Amikor 2014-ben bemutatkozott az F1-ben a McLarennel, ő volt a jövő nagy reménysége. Egyből dobogóra állhatott az első versenyén. Aztán hiába állt helyt a világbajnok csapattársa, Jenson Button mellett, év végén mégis távoznia kellett egy másik bajnok, Fernando Alonso miatt. Kevin Magnussen F1-es pályafutása ekkor került először a szakadék szélére.
Aztán a Renault-nál kötött ki, de onnan is idő előtt távoznia kellett, amikor 2017-re mentőövet dobott neki a Haas. Az amerikaiakkal négy szezont teljesített, mielőtt stratégiai szempontokra hivatkozva ajtót mutattak neki. Magnussen 2020 végén már úgy köszönt el, hogy lezárult az F1-es pályafutása. Egészen 2022-ig élt ebben a hiszemben, amikor az orosz-ukrán háború kitörésére reagálva a Haas elbocsátotta Nyikita Mazepint, és megcsörgette régi megbízható versenyzőjét, lenne-e kedve egy visszatéréshez…
„Ez már a harmadik utolsó versenyem. 2014 végén, 2020 végén és most. Már voltam ebben a helyzetben párszor, és szinte már megszoktam…”
– viccelődött Magnussen az Abu-dzabi Nagydíj előtt, amikor a mostani, vélhetően utolsó búcsújáról kérdezték.
A Haas Esteban Oconnal és Oliver Bearmannel folytatja 2025-ben, ő pedig – mint azt csütörtökön bejelentették – a BMW gyári versenyzőjeként a hosszútávú sportautózásban, az IMSA- és a WEC-sorozatokban.
„Jól érzem magam. Természetesen ahogy az előző két alkalommal, úgy most is különleges dolog ez, hiszen bármit csinálsz, arra gondolsz, ez lesz az utolsó. Voltam az írott médiánál, amit soha életemben nem élveztem, de most kicsit érzelgőssé váltam, hogy ez lesz az utolsó… Minden, amit ezen a hétvégén csinálok, az utolsó lesz, és ez mindig különleges” – ismerte el Magnussen.
Már van fontosabb az F1-nél
Magnussen egy korábbi interjúban elárulta, amióta apa, lazábban kezeli a szakmai csalódásokat. Ennek köszönhető, hogy nem aggódik amiatt sem, mi jön az F1 után. „Ez egyértelműen változott. Mielőtt lett volna gyerekem, a Forma–1 volt számomra az egyetlen, a minden. Az én sportom, az én pályafutásom, a mindenem. Ez volt a legfontosabb az életemben. Most viszont már nem. Épp ellenkezőleg!”
„Természetesen változik pár dolog, de sokkal több időm lesz a családra, az apaságra, amit élvezek”
„Nehéz már túl szentimentálisnak lenni, mert elég sokszor átéltem már ezt, és egy ponton túl unalmassá válik” – viccelődött a búcsútapasztalatain. „Persze utoljára autóba ülni mindig érzelmes.”
One last lid ❤️🇦🇪
Kevin’s family are with him on his final F1 drive 🫶🏁#HaasF1 #F1 #AbuDhabiGP pic.twitter.com/1rTFHfrSk6
— MoneyGram Haas F1 Team (@HaasF1Team) December 6, 2024
„Családos ember vagyok, és ez az életvitel sokat követel, megvan az ára a család szempontjából. Lazán kezelem ezt. Kétszer már átéltem, és bármi is lesz, jól van így. Szép idők voltak. Ha egy nap visszatérnék, szép lenne, ha nem, az is rendben lenne. Kiváltság volt itt lenni, kiváltság volt ez a pályafutás, és igazán élveztem.”
Az örökség
Magnussent megkérdezték, milyennek szeretne megmaradni az utókor számára. Mosolyogva jelezte, nem igazán foglalkoztatja a kérdés. „Többször feltették nekem ezt a kérdést, és nem tudom, mit kezdjek vele. Durva lenne azt mondani, hogy nem érdekel, hogyan emlékeznek rám az emberek…”
„Nekem az számít, milyen apa, milyen barát vagyok. Leginkább azt szeretném, ha ennek a fickónak (veregette meg a sajtósa vállát) a jó barátjaként emlékeznének rám. Ez a lényeg.”
