Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Norris nem blöffölt – hogy lett üldözöttből üldöző pár kör leforgása alatt?

Norris nem blöffölt – hogy lett üldözöttből üldöző pár kör leforgása alatt?

F1, Sky Sports
Panaszkodott, hogy nem tud gyorsabb lenni a Ferrarinál, aztán hirtelen a Red Bullnál is sokkal gyorsabb lett. Lando Norris nem blöffölt – elmagyarázta, mitől lett az autója hirtelen ennyire jó.

Igencsak furcsa fordulatokat hozott a vasárnapi imolai verseny. Az első felében, amíg a mezőny nagy része a közepes gumin volt, Max Verstappen egyértelmű fölényben autózott, a McLarennél pedig azt gondolták, a gyorsabb Ferrarival szembeni védekezésről fog szólni a délutánjuk. Aztán jött a kerékcsere és a kemény gumis etap, melynek eleje ismét csak nyugtalanítóan alakult a wokingiak szempontjából.

Lando Norris a második helyen haladt, amikor a 35. körben a brit aggódva kérdezte a mérnökét: „Hol vagyok ennyivel lassabb, mint a mögöttem lévők?” A válasz az volt, hogy nem lassabb, csak a riválisok jobban igénybe veszik a gumikat. Norris azonban kétkedett. „Rendben, de nincs tempóm” – felelte.

A harmadik helyen Charles Leclerc nem sokkal később körönként több tizedet hozott Norrison. A 42. körben már másfél másodpercen belül volt, amikor a britet figyelmeztették, hogy gyorsabbnak kéne lennie, amire jelezte, hogy hiába nyomja, nem megy ennél több. Három körrel később Leclerc már DRS-távolságban volt, a 48. körben viszont rontott és levágta az Alta-sikánt, amivel újra lemaradt. Újabb két-három kör múlva Norris hirtelen nagyot gyorsult, 0,8 másodpercet hozott Verstappenen, majd miután tartani tudta ezt a tempót, a címvédő pedig nem tudott reagálni rá, pár kör alatt teljesen meglépett Leclerc-től és felzárkózott a Red Bull-osra.

Lando Norris (Fotó: XPB)

 

Nem blöffölt

Az utolsó 20 körben mutatott tempója alapján úgy tűnhet, hogy Norris egyszerűen blöffölt a Leclerc miatti aggódó rádiózásával, ám mint azt a második helyezett elárulta, ennél jóval bonyolultabb volt a helyzet, és a küszködése éppolyan valóságos volt, mint az azt követő hirtelen gyorsulása. „Őszintén szólva nem tudom” – felelte a kérdésre, mi változott ez alatt a pár kör alatt. „A keményet nem éreztem nagyszerűnek, lassú voltam a közepesen.”

„Nem voltam egyből elégedett a kemény gumin. Egyből megkérdeztem, hol van a gond, és azt mondták, ők csak jobban nyomják. De azért kérdeztem, mert akkor lassúnak éreztem magam, nem éreztem azt, hogy sokkal gyorsabb tudnék lenni.”

„Ahogy nyomnom kellett, alulkormányzott, túlkormányzott lett, blokkoltam a gumikat, A gumik nem voltak a megfelelő tartományban. És amikor ez van, nem nyomhatod, nem vagy magabiztos. Egyszerűen beosztottam mindent, amennyire tudtam.”

Lando Norris, Charles Leclerc (Fotó: XPB)

Norris rámutatott, az etap első felében nem voltak jó állapotban a gumik, túlterhelte a hátsókat, ezért muszáj volt tennie valamit. Az óvatos tempó mellett mással is próbálkozott.

„Lényegében minden kapcsolót átállítottam a kormányomon, hogy segítsem a hátsó gumikat, és próbáltam megölni az elejét, mert akkor túl erős volt. És öt-tíz kör után minden kezdett visszatérni. A differenciál és a fékerő átállítása segített visszahozni a gumikat a tartományba, és utána már mertem nyomni.”

