Nem lehet álomszerűnek nevezni Lewis Hamilton mercedeses búcsúszezonját. Silverstone-ban ugyan sikerült megtörnie a több mint két éven át húzódó nyeretlenségét, majd Spában az ölébe hullott egy, már elveszettnek hitt további győzelem, a hétszeres világbajnok évét (és különösen annak utolsó felét) összességében a bosszankodás, a tanácstalanság és a kiábrándultság jellemzi.
Hamilton Brazíliában kijelentette: sosem vezetett még annyira rossz autót, mint azon a hétvégén. Érezhetően versenyek óta szenved a W15-össel, és a nyári fellángolásukat leszámítva nem igazán találja a közös hangot az autójával. Ez lehetne akár puszta csapatprobléma is, ám ezzel egy időben csapattársa, George Russell stabilan szállítja a jobb eredményeket. Brazíliában például még a győzelemre (de a dobogóra mindenképp) is esélyes volt.
E házon belüli kontraszt kapcsán egyre gyakrabban fogalmazódnak meg kétségek – a csapat, de a versenyző helyzete kapcsán is.
Motiválatlanság és szakítás – így nincs jelentősége?
A szituáció némiképp emlékeztet Sebastian Vettel utolsó ferraris, illetve Daniel Ricciardo utolsó Red Bull-os évének alakulására. A befutott sztárok mindhárom esetben úgy fordultak rá a szezonhajrára, hogy már tudták, a következő évet máshol fogják megkezdeni, és mindhármukat elhomályosította a maradó fiatal csapattársuk. Ahogy Charles Leclerc 2020-as vagy Max Verstappen 2018-as házon belüli dominanciája kapcsán, úgy most George Russell esetében is felvetődik a kérdés: mennyire relevánsak még ezek az eredmények úgy, hogy a csapattársak helyzetében alapvető különbségek vannak, és a távozót már nyilvánvalóan kezdik kizárni a munkából?
Johnny Herbert szerint világos, hogy a Mercedesnél már George Russell és Andrea Kimi Antonelli jelenti a jövőt, és a vezérszerep előbbi versenyzőre vár. „Lewis a végéhez közelít a Mercedesszel, és George jelenti a jövőt, a következő évnek Antonellivel vág neki.”
„George-ot fogják előnyben részesíteni, és az energia, a visszajelzések főként tőle fognak jönni. Azt akarják, hogy a lehető legkényelmesebb helyzetben érezze magát a következő szezon előtt, amikor ő lesz a csapat vezére. És most hozza is az eredményeket”
– állapította meg a korábbi F1-es versenyző.
Hamilton év végi vergődésének innen nézve nincs feltétlenül nagy jelentősége. Érezhetően ő maga sem tulajdonít neki – legalábbis az olyan kijelentései alapján, hogy már alig várja a szezon végét…
Az 1997-es világbajnok, Jacques Villeneuve szerint a motivációs tényező nagyon is sokat számít Hamilton jelenlegi esetében. „Amire eddig képes volt, arra még most is képes, efelől nincs kétség.”
„Csak mert most nem működik a Mercedesszel, az nem jelenti azt, hogy már nem is képes rá. Lélekben és fejben már talán valahol máshol jár! Tudta, hogy nem nyerhet bajnokságot idén a Mercedesszel, talán csak egy-két versenyt. Miért ölne bele energiát az autó és a csapat fejlesztésébe, ha valahol máshol fog versenyezni? Ő most már csak ki akarja tölteni a szerződését”
– vélekedett a kanadai.
Az öregedés jelei?
Hasonló érvek 2018-ban és 2020-ban is elhangzottak Ricciardo és Vettel év végi gyengélkedése kapcsán. Már tudjuk, hogy az ő esetükben a „úgyis távozik, ezért nincs jelentősége” érvelés egyfajta szőnyeg alá söprése volt bizonyos jeleknek. Mondhatni a „kiöregedés” jeleinek, amik a következő években egyre inkább megmutatkoztak mindkettejüknél. (Bár tegyük hozzá, ők visszaléptek a mezőnyben a csapatváltásukkal, míg Hamilton esetében a Ferrari akár előrelépést is jelenthet, ami motivációs szempontból nem lényegtelen különbség.)
Többen nem a jelenlegi Mercedes-helyzetben, hanem magában Hamiltonban kezdtek kételkedni, és szkeptikusan teszik fel a kérdést, milyen bajnokot is fog kapni 2025-ben a Ferrari.