Több versenyzőtársa is elismerte, őt tekinti a legkeményebb ellenfélnek, akit mindig nehéz megelőzni, és akinek feltűnése a visszapillantóban mindig felviszi a pulzusszámot. Keménységével sokszor kritikák kereszttüzébe is került. Ő lett az első versenyző, akit büntetőpontok miatt eltiltottak egy versenytől.
„Viking” mentalitásának azonban megvoltak az előnyös oldalai is, és különösen a csapattársai, kollégái becsülték a kitartását, küzdőszellemét. „Mindenképpen erre törekedtem: a legjobbamat akartam nyújtani, a helyzettől függetlenül, amikor nem volt esélyem dobogókért küzdeni, de sokszor még a pontszerzésért sem. Fontos, hogy mindig nyomd, még amikor reménytelennek is tűnik. Mindig próbálkoztam, és remélem, a garázsban a srácok mindig érezték, hogy erre törekszem.”
Szembenézni a sport kegyetlenségével
Magnussen az első F1-es versenyét tartja az F1-es pályafutása csúcsának. Elsősorban érzelmi szempontból. „Tekintve, hogy sosem nyertem versenyt és bajnokságot, a csúcspont, amire a legjobb szívvel gondolok vissza, az első versenyem jelenti. Dobogón álltam, nyilván emiatt is. De már az F1-be kerülés, az álmom megvalósulása is a csúcsot jelentette érzelmileg. A legőrületesebb és szürreálisabb érzés volt.”
Ami a mélységeket illeti, a Haas 2020-as vergődését bevallottan nehezen viselte. „Nem volt kimondott mélypont, de amikor nem voltunk versenyképesek, nehéz volt értelmet találni annak, hogy olyan sokat vagyok úton egész évben, otthagyom a családomat, keményen dolgozom. Persze vannak, akik nálunk is keményebben dolgoznak, például a srácok a garázsban, de ettől még mi is az életünk nagy részét ennek szenteljük, és olykor nehéz, amikor nem megy. Felteszed a kérdést, miért csinálod. De a jó napok kárpótolnak” – mondta Magnussen.
A technikafüggőség a személyiségfejlődés szempontjából is meghatározó az F1-ben. „A Forma–1 nagyon kemény sport. Nem hiszem, hogy létezne más sportág, amelyben a külső tényezők ennyire meghatároznák a pályafutásodat.”
„A legtöbb sportban te jelentheted a különbséget az elszántságoddal, az összeszedettségeddel, a Forma–1-ben viszont nagyon sok tényezőnek kell összeállnia, ha úgy tetszik, véletlenszerű körülményeknek. Ez frusztráló lehet. Mindent megteszel, de nem kapod meg, amit akarsz. Ugyanakkor ez teszi a világ legnehezebb sportjává, és ha sikert érsz el benne, az igazán nagy dolog lesz.”
Magnussen úgy érzi, ez csak megedzette őt. „A sport ezt teszi veled: keménynek kell lenned, meg kell próbálnod mindig a legjobbadat nyújtani. Megértettem, hogy a nehéz helyzetekben még talán jobban is kell próbálkoznod. Talán emiatt gondolnak rám kemény fickóként.”
Az új fejezet
Ahogy a 2020-as első búcsúja után, Magnussen útja most is a sportautózás felé vezet. A BMW-vel az IMSA- és a WEC-sorozatban is láthatjuk majd. Ezt amolyan hazatérésként emlegette.
„Vannak nagy versenyek a Forma–1-en kívül, amiknek mindig rajongója voltam. Gyerekkoromban a sportautózás világában nőttem fel, hiszen édesapám sportautókkal versenyzett, amióta csak az eszemet tudom. Ott voltam vele ezeken a versenyeken, támogattam őt, és láttam ezeket az elképesztő versenyeket már kisgyerekként. Persze a Forma–1 jelentette a fő célomat, álmomat. Tíz évet töltöttem itt, és szerintem ez most megfelelő pillanat arra, hogy továbblépjek. Még fiatal vagyok, harminckét éves, van még időm nyerni pár versenyt” – tekintett előre Magnussen.
Addig persze még hátravan egy utolsó. Harmadszor. „Még így is különleges lesz, és szerintem ez az utolsó lesz. A vasárnapi furcsa érzés lesz, arra gondolva, hogy rendben, ennyi volt, ez az utolsó.”