„Sosem fogom elfelejteni Michael arcát és a mosolyát, amikor Fioranóban kiszállt az autóból az első próba után. Abban a pillanatban tudtuk, hogy az autó nagyon jó.”

A Ferrari jelenlegi sportigazgatója, Diego Ioverno visszaemlékezése nagyjából le is írja Michael Schumacher és a Scuderia 2004-es szezonját. Maranello legdicsőségesebb korszakának legdicsőbb éve volt az, a Schumacher-korszak csúcsa, az addigi 8 év munkájának betetőzése.

Mondhatni, a mestermunka.

Max Verstappen 2023-as Red Bull-os meneteléséig az az év volt az F1 modern kori történetének legdominánsabb, legegyoldalúbb éve, melyen Schumacher 18-ból 13 futamot megnyerve védte meg a címét és lett az F1 első hétszeres világbajnoka, amivel a mai napig rekordtartó.

Hogy így lesz, az hamar biztossá vált, csak az volt a kérdés, mikor kerül rá sor. Napra pontosan 20 évvel ezelőtt, 2004. augusztus 29-én történt, a Belga Nagydíjon, Spában, amit Schumacher gyakran csak a „nappalijaként” emlegetett.

Fotó: XPB

Mondhatni, szinte tökéletes volt. De csak szinte, hiszen az a hétvége ironikus módon a Ferrari gyengébb hétvégéi közé tartozott abban az évben. Szerencséjük sem volt. Szombaton az akkor még egykörös időmérőt esőben rendezték, és mivel a bajnoki sorrend szerint hajtottak pályára a versenyzők, Schumachernek a vizesebb pálya jutott. Azonban így is kisebbfajta csodát tett, hiszen hiába ment nagyobb esőben, így is csak 0,072 másodperccel maradt le a pole pozícióról, amit a kedvezőbb körülmények között autózó Jarno Trulli szerzett meg a Renault-val.

Másnap aztán a biztonsági autókkal szétszaggatott száraz versenyen sem jött ki a lépés a Ferrari bajnokának. A futamnak Juan Pablo Montoya vele szembeni Buszmegálló előtti merész előzése, valamint a mclarenes Kimi Räikkönen első spái győzelme adott egy kicsit más kicsengést, mint amire Schumacher talán vágyott. De így is történelmi pillanat volt.

2004 megmutatta, minek eredménye volt a Schumacher-korszak

A 2004-es szezont sokan talán elintézik egy kézlegyintéssel, mondván, unalmas, egyoldalú, kiszámítható év volt. Az eredmények alapján így is volt. Schumacher az első 13 versenyből 12-t megnyert, és egy pillanatig nem volt kérdés, hogy bajnok lesz-e újra. Mégis nevezhetnénk ezt egy „királyi szezonnak”, hiszen minden összeállt benne, amiről a Schumacher-korszak szólt, és minden benne volt, ami az akkori legendás Ferrari-csapatot olyan naggyá és legendássá tette.

„Úgy éreztük, egy csapat vagyunk, világos céllal. Erős vezetőségünk volt, és emiatt egyre jobb és jobb lett a csapat. Folyamatosan a megfelelő emberek kerültek a megfelelő helyekre. És ott volt a kultúra. Ezt a szót nem emlegették akkoriban annyit, mint most annak kapcsán, mitől sikeres egy csapat. De érezni lehetett. A mai helyzetemből nézve úgy érzem, a kultúra meghatározó összetevő volt” – idézte fel az akkori sikerességük receptjét a Beyond the Grid podcast e heti Schumacher-különkiadásában Andrea Stella, a McLaren csapatfőnöke, aki 2004-ben Schumacher teljesítménymérnöke volt a Ferrarinál.

Schumacher menedzsere (akkor még csak sajtósa), Sabine Kehm szerint e kultúra középpontjában Schumacher állt. „Azt mondanám, egyszerűen erős volt mentálisan, és sugározta az önbizalmat, ami biztonságot adott a csapatnak, miközben ők úgy érezték, be tudnak állni mögé, amikor valami nem megy jól.”

„Gyakran vállalta a felelősséget, miközben igazán sosem hibáztatta a csapatot. És ennek köszönhetően olyan hatóereje lett, amivel lényegében a csapat vezérévé vált, és a csapat mindig azt érezte, hogy száz százalékot kell adnia. Megadta neki a biztonságot ahhoz, hogy csak belevágjanak, mert tudták, hogy sosem hagyja cserben őket”

– mondta a podcastnak Kehm.

