Az év végére eléri a 400. futamrajtot Fernando Alonso – a Forma–1 történetében elsőként. Miközben egyre több olyan fiatal versenyző mutatkozik be a sorozatban, aki még nem is élt, amikor ő már a bajnokság mezőnyének tagja volt, a kétszeres világbajnok továbbra is fáradhatatlannak tűnik, a sikeréhsége pedig csillapíthatatlannak. Még 43 évesen is.

Alonso a Szingapúri Nagydíj után Indiában, Csennaiban tett látogatást az Aston Martin támogatójánál, a Cognizant-nál, és egy érdekes beszélgetéssel szórakoztatta a közönséget, akik maguk is lehetőséget kaptak rá, hogy kérdéseket tegyenek fel neki. Az interjú során az F1-et 2001 óta erősítő spanyol elárulta, valójában nem is saját döntése volt, hogy versenyző lett belőle.

„Nem én választottam, hogy versenyző leszek. Az apám volt az, ezt be kell vallanom. Én három évesen vettem részt az első gokartversenyemen, szóval képzelhetik, nem én választottam, hogy teljesítem azt a versenyt. Apám nagyon boldog volt aznap, édesanyám már kevésbé…”

„Aztán nyilván élvezed, amit csinálsz, kifejlesztesz bizonyos képességeket fiatalkorban, és ha jól teljesítesz, akkor egyre több lehetőség nyílik meg előtted. Ha hozod az eredményeket, nyersz, akkor végigjárhatod a kategóriákat, és végül eljuthatsz az F1-ig” – mondta az útjáról Alonso.

Fernando Alonso (Fotó: Staley / XPB Images)

Miközben nyilvánvalóan nem bánja, hogy erre vitte őt ez az út – máskülönben aligha járná még 43 évesen is –, elismerte, hogy sok áldozatot is követelt tőle e pályafutás. Beszélt például arról, hogy gyerekként egy időben inkább lett volna futballista, csak nem mert az apja elé állni az ötlettel.

„Amikor nyolc-kilenc-tíz éves voltam, hétvégenként versenyeztem, de hétköznapokon az iskolában fociztam. Kapus voltam. Emlékszem, jobban élveztem a focit, mint a hétvégi versenyzéseket. De nem tudtam ezt elmondani apámnak. Amúgy meg a futballban ezrével vannak játékosok, a Forma–1-ben viszont csak húszan vagyunk, szóval ez vonzóbb, exkluzívabb!” – mosolygott.

„A viccet félretéve: sok dologról lemaradtam az életben, és tisztában vagyok ezzel” – állapította meg. „Az iskolás évek nem voltak megszokottak. Sokat hiányoztam, mert Olaszországban és más országokban versenyeztem. A felmérőket a következő hetekben teljesítettem, és egy kicsit szenvedtem is.”

„Tizenkilenc évesen lettem Forma–1-es versenyző. Diszkóban először huszonkilenc évesen jártam. Szóval sok mindenről lemaradtam.”

Ezen hiányosságokat a mai napig görgeti maga előtt, igaz, elmondása szerint nem bánta meg. „Elégedett vagyok az életemmel, boldog vagyok. De még most is hiányoznak dolgok. Nincsenek gyerekeim, pedig szeretnék. Személyes célom, hogy a következő pár évben, remélhetőleg nem túl sokára, lesznek. Vannak dolgok, amik nem úgy alakultak, ahogyan azt tizenöt-tizenhat évesen elképzeltem az életemről” – magyarázta Alonso.