Sok csata helyszínéül szolgált a múlt héten az austini 12-es kanyar, és sok vita tárgyát képezték azóta az ott történtek. Elsősorban persze Lando Norris 5 másodperces büntetése foglalkoztatta a közvéleményt, hiszen itt a bajnoki csata egyik meghatározó mozzanatáról lehetett szó. Voltak azonban más megosztó ítéletek is, például George Russell hasonló büntetése vagy Oscar Piastri sprintes esete.

Lando Norris vagy Lewis Hamilton szerint nincs az rendjén, hogy az ellenfelét a pályáról lekényszerítő Max Verstappen büntetés és következmények nélkül úszhatja meg a manővereit, és csak úgy játszhat az FIA irányelveivel, a rövidre vett féktávokkal, amik révén a kanyar csúcspontján előrébb tolja az autóját, hogy kedvezményezett pozícióba kerülhessen az elbírálásnál.

Alexander Albon szerint el kéne gondolkodni e visszásságon. „Igen, valamit tenni kéne. Nehéz ez, mert bár irányítása alatt tartotta az autóját, de közben le is tért a pályáról. Ha letérsz a pályáról, akkor vissza kellene adnod a pozíciót.”

Oscar Piastri is hasonlóképpen látja.

„Nagyon nehéz kérdés. Ami az én büntetésemet illeti, talán megérdemeltem, hogy őszinte legyek. George és Valtteri esténél talán kicsivel szigorúbbak voltak George-dzsal. Maxnál pedig, ha Max a pályán maradt volna, akkor szerintem igen, igazságos lett volna, de amikor mindkét autó elhagyja a pályát, akkor vagy mindkét versenyzőt büntetni kéne, vagy egyiküket sem.”

„Max nyilvánvalóan előnyre tett szert azzal, hogy kevesebbet fékezett és előre került a csúcsponton, de nem vette be a kanyart. Hogy Lando így is, úgy is előzött volna-e, azt sosem fogjuk megtudni, de amikor két autó lemegy a pályáról, szerintem nagyon-nagyon szigorú büntetni az egyik versenyzőt, és nem büntetni a másikat” – állapította meg Norris csapattársa.

Lando Norris és Max Verstappen (Fotó: AP/Eric Gay)

Az irányelvek szerint járt el az FIA

Górcső alá kerültek az FIA által lefektetett csatázási irányelvek is. Verstappen tulajdonképpen ezeket használta ki és fordította a maga javára. Védekezőként neki csak arra kellett figyelnie, hogy a kanyarcsúcsponton az ő autója legyen előrébb, mert így a kívülről támadó nem követelheti, hogy kellő helyet hagyjanak neki. Verstappen ezzel kvázi védett pozícióba hozta magát, de annak árán, hogy ő maga sem tudta a pálya határain belül teljesíteni a kanyart. Ez utóbbiért neki azonban csak egy rovás kerülhetett a neve mellé a pályaelhagyások listáján.

George Russell – aki belülről, támadóként kapott büntetést Valtteri Bottas leszorításáért – rámutatott:

„Visszatekintve azt mondanám, az én büntetésem a szabályok szó szerinti értelmezése alapján helyes volt. Lando büntetése is helyes volt a szabályok szó szerinti értelmezése alapján, hiszen letért a pályáról és előzött. Max egyértelműen túl későn fékezett. Nem tudott elfordulni, letért a pályáról. Talán büntetni kellett volna, de nincs egy sor és semmi a szabályzatban, ami erre vonatkozik, csak annyi, hogy azt mondják, be kell tartani a pálya határait. Szerintem egy extra sorral kéne kiegészíteni, hogy ne fékezhesd ki magad.”

A kérdéses irányelvekről is megoszlik a versenyzők véleménye. Piastri szerint minél mélyebbre próbál ásni az FIA, annál biztosabb, hogy következetlennek fognak tűnni az ítéletek. „Az irányelvek szerintem összességében segítséget jelentenek, és segítenek a bíróknak is. De amikor ennyire apró részleteket nézünk, a szabályok, amiket az összes helyzetre írtak, nem illenek tökéletesen a helyzetekre. Olykor a kevesebb több, hogy úgy mondjam” – mondta a mclarenes.