Michael Schumacher és Andrea Stella 2004-ben (Fotó: XPB)

A harmadik vendég, a Ferrari jelenlegi sportigazgatója, Diego Ioverno szerint Schumachert az  ő időszakában náluk megfordult versenyzők közül éppen a csapatszellem hitvallása emelte ki. „Michael egy fantasztikus csapatember. Az emeli bárki más szintje fölé, akikkel dolgoztam, hogy mennyire őszinte és valódi volt a hozzáállása, hogy ő egy csapat tagja. Egy versenyző sportolóként nyilván nyerni akar, de sosem keltett olyan benyomást, hogy nem a csapat áll a figyelme középpontjában. Mindig mindenkiért dolgozott, mindenki iránt érdeklődött, mindenkivel korrekt volt. Nem találnál vele olyan interjút, amiben bármi csapat ellen irányulót mondott volna, akár nyertünk, akár vesztettünk.”

„Máig emlékszem rá, hogy amikor 2006-ban meghibásodott a motorja, a rádióban azt mondta: »Sajnálom, srácok.« Ő mondta azt, hogy »Sajnálom, srácok!« Ezt érezted, az egész csapat. Nem állítom, hogy más versenyzők nem rendelkeznek ezzel a tulajdonsággal, de számomra fiatal mérnökként ez volt a legnyilvánvalóbb” – mondta az olasz, aki 2004-ben váltómérnökként dolgozott a Ferrarinál.

Hatszoros bajnokként sem volt elégedett önmagával

Schumacher 2000-ben ült fel a trónra a Ferrarival, és máig példátlan 5 éves egyeduralkodásba kezdett akkor. A hullámzások azonban így is megvoltak náluk. 2003-ban az egykörös időmérő bevezetése, bizonyos aerodinamikai szabályváltozások és a pontrendszer átalakítása is a Ferrari egyeduralmának megtörését célzó módosítások voltak, amikhez párosult az élesedő gumiháború. Ezek meg is ingatták a csapatot, s így az újabb címvédés nyögvenyelős volt.

Hogy mennyire, azt az utolsó futam példázza: Schumacher csak a 14. rajtkockából vágott neki az aztán balesetekkel tarkított szuzukai versenynek, melyen éppen csak be tudta biztosítani a címét a 8. helyével, két ponttal legyőzve Kimi Räikkönent.

Andrea Stella szerint Schumacher egyáltalán nem volt elégedett az abban a szezonban nyújtott teljesítményével, sem azzal, hogy nehezen boldogult a gumikat nem jól kezelő, és a stílusához sem tökéletesen passzoló autóval.

2004 azért lett ennyire fölényes szezon, mert ez a küszködés csak „felpiszkálta” Schumachert. Ahogy Ferrarit is, akik előállta az F1 történetének egyik legdominánsabb versenygépével, az F2004-gyel.

Fotó: XPB

„A 2003-as nagyon szoros volt, mert változott, hogy melyik versenyen kié volt a leggyorsabb autó. Sok múlt a gumikon is, a Bridgestone-on és a Michelinen. 2004-ben az autó egyszerűen minden területen jobb volt: hatékonyabb volt, gyors az egyenesekben, jól tapadt nagy tempónál, és Michael egyből nagyon elégedett volt a 2004-es autóval, ami 2003-ban nem volt meg. Akkor voltak versenyek, amiken Michael egy szinten volt Rubenssel (Barrichello), és volt, hogy Rubens még gyorsabb is volt nála az időmérőn. 2004-ben viszont minden szempontból gyorsabb volt az autó, de maga Michael is gyorsabb versenyző volt, mint 2003-ban” – állapította meg Stella.

„2003-ban úgy volt vele: »Túl szoros volt a küzdelem, emelnem kell a szinten, könnyebben akarok nyerni.« Biztosra veszem, hogy 2004-re magasabbra tette a lécet önmaga előtt, felkészültebb akart lenni. És ezt a teszten egyből láttuk is.”

Kehm megerősítette, Schumacher nem volt elégedett magával, és ez csak elszántabbá tette 2004 előtt. „A 2003-as szezon igazán kimerítő és feszült volt. A télre mindenki kimerülten vonult el. Közben viszont az is Michael sikerességének kulcsa, hogy egyszerűen úgy érezte, nem vághat bele semmibe, ha nem érzi magát százötven százalékig felkészültnek. Ez sosem hagyott alább nála, a sok győzelem és bajnoki cím után sem. 2003 után érezte, hogy fáradt, és – ahogy az összes többi évben is –, csak el akart tűnni, teljesen ki akart kapcsolni.”

