.”

A beszélgetés igazán feszült része ezután következett.

Stewart: Hadd tegyek fel egy másik nehéz kérdést. Ha visszatekintek az összes bajnokra – elvégre ez az ötszázadik verseny –, ha megszámoljuk, hogy ez a sok nagy bajnok hányszor ütközött más versenyzőkkel, és megnézzük a te legutóbbi huszonhat vagy negyvennyolc hónapodat, te többször ütköztél más autókkal és versenyzőkkel ez alatt, mint ők összesen.

Senna: Elképesztőnek tartom, hogy ilyen kérdést teszel fel, Stewart… Nagyon tapasztalt vagy, sokat tudsz a versenyzésről, és tudnod kéne, hogy versenyzőként mindig veszélynek vagy kitéve. Ha versenyző vagy, az azt jelenti, hogy másokkal versenyzel. És ha nem bújsz be egy résbe, ami előtted megnyílik, többé nem vagy versenyző. Mert versenyzünk, a győzelemért. A fő motivációnk, mindannyiunknak, hogy a győzelemért versenyzünk. Nem a harmadik, negyedik, ötödik vagy hatodik helyért. Jól mondom?

Stewart: De nem így volt ez mindig? Minden nagy bajnok esetében is?

Senna: Teljes mértékben. És ha visszatekintünk a múltba, és a balesetekről beszélünk, kiderül, hogy a versenyek többségén én vezettem, és lekörözöttekkel harcoltam, és sosem másokkal a vezető helyért. Csak három-négy ilyen eset volt, amikor vezettem az első kanyarban, és sok más versenyző is benne volt.

Stewart: De feltételeznem kell, hogy neked is volt némi felelősséged ebben. Teljes mértékben tisztelem a képességeidet. Te vagy a világ leggyorsabb versenyzője, és én ezt tiszteletben tartom. De gyanítom, hogy nem lehet mindig neked igazad, ha ilyen sok baleseted van, akár lekörözöttekkel, akár a vezető pozícióért. Egyszerűen túl gyakran esik meg. Nem kérdőjelezed meg önmagad soha?

Senna: De teljesen irreleváns mindaz, amit mondasz, Jackie. Teljességgel irreleváns, mert én vagyok az a versenyző, aki mindenkinél több versenyt nyert az elmúlt három évben. Én vagyok az a versenyző, aki többször állt a pole pozícióban, mint a múltban bárki. Én vagyok az a versenyző, aki az elmúlt három évben két világbajnoki címet szereztem. Nem értem, hogyan fordíthatsz a visszájára dolgokat, és mondhatod azt, hogy több balesetnek voltam a részese, mint bárki, hiszen ez nem is igaz. Nem is értem ezt.

Stewart: Sajnálom, én nem értek egyet ezzel…

Senna: …és vissza kéne menned tíz évvel ezelőttre, és nemcsak az élen állókat kéne nézned, hanem a mezőny végén lévőket is…

Stewart: Én a bajnokokról beszélek…

Senna: …és magad is láthatnád, hogy amit mondasz, az nem egészen igaz.

Stewart: Nos, örömmel visszamennék veled a Fangiókig, Clarkokig, a Fittipaldikig…

Senna: Csak tíz évet kell visszamenned, erről beszélek.

Stewart ezek után megkérdezte Sennát, nem érzi-e úgy, hogy a vezetési stílusa és módszere kiprovokálja ezeket a baleseteket. A bajnok a versenypályák kialakítására és a nehéz előzésre hivatkozott. „Vagy elszánod magad profi versenyzőként, akit a versenyek megnyerésére terveztek, vagy második, harmadik, ötödik leszel. Engem nem arra terveztek, hogy harmadik, negyedik vagy ötödik legyek, én a győzelemért versenyzek, ameddig csak lehetséges. Olykor rosszul sül el, nem kérdés. Képtelenség mindig jól csinálni. Engem viszont arra találtak ki, hogy nyerjek, és szerintem eddig jól csináltam.”

 

„Soha többé nem beszélek veled”

Senna a kérdéses interjú után annyira megharagudott az őt pellengérre állító Stewartra, hogy sokáig nem beszélt vele. „Én feltettem neki a kérdést, aminek feltételére senki sem volt felkészülve” – mondta Stewart később. „Meggyőződésem volt, hogy szánt szándékkal hajtott bele Alain Prostba, hogy elvegye a bajnoki győzelem esélyét tőle.”