Russell hozzátette: „Az irányelvek minden évben megvoltak, és csak kicsit módosítottak rajtuk. Ez az a szabály, amin mi, versenyzők és a bírók közösen dolgoztunk, és ők felügyelik a betartásukat. Ugyanakkor nem lehet lefedni minden létező forgatókönyvet, máskülönben száz oldalas szabályzatunk lenne.”

George Russell (Fotó: XPB)

Több szabadságot a versenyzőknek?

Ennek kapcsán merült fel, hogy talán egyszerűsíteni és nem bonyolítani kéne a szabályozást. Kevin Magnussen ennek az iránynak a híve. „Jó lenne egy kis észszerűség. Az FIA minden tőle telhetőt próbál megtenni, hogy a lehető legjobban betartassa a szabályokat, de ez egy kicsit sok” – vélekedett a dán. „Azt hiszem, értem a szabályokat, de a pályán nagyon nehéz megfelelni ennek a sok bonyolult szabálynak.”

„Lazítani kéne, és a versenyzőknek kéne nagyobb felelősséget adni. Lennie kell pár dolognak, amit teljesen egyértelműen nem tehetünk, például a féktáv alatti irányváltás és a mögöttünk lévő autóra való reagálás, illetve más teljesen szándékos leszorítása a pályáról. De van egyfajta természetes dinamikája a versenyzésnek, amivel a dolgok maguktól rendeződnek. Szerintem túl bonyolult, és nehéz betartani a jelenlegi szabályokat.”

„Nagyon korlátoznak minket, és ez nem ideális. Fel kell tenni a kérdést: szeretnénk, hogy a versenyzők keményen küzdjenek egymással? Szerintem igen, de nem fognak, ha ilyen nagy a kockázata annak, hogy büntetést kapjanak, bármit is tesznek” – fejtegette a Haas versenyzője.

Kevin Magnussen (Fotó: Haas/LAT)

Abban sem ért mindenki egyet, hogy a gond a szabályokban keresendő. Valtteri Bottas számára egyértelmű, mit lehet és mit nem. „Szerintem ez egészen világos. Sosem volt nagy gondom a versenyzéssel kapcsolatos szabályokkal. De minden előzés és manőver más, és nem mindig könnyű a bíróknak ítélkezni. Számomra egészen egyértelműnek tűnik” – mondta a finn.

„Igen, a versenyzők gyakran feszegetik a határokat azzal, hogy ki legyen elöl a csúcsponton, gyakran akár a pályaelhagyást is megkockáztatva. De szerintem nincs itt dráma.”

„Talán megint szóba fog kerülni a versenyzői eligazításon, de számomra elég világos, és mindenki számára világosnak kellene lennie. Végső soron a szabályokban ez feketén-fehéren van leírva. Az egyetlen, ami bonyolítja, hogy minden kanyar más, mindegyik manőver, előzés, védekezés, minden helyzet más valamiben. Emellett más-más bírók vannak a versenyeken. Nem lehetséges a százszázalékos következetesség, de szerintem ez kellően következetes.”

Ami a Verstappen-féle taktikát illeti, elismerte: „Ez egyfajta probléma. Ha letérsz a pályáról, akkor nem megengedett az előnyszerzés. Nem mindig könnyű megítélni, ki szerzett nagyobb előnyt. Az irányelvek miatt mindenki gondoskodni próbál arról, hogy előrébb legyen a csúcsponton, mindegy, hogy megcsinálja-e a kanyart vagy sem. És nem így kéne versenyezni. De nincs megoldásom erre.”

Állandó bírókat a következetességért?

Többen javasolták, hogy az FIA állandó bírókat alkalmazzon, akik gondoskodhatnának a következetes ítélkezésről. Bottas szerint a jelenlegi rendszer hozzájárulhat az ítéletek ellentmondásosságához. „Mindig ez volt. Váltogatjuk a bírókat, és ők próbálnak következetesek lenni. Próbálják követni az irányelveket, de ez nem mindig lehetséges, mert minden eset és előzés, minden pálya más. Amíg eltérő bírók dolgoznak, addig lesznek különbségek a vélemények között, de úgy vélem, az FIA tudja, hogy olykor ez a probléma, és próbálnak megoldást találni rá a jövőre nézve.”

Russell aktuálisnak tartaná a standard bírói testület felállítását.