A svájciak korábbi F1-es versenyzőjét, Marc Surert Hamilton év végi gyengélkedése kapcsán a német Motorsport-Total megkérdezte: rossz döntés-e a Ferraritól a brit szerződtetése. „Szerintem igen” – mondta határozottan a szakértő. „Lewis érkezése elsőre biztosan szép történet lesz, de hosszú távon rossz döntés, mert öregszik.”
„A korral nem válhatsz gyorsabbá. Egyre tapasztaltabb leszel, és talán több trükköt tudsz a versenyen, de a nyers tempód elvész, még ha csak századokat is veszítesz egy évben. Emiatt vagyok meggyőződve arról, hogy Hamilton már nem olyan gyors, mint korábban volt.”
Hasonló kétségeket mások is megfogalmaztak Hamiltonnal kapcsolatban az utóbbi időszakban. És hogy ezek jogos kétségek, azt igazolja, hogy nem csak a szakértőkben vetődtek fel. Toto Wolff, a Mercedes csapatfőnöke egy nemrég megjelent könyvben elismerte, amikor a múlt nyáron meghosszabbították a szerződésüket Hamiltonnal, azért csak egy 1+1 éves megállapodást mertek aláírni vele, mert benne is voltak aggályok a versenyzője életkora és esetleges hanyatlása kapcsán; illetve ő már a jövőt tervezve azzal is számolt, hogy előbb-utóbb helyet kell biztosítaniuk a szupertehetségüknek, a 18 éves Antonellinek.
Wolff arról is beszélt, hogy Hamilton a csapatváltásával lényegében megkímélte őt attól, hogy a későbbiekben valamikor elé kelljen állnia és jeleznie kelljen, hogy ideje átadnia a helyét a fiatalságnak…
Úgy járhat, mint Schumacher a visszatérés után?
David Coulthard nem Vettelék, hanem a másik hétszeres világbajnok, Michael Schumacher példáját hozta fel Hamilton helyzete kapcsán. A német 2010-ben hasonlóan romantikus okoktól (Ross Brawn jelenléte és az a tény, hogy a márka juttatta őt az F1-be 1991-ben) vezérelve választotta a Mercedest, mint most a gyerekkori álmát megvalósítani igyekvő Hamilton a Ferrarit, igaz, ő három év kihagyás után, reaktiválta magát. Coulthard szerint a brit számára személyes szinten hasonló lehet a folytatás, mint ahogy Schumacher három mercedeses éve alakult.
„Lewis újra elvetette a kockát a Ferrarival. Ez talán megújulást hoz a teljesítmény szempontjából, és a világbajnoki címért harcolhat, de nehéz lesz számára, mert egy nagyon gyors Charles Leclerc-t kell legyőznie” – emlékeztetett a Mirrornak nyilatkozó skót, aki nem zárja ki, hogy Hamilton 40 felett már nehezen fogja tudni tartani a lépést a fiatal csapattárssal.
„Az idők során minden nagyság esetében kulcsfontosságú összetevő volt, hogy jó volt az időmérőn és a versenyen. Ha Lewis negyven évesen veszített a sebességéből, akkor nehéz lehet legyőznie Charles-t az év egészét tekintve. Ez egy jogos kérdés, amit mindenki feltehet, és rajta áll, hogy megmutassa nekünk. Nem lehúzni akarom őt, azt állítva, hogy nem képes rá, mert rajta múlik. És mindenkinek a saját kezében van a jövőjének alakítása.”
„A Mercedes nem Lewis Hamiltonért létezik, és Lewis Hamilton is világossá tette, hogy nem a Mercedesért létezik. Hasonlóan, mint amikor Michael visszatért a nyugdíjból, és aláírt a Mercedesszel. Igazán sokkoló volt elképzelni őt, hogy Ferrari-legendaként valahol máshol versenyezzen. A hazatérés csábítása, a hit és meggyőződés, hogy még képes rá, visszahozta őt. Teljesített pár évet, rendben volt, de nem ugyanaz volt, mint akit az első F1-es időszakában megismertünk” – magyarázta Coulthard.
A Planet F1-nek hozzátette: ha Hamilton veszített a különlegességét jelentő gyorsaságából, az Leclerc mellett ki fog derülni. „Gyanítom, hogy érzelmek alapján lépett, és frusztrált volt. Idővel bizonyos kapcsolatok megcsömörlenek. Ő nyilvánvalóan olyan lehetőséget lát a Ferrariban, mint ami visszahozta a Mercedesnél Michaelt.”