„Talán csak véletlen volt, de amint Charles mögöttem volt, hirtelen sokkal több volt benne, mint addig, és aztán elkövetett egy hibát, lement a pályáról. Utána levegőhöz jutottam, elkezdhettem jobban nyomni, és visszatért” – mondta a látványos erőre kapásáról.

 

A spórolás kényszere

Andrea Stella, a McLaren csapatfőnöke rámutatott: a relatív tempóingadozást az élmezőny eltérő módszere eredményezte. Leclerc jobban megnyomta a kemény gumis etapja elejét, és ezzel túlterhelte a gumikat, aminek 5-10 körrel később megfizette az árát. Norris eközben tudatosan kímélte az abroncsait a kiállása után. A brit részéről ez egyfajta kényszer is volt.

„Ha a gumik már eljutnak oda, ahova, nem sokat tehetsz. Kicsit hűvösebb időre számítottunk ma, az autót a hidegebb időre állítottuk be, nem a melegre. És szerintem ennek összességében megfizettük az árát. Ezért kellett annyi ideig ismerkedni a gumikkal, óvatosan bánni velük, vigyázni rájuk. Ha nem tettem volna, ugyanúgy összezuhantak volna, mint másoknál”

– magyarázta Norris.

„Az egyetlen esélyemet az jelentette, hogy futom a magam versenyét. Ennek következtében nyomás alá kerültem Charles-lal szemben több körön keresztül, jobban, mint szerettem volna. De miután letudtam a forgalmat és a magam ritmusát mehettem, jól éreztem magam az autóban. A gumik visszatértek, és nyomhattam, elégedett voltam.”

„Onnantól elképesztő volt a tempó. Ez jó jel. Mindig jó, ha jó a versenytempód. Világos, hogy amikor melegebb van, nagyobb kopás a hátsó gumiknál, és olyankor szenvedni kezdünk. Tudjuk ezt, és talán kicsit jobban felkészülhettünk volna rá.”

Lando Norris és Max Verstappen (Fotó: XPB)

Norris tempóingadozása tehát a választott beállítások és a gumikkal való tudatos taktikázás közös eredménye volt. Emellett alighanem az is a kezére játszott, hogy a verseny utolsó 20 körében jelentősen, 4-5 fokkal lehűlt az aszfalt hőmérséklete a futam elejéhez képest, vagyis a külső körülmények a McLaren beállítási iránya felé mozdultak el.

A mai autókkal és az érzékeny gumikkal ez a pár fok ennyire meghatározó lehet.

Eközben a Red Bull ugyancsak a gumikkal bajlódott, de másképp, mint a Ferrari. Verstappen a pályahatáros büntetés veszélye miatt eleve óvatosabban nyomta a gázt, és mivel az autójuk úgy volt beállítva, hogy nem dolgoztatta kellőképpen a kemény gumikat, ez és a pálya lehűlése kirántotta az abroncsokat a működési tartományból. A lehűlt gumik aztán már nem is működtek, és a bajnok úgy érezte, „mintha jégen vezetne.”

 

Amiért későn jött a támadás

Norris ennek ellenére csak az utolsó körökre tudott DRS-távolságba kerülni. A felzárkózása pár körre másfél másodperces differenciánál megrekedt. Ennek hátterében ismét csak a gumik álltak.

„Mindent megtettem, amit tudtam. Nyomtam, mint az őrült, hogy felzárkózzak, hogy legyen egy esélyem. De amint két másodpercen belülre kerülsz, elkezdesz időt veszíteni, túlmelegszenek a gumik. Pár körig küszködtem, de miután megértettem, hogyan kell vezetnem, sikerült odaérnem, mint az utolsó körben.”

„Ha lett volna még egy kör, a hét tizeddel legalább védekeznie kellett volna az első kanyarban, és talán valami kisülhetett volna belőle. De egy körrel elkéstem. Kár érte. Ez van. Túl sokat küszködtünk a verseny elején” – állapította meg a sorozatban harmadik dobogóját szállító mclarenes.

Borítókép: Fotó: XPB

További tartalmak