Az akkori sajtós szerint Schumacher a tél folyamán számos felkérést, díjátadót utasított vissza, hogy kipihenhesse magát. „Sokan talán csalódottak voltak emiatt, de egyszerűen úgy érezte, hogy teljesen el kell távolodnia és fel kellett töltődnie. Sok trófeát emiatt nem is neki adtak, mert nem tudott elmenni. Mindig jól rangsorolt, és mindig a feladatot állította előtérbe. Pontosan tudta, mi a fontos, és száz százalékig eszerint dolgozott.”

Michael Schumacher és Sabine Kehm (Fotó: XPB)

Stella szerint ez a 2004-es szintlépés magyarázattal szolgál arra, egyáltalán minek volt köszönhető Schumacher 2000 és 2004 közötti nagy menetelése a Ferrarival.

„Ez az egyik kulcstényező, ami annyira különlegessé teszi Michaelt: egyszerűen emelni akarja a saját szintjét. És ez egyet jelent azzal, hogy kényelmetlenné teszi önmagának a helyzetét. Mert onnantól, hogy magasabbra tetted a lécet, meg is kell ugranod. Fizikai szint, a vezetés javítása, a mérnökökkel való szorosabb együttműködés révén.”

„Mondok egy példát erre. Mindig azt mondta: »Érzem, hogy az autó hátulja megindul, de túl lassú vagyok ennek kontrollálásához. Mert érzem, de a kezeimmel és a gázadással egyszerűen mindig késésben vagyok egy-két tizedmásodperccel. De érzem. Látnotok kell ezt az adatokban, és biztosan tudtok valamit tenni a kipörgésgátlóval.«”

„Ezt ismételgette, és a csapatommal kerestük a választ, és annyira hajtott minket, hogy végül megtaláltuk. A csatornák egy speciális kombinálásán keresztül növeltük a szoftverműködésünk gyorsaságát, és létrehoztunk valamit, amire azt mondta: »Már azelőtt érzem a kipörgésgátlót, hogy bármit is tenni tudnék a saját eszközeimmel.« Ezt nem értük volna el anélkül, hogy Michael ennyire hajszolt minket. Kellemetlenné tette, hajtotta a csapatot, hogy legyen megoldás, és mi emeltünk a színvonalon, és elértük.”

„Ez csak egy példa volt, számos más területen történt ugyanez a Forma–1-es csapaton belül. Ezért volt az, hogy az évek során az ő vezetésével erősebbé és erősebbé vált a csapat.”

A mosoly, ami után csak az volt a kérdés, mikor lesz meg a cím…

De nemcsak a bajnok, a csapata is jól összeszedte magát a 2003-as nehézségek után. Rory Byrne vezetésével megalkották az addigi legjobb autójukat, amiről Schumacher már az első tesztek során érezte, hogy nagy dolgokat érhetnek el vele.

„Emlékszem, minden év kezdetén rendkívül bizonytalan volt, rendkívül kételkedett, hogy egyfelől még megvan-e benne, másfelől hogy meglesz-e az autója és a csapat még elég jó lesz-e. Nagyon sokat kételkedett magában” – mesélte Kehm.

Michael Schumacher 2004 februárjában egy imolai teszten (Fotó: XPB)

„Nagyon jól érezte az autót, és egyből tudta, hogy ez olyan év lesz-e, amikor harcolhat a bajnoki címért vagy sem. És 2004-ben az első tesztek nagyon biztatóak voltak, és egyből úgy érezte, hogy a bajnoki címért harcolhat. Ha jól emlékszem, már egyből ki is mondta, hogy ez egy bajnokesélyes autó.”

„Amikor először szállt ki az autóból, az mindig olyan volt, mint azt várni, hogy felfelé vagy lefelé mutatja-e a hüvelykujját. Emlékszem, gyakran Luca di Montezemolo is gyakran ott volt, és gyakorlatilag mindenki várta, mi lesz Michael első véleménye az autóról.”

Aligha véletlen, hogy Stella és Ioverno egyik legmaradandóbb emléke 2004-ből a téli tesztekről való. „2004-ben az egyik legélvezetesebb pillanatomat a téli teszt jelentette” – mesélte Stella. „Volt egy teszt Imolában, ahol használtuk a 2003-as és a 2004-es autót is. Ma ilyet már nem csinálhatnál. Két különböző autó, azonos gumikon, egy időben – nagyon sokat tanulhatsz. És kiderült, hogy a 2003-as autónk egy körön talán két tizeddel lassabb lehetett a 2004-esnél, de a 2004-es nagyon kiegyensúlyozott volt, folyamatosan hozta ugyanazokat a köridőket, míg a 2003-as nagyon lassult. Nagy mosolyokat lehetett látni a garázsban, és nagyszerű pillanatok voltak. Szeretnék még átélni ilyet téli teszten!”