„Azt gondolták, a Ferrari-korszak Michaelét kapják meg, aztán rájöttek, hogy egy jó Michaelt kaptak. A Ferrari talán csak egy jó Lewist fog kapni. Egy jó Lewis még mindig ügyes, de idén folyamatosan jobban teljesített nála George – talán nem a bajnoki pontok szempontjából, de az időmérőn mindenképp.”
„Nekem a pályafutásom során az időmérős gyorsaságom nem volt meg. Ha megnézzük a leggyorsabb versenyzőket, a Mikákat (Häkkinen), Kimiket (Räikkönen), Michaeleket (Schumacher) vagy Ayrtonokat (Senna), ezek a fickók egyszerűen csak gyorsak. Abban a pillanatban, hogy elveszítenek egy keveset a gyorsaságukból… nem vagyok fociszakértő, de olyan ez, mint amikor egy játékos lelassul és lépéshátrányba kerül. Az a tény tette lehetővé számára, hogy ott legyen és a hálóba juttassa a labdát, hogy egy picivel gyorsabb. Amint elveszíti a sebességét, még mindig kiváló, de már nem annyira, mint előtte volt.”
„Lewis talán nem egészen azt fogja nyújtani, amiben reménykedik, mert mindenekelőtt le kell győznie az időmérőn Charles-t. És Charles 2026-ban, 2027-ben szerintem még mindig egészen ügyes lesz, szóval nehézzé fogja tenni Lewis dolgát” – vélekedett Coulthard.
Az „örök legyőzhetetlenség” esélye
Az egyik oldalon a motiválatlanság és a csapat más viszonyulása, a másikon a kétségek az életkor vagy akár annak kapcsán, hogy Hamiltonnak egyszerűen nem fekszenek az aktuális szívóhatású autók. Nehéz eldönteni, melyik felel inkább a 2024-es halványabb teljesítményekért, 2025 viszont közelebb visz majd minket a válaszhoz.
De nem minden válasz lesz egyértelmű. Hogy hibát követ-e el a Ferrari? Schumacher példája megmutatta, hogy egy csapat számára egy nagy bajnok még akár úgy is aranyat érhet és előrébb lendítheti őket, ha már nem olyan gyors, mint korábban volt. Akár vele nyernek, akár Leclerc-rel, Hamilton nyerő tapasztalata csak javíthatja a Scuderia esélyeit.
Ami a személyes szintet illeti, szintén csak nézőpont kérdése Hamilton helyzete. Surer rámutatott, 2025-ben egy egészen más Hamiltont is viszontláthatunk. „Sokat számít, hogy nagyon motivált vagy-e, és ő jelenleg nem az. De amikor átül a Ferrariba, az lesz. Bizonyítani akarja magának és a világnak, hogy helyes döntés volt a Ferrarihoz mennie.”
Villeneuve szerint igazi vesztenivalója nincs már. A lehetséges nyereség viszont annál nagyobb lehet: ha a csúcsra ér a Ferrarival, a legnagyobbá válhat a kanadai szerint. „A következő lépés, hogy a valaha volt legnagyobb versenyzővé válik. Ha újra nyert volna a Mercedesszel, abból talán semmi haszna nem lett volna. De nyerni a Ferrarival? Semmi sem lehet nagyobb dolog a világon ennél azok után, amit eddig elért.”
„Ideje volt váltania. Van, hogy a megérzésedre hallgatsz, és átugrasz egy másik hajóra, remélve, hogy az jobban halad. És hős lehetsz, ahogy az lett, miután a Mercedeshez ment, amikor az emberek azt kérdezgették: mit csinál, megőrült? Végül jól sült el.”
„Ha nyerni tud a Ferrarival, örökre legyőzhetetlenné válik. Ezzel bevési a nevét, ilyen egyszerű. Ha nem nyer a Ferrarival, még akkor is övé lesz minden rekord. Ez lenne az utolsó lépés, szóval megéri a kockázatot”
– vélekedett Villeneuve.
Coulthard szerint ennek azonban inkább csak statisztikai jelentősége van. „Lewisnak nincs mit bizonyítania, ő egy hétszeres világbajnok. Lehetett volna kilencszeres, tízszeres is, mert elég közel volt pár alkalommal. Személy szerint nem gondolom, hogy a bajnoki címek száma határozza meg egy versenyző nagyságát. A történelemkönyvek miatt van erre szükség. Kell neki a nyolcadik ahhoz, hogy vitathatatlanul ő legyen a világ bajnoka. De bármit is csinál, lesz majd valaki, aki a jövőben túlszárnyalja, mert minden generációnak jobbnak kell lennie, máskülönben nem fejlődne az ember.”