„Feltettem neki a kérdést a következő versenyen Ausztráliában. Az azt megelőző napon lemondta az interjút, aznap háromórás késéssel érkezett az interjúra. Nem változtattam a kérdésen. Úgy éreztem, feltehetem, mert világbajnokságokat nyertem, és ő ugyanannyit nyert, mint én. A sajtó nem merte feltenni a kérdést, mert attól félt, hogy soha többé nem beszél vele. Aznap azt mondta nekem az interjú után, hogy soha többé nem fog beszélni velem.”

Végül mégsem így lett. Az igazát 1990-ben még oly elánnal védő Senna másfél évvel később maga hívta fel Stewartot, hogy bocsánatot kérjen tőle.

„Ausztráliában voltam a nagydíjon, amikor Senna felhívott. Mélyen vallásos ember volt, és azt mondta: »Nézd, azért telefonálok, hogy bocsánatot kérjek tőled, mert most már elismerem, hogy szándékosan löktem ki Prostot, és Isten nem engedné nekem, hogy ezzel a hazugsággal éljek tovább. Be fogom jelenteni ma este a média előtt is, de szerettem volna, ha te tudod meg először.«”

„Egy igazán jó beszélgetés lett belőle, és megkérdezte, fel tudnám-e keresni a hoteljében, mert szeretne beszélni velem a jövőről, és javítani akar a Forma–1 biztonságán. Tudta, hogy nagyobb tapasztalatom van az efféle problémák terén, mint neki. Szóval megtettem, felkerestem a szobájában, és jó két órát töltöttünk együtt.”

Ayrton Senna és Alain Prost az 1990-es szuzukai ütközés után (Fotó: XPB)

„Meghökkentem, de azt gondoltam: hű, ez nagyszerű! Végre elismerte. És a tény, hogy be akarta ismerni, és maga mögött akarta ezt hagyni, és újult erővel tenni akart a biztonságért, amit előtte nem tett, nagyon jó volt. Az adelaide-i beszélgetésünk után szinte minden héten beszélgettünk telefonon, valójában heti kétszer is, egészen amíg 1994-ben meg nem halt a San Marinó-i Nagydíjon” – mesélte Stewart.

A skót szerint Senna akkoriban értette meg, mennyire fontos kérdés a biztonság, valamint mennyire veszélyes a versenyzés. Hogy valóban a szívügye lett, az 1994-ben Imolában is láthatóvá vált. Sennát mélyen megrázta Rubens Barrichello pénteki balesete és Roland Ratzenberger szombati halála.

Stewart, akivel négy évvel korábban soha többé nem akart beszélni, végül egyike lett azon versenyzőknek, akik a búcsúztatáson Senna koporsóját vitték.

„Vittem Juan Manuel Fangiót az utolsó útján a végső nyughelyére – ez az egyik legfontosabb dolog volt, amit életemben tettem. És Sennát is a végső nyughelyére kísértem. Sokan talán feltették a kérdést, miért van ott Jackie Stewart, hiszen Ayrton azt mondta, soha többé nem akar beszélni vele. De ezt kijavítottuk.”

Stewart ettől függetlenül sosem tudott azonosulni Senna szellemiségével és a leghíresebb idézetével, és az esetei miatt nem is tekinti az F1 valaha volt legnagyobbjának. „Mindig kritikus voltam Sennával, mert ahogy az interjúban is mondta: ha megnyílik egy rés, be kell menni, és ha már nem teszed, akkor nem vagy nagyszerű versenyző. De ez tévedés volt. Túl sokszor provokálta ki ezt a hibát, és sajnálom, de nem mondhatom, hogy minden idők legnagyobb Forma–1-es versenyzője volt. Volt pár alkalom, amikor szándékosan csinált dolgokat, amiket más nagyok nem tettek volna. Fangio nem tett ilyet. Jim Clark nem tett volna ilyet. És Prost sem tett volna. Én Prostot többre tartom Sennánál. A Professzor kiforrottabb versenyző volt Sennánál. Nagyon kedveltem Ayrtont barátként, szerettem a lelkesedését, ahogyan vezetett, de a nagysághoz következetesnek kell lenned, és neki túl sok balesete volt túl sok versenyzővel. Valójában Michael Schumachernél is ez az akadálya annak, hogy ő legyen minden idők legnagyobbja.”

„Senna elismerte ezt: a győzelem számított neki, bármi áron. Azonban a legtöbb ember az életben érettebbé válik, és az a telefonhívás számomra azt üzente, hogy ő is azzá vált.”

Borítókép: Ayrton Senna és Jackie Stewart (Fotó: XPB)

További tartalmak