„Mindenkinek megvan a maga nézőpontja, de ha egész évben ugyanazokból állna a testület, az év során egyértelművé tennék számunkra, hogy mi megengedett és mi nem, és akkor tudnánk, hol állunk. A bírók mindent megtesznek az irányelvek betartatásáért. Talán teljes állású profikat kéne alkalmazni, rendes fizetéssel, akiknek ez a munkájuk. Nagyszerű emberek, de ők önkéntesek.”

Pérez ennek kapcsán nevetve jegyezte meg: aligha létezik bíró, aki kész lenne évi 24 versenyen szolgálni, és ez eleve nem kerülne kevés pénzbe…

Danny Sullivan (balra) és Gary Conelly FIA-bíró (Fotó: XPB)

A gondot és a megoldást is a pályák jelenthetik?

Több versenyző szerint azonban nem feltétlenül a szabályok vagy a bírók jelentik a fő problémát – vagy legalábbis nem ők jelenthetnék a megoldást a problémákra. „Úgy vélem, a szabályok összességében rendben vannak, még ha itt-ott talán lehetne is finomítani rajtuk. A személyes véleményem, hogy ha kavicságy, fű vagy bármi lenne annál a kanyarnál, egy versenyző sem menne oda, és nem vitatkoznánk rajta. És már évek óta ez van” – vélekedett Russell.

„Úgy érzem, az alapvető okot a pályák jelentik. Ugyanez volt Ausztriában is tavaly a háromszáz pályahatáros esettel, míg idén nem volt egy sem. Szerintem ezzel kellene leginkább foglalkozni.”

„Lehet tehát körbe-körbe járni, de a probléma gyökerét az jelenti, hogy a pálya lehetőséget kínál a szélesítésre. Rövid távon változtatni kell, de hosszú távon ez jelenti a megoldást.”

Lando Norris és Max Vestappen (Fotó: F1)

Albon szerint is ez itt a lényeg.

„Erről még csak beszélnünk sem kéne. Az, ahogyan a pályákat tervezik, nagyon sok mindent lehetővé tesz számunkra. A versenyzők mindig ki fogják játszani a szabályokat, és tudjuk, mit csinálunk. Nincs itt semmi takargatnivaló. Ha az előrébb lévő autó leszorítja a másikat, tudjuk, mit csinálunk, ha a kívül lévő autó azt állítja, hogy leszorították, de kívül marad, tudjuk, mit csinálunk. Egyszerűen olyan pályák kellenek, amik ezt nem teszik lehetővé.”

„A Red Bull Ring remek példa volt erre a kaviccsal, amivel nemcsak a pályahatáros problémát oldották meg, hanem az efféle versenyzést is megszüntették, mivel ötven-ötven százalék volt az esélyed. Ez lenne az irány. Tudom, hogy a szervezők számára ez nem mindig logikus, de ettől sokkal könnyebb lenne követni és megérteni a versenyzést, és a versenyzők így nem térnének le a pályáról” – véli a williamses.

Esteban Ocon hozzátette: „Ha a bukótér aszfaltozott, akkor mindig lesznek ilyen viták. Monacóban vagy Bakuban nincs ilyesmi… Szóval ha lenne rendes visszatartó erő, mint a Red Bull Ring megoldása, az jó lenne, mert senki sem menne le. Mindig lesznek viták, hogy elhagytad a pályát, letoltak. És sosem értetek egyet. A múlt héten volt pár ilyen eset, amiket nem akarok kommentálni. Mindig beszélhetünk az FIA-val erről. Sok vita zajlik, de sosem lesz olyan, hogy mindenki teljesen egyetért. Akár a másik letolásáról van szó, vagy arról, hogy hagytak-e elég helyet.”

Charles Leclerc összefoglalója megmutatja, miért nehéz elképzelni, hogy a mostani viták nyomán nagy változás vagy előrelépés történjen. „Ez egy összetett téma, és nincs rá helyes válaszom. Használni kell a józan ítélőképességet bizonyos helyzetekben. Amit Austinban láttunk, az egy kicsit extrém volt. Nem lehet egyetlen választ adni erre a bonyolult témára, mert a szabályokat egy dologra alkották meg, de sosem lehet elég szabályunk minden különböző helyzetre. Sosem lesz olyan szabály, ami pontosan meg tudja határozni, hogyan is kéne versenyeznünk.”