Ioverno hozzátette: „Az előző évben nyertünk, de nagyon sokat szenvedtünk. Ez nyomást jelentett a télen. Akkoriban nem állt olyan magas szinten a szimuláció, ezért az első téli tesztig voltak kétségeink.. De sosem fogom elfelejteni Michael arcát és a mosolyát, amikor Fioranóban kiszállt az autóból az első próba után. Abban a pillanatban tudtuk, hogy az autó nagyon jó. Az első verseny után pedig csak vártuk, mikor lesz matematikai szempontból biztos a bajnoki cím.”

A legközelebb a hajszolt tökélyhez

Volt munkatársai szerint Schumachert bosszantotta, hogy húsz évvel ezelőtt nem egy győzelemmel biztosította be a hetedik, és mint kiderült, egyben utolsó bajnoki címét. „Határozottan zavarta” – erősítette meg Kehm. „Mert a bajnokság megnyeréséről volt szó, és mert Spában volt, ahol tökéletes pillanatot akart. Azzal, hogy nem nyerte meg és csak második lett, nem volt teljesen elégedett.”

Stella szerint ez a csapat hibája is volt. „Amikor ott voltunk Spában, ahol megnyerhettük a bajnokságot, nem nyertük meg a versenyt. Azon a pályán, amiről azt gondoltuk, ez Michael pályája, fekszik az autónknak. De emlékszem, aznap a gumik működési tartománya úgy alakult, hogy minden egyes biztonsági autós újraindítás után pozíciókat vesztettünk. És sok biztonsági autós újraindításunk volt. Nem voltunk tehát megfelelő helyzetben a gumik szempontjából.”

Fotó: XPB

A szezon fényéből a spái második hely persze nem sokat vett el. És ezt is alaposan megünnepelték, melynek kapcsán Kehm elmondta: „Az ünneplések mindig nagyok voltak, és év közben is sokat ünnepeltünk. Michael Köln közeléből való, és az ottani emberek ott igazán tudják, hogyan kell bulizni – ez még talán gyenge kifejezés is rá! Michael keményen bulizott, szeretett keményen bulizni. Nagyon-nagyon jó emlékeim vannak a kemény bulikról.”

„Amennyire Michael szeretett sikeressé tenni másokat, annyira szerette őket leitatni is. Az olaszokat nem volt könnyű leitatni, de ő szerette ezt.”

Kehmet megkérdezték, mennyit jelentett akkor Schumachernek a ma már ikonikus számmá vált hetedik. „Nem hinném, hogy különösebb jelentése lett volna a hatodikhoz képest. Számára inkább annak megerősítése volt, hogy a barátok összetartanak, és hogy az a legsikeresebb út, ha a barátok jól összedolgoznak. Mindig úgy érezte, hogy a csapaton belüli harmónia hozza a jobb eredményeket. Sok éven át ez történt annál a csapatnál. Nagyon bíztak egymásban, és igazán élvezték. Michaelnek nagyon tetszett ez a hangulat” – mondta.

Hozzátette, Schumacher nem önmagában az eredményeket hajszolta, más volt a hajtóereje.

„Nem a siker csábítása, hanem a tökéletesség csábítása, a minőségé. Azt az érzést hajszolta, amit akkor érzel, amikor összeraksz valami tökéleteset. És a sport szeretete. A tökéletes kör, a tökéletes verseny, a nagyszerű párharc. És a sport szeretete.”

Fotó: XPB

2004 ennek a küzdelemnek a betetőzése volt. A Schumacher-korszak csúcspontja, a Schumacher-jelenség legragyogóbb megmutatkozása. „Statisztikai szempontból egyértelműen a legjobb szezonja volt. És ha az eredmények elérésének könnyedségét veszem, talán lehet azt mondani, hogy az volt a legjobb éve.”

„Van, hogy a nagyon nehéz küzdelem árán megszerzett győzelem édesebb, és van, hogy könnyebb éveid vannak. Ugyanakkor mindig úgy éreztem, hogy az évek során folyamatosan egyre több képkocka került a helyére, és 2004 csak a csúcsát jelentette annak, amit ez a csoport képes volt elérni. Megmutatták a minőséget és a sportos kiválóságot. Csodálatosnak éreztem ezt.”

„Sokan hibáztatták őt azért, hogy dominál és unalmassá teszi, de én úgy éreztem, hogy ez sportszempontból egyszerűen extraklasszis szint, ami csodálatos” – összegzett a menedzser.

20 éve már. Amit akkor unalmasnak, kiábrándítónak érezhettünk, ennyi év távlatából egyre jobban csodálhatunk. Nem véletlenül mondják: legyen bármennyire is kiszámítható vagy unalmas, a sportnak a dominanciákra is szüksége van, mert belőlük születnek a nagyságok és a maradandó legendák.