Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Holtverseny az F1-es időmérőn: eddig 16 volt – de ilyen csak kettő

Holtverseny az F1-es időmérőn: eddig 16 volt – de ilyen csak kettő

Racefans, F1, Boxutca
Huszonhét éve nem volt példa arra, hogy „holtversennyel” záruljon egy időmérő edzés az élen. De miért George Russellé lett a kanadai pole, és hány hasonló egyenlőséget láthattunk már eddig az F1-ben?

Igazi kuriózumként vonul be az F1 történetébe a szombati montreali időmérő edzés. George Russell és Max Verstappen ezredre azonos időt autózott a Q3-ban. Mindkettejük neve mellett kerek 1:12,000 másodpercnél állt meg a stopper, vagyis elmondható, hogy „döntetlen” lett az eredmény.

Dönteni mégis kellett az első rajtkocka sorsáról, hiszen egymás mellé nem állhatnak a rajtrácson.

 

Mit mondanak a szabályok az azonos köridők esetéről?

Szombaton az billentette a mérleg nyelvét Russell irányába, hogy időben korábban futotta a körét, mint Verstappen. Míg ő az első – használt szetten teljesített – körén érte el az 1:12,000 másodperces idejét, ellenfele a második próbálkozásakor.

Habár a mai technológiával nem okozna nehézséget az ezredmásodperceken túl menni és megnézni, volt-e akár egy tízezredes különbség a két versenyző között, az F1 szabályai másképp rendelkeznek – szem előtt tartva a tényt, hogy általában előny, ha valaki később, jobb állapotú pályán futja a körét.

„Ha két vagy több versenyző azonos köridőt fut a Q1-ben, a Q2-ben vagy a Q3-ban, az elsőbbség azé a versenyzőé, aki előbb futotta meg az azonos köridőt. Más szóval: az a versenyző van elöl, aki a másik előtt futotta az idejét” – áll a sportszabályzat 39.4-es pontjában.

Ezt a szabályt helyezésektől függetlenül alkalmazza az FIA, és a szabadedzéseken is ezen elv szerint rangsorolnak.

Max Verstappen és George Russell (Fotó: XPB)

 

Volt már ilyen valaha?

A Forma–1 történetének legnagyobb együttállása legendás. 1997-ben a szezonzáró jerezi versenyen hármas holtversenyt hozott az időmérő edzés. Még pikánsabbá tette a helyzetet, hogy a trióból két versenyző a bajnoki döntőre készülő két rivális volt: Michael Schumacher és Jacques Villeneuve.

A Ferrari és a Williams esélyese, valamint utóbbi csapattársa, Heinz-Harald Frentzen egyformán 1:21,072 másodperces kört futott az Európa Nagydíjon. A sorrendről akkor is az időrend döntött: a pole pozíció Villeneuve-é lett, a második hely a körét 15 perccel később teljesítő Schumacheré, a harmadik pedig Frentzené.

Jacques Villeneuve és Michael Schumacher 1997-ben Jerezben (Fotó: XPB)

 

További 14 eset volt még, de…

Russell és Verstappen holtversenye mindössze a második volt az F1 történetében azóta, hogy bevezették az ezredmásodperces időmérés rendszerét. Valójában többek között éppen a holtversenyek dilemmája volt a fő oka, hogy ennyire elaprózták a köridőket.

Az 1950-es években még csak másodperces, aztán tizedmásodperces pontossággal mérték az időket, így viszonylag gyakran fordult elő, hogy két vagy több versenyző azonos eredményt ért el.

Russell és Verstappen időazonossága a 16. volt az F1 történetében a pole-ért folyó csatában. Ebből 14 eset az ezredmásodperc bevezetése előtti.

A legnagyobb holtversenyt 1961-ben a Brit Nagydíjon (Aintree) láthattuk, ahol négy versenyző futott azonos köridőt: Phil Hill, Richie Ginther és Wolfgang von Trips a Ferrarival volt egyformán gyors, míg Jo Bonnier a Porschéval csatlakozott hozzájuk.

Ezt és a jerezi esetet leszámítva csak kettős holtversenyeket láthattunk az élen.

Az F1 történetének holtversenyes pole-csatái:

1950, Spa: Giuseppe Farina, Juan Manuel Fangio – 4:37 mp

1952, Silverstone: Giuseppe Farina, Alberto Ascari – 1:50 mp

1955, Monaco: Juan Manuel Fangio, Alberto Ascari – 1:41,1 mp

1956, Silverstone: Striling Moss, Juan Manuel Fangio – 1:41 mp

1958, Porto: Striling Moss, Mike Hawthorn – 2:34,2 mp

1959, Zandvoort: Jo Bonnier, Jack Brabham – 1:36,0 mp

1959, Aintree: Jack Brabham, Roy Salvadori – 1:58,0 mp

1961, Zandvoort: Phil Hill, Wolfgang von Trips – 1:35,7 mp

1961, Aintree: Phil Hill, Richie Ginther, Jo Bonnier, Wolfgang von Trips – 1:58,8 mp

1968, Mont Tremblant: Jochen Rindt, Chris Amon – 1:33,8 mp

1970, Kyalami: Jackie Stewart, Chris Amon – 1:19,3 mp

1970, Brands Hatch: Jochen Rindt, Jack Brabham – 1:24,8 mp

1971, Silverstone: Clay Regazzoni, Jackie Stewart – 1:18,1 mp

1974, Brands Hatch: Niki Lauda, Ronnie Peterson – 1:19,7 mp

1997, Jerez: Jacques Villeneuve, Michael Schumacher, Heinz-Harald Frentzen – 1:21,072 mp

2024, Montreal: George Russell, Max Verstappen – 1:12,000 mp

 

Döntetlen egy versenyen?

A futam befutójánál mért azonos időeredmény az időmérősnél is nagyobb kuriózum lenne. Annál is inkább, mert még sosem volt példa ilyesmire. Michael Schumacher ugyan 2002-ben Indianapolisban „próbálkozott” valami hasonlóval, ám a vége az lett, hogy Rubens Barrichello Ferrarijának orra előbb suhant át a célvonal felett, így lényegében a csapattársának ajándékozta a győzelmét…

A 2002-es indianapolisi befutó: (Fotó: XPB)

A legszorosabb befutók listáján ez egyébként a második helyen áll – vagy mondhatjuk, hogy holtversenyben az elsőn. Barrichello 22 éve 0,011 másodperccel előzte meg Schumachert a célban, míg az 1971-es Olasz Nagydíjon Monzában Peter Gethtin 0,01 másodperccel Ronnie Petersont. Akkoriban ezredmásodpercet még nem mértek, így lehetetlen eldönteni, melyik volt ténylegesen szorosabb befutó.

Ha stílszerűek vagyunk, és az FIA elveit alkalmazzuk, az eredményt 31 évvel korábban elérő párosnak adhatjuk az elsőséget…

Borítókép: Max Verstappen és George Russell (Fotó: XPB)

További tartalmak