Nemzeti Sportrádió
Most szól:
Élő Eredmények

Nagy visszatérések, érzelmes győzelmek, beugrók és búcsúzók – ilyen volt 2024 a Forma–1-ben

Nagy visszatérések, érzelmes győzelmek, beugrók és búcsúzók – ilyen volt 2024 a Forma–1-ben

Boxutca | Szerző: Rozmán Zoltán
Elérkezett az év vége, 2024-ről immáron múlt időben beszélhetünk. A Forma–1-ben rekordokat, örömkönnyeket és szomorú sorsfordulatokat, de mindenekelőtt rendkívüli változatosságot hozott ez az év. Összeállításunkban visszatekintünk a legérdekesebb pillanatokra, történetekre, és azt is sorra vesszük, kiktől búcsúztunk el.

Fejlődéstörténetek

Az idei világbajnokság talán nem hozta minden idők legkiélezettebb küzdelmét, mégis érdekessé tette az a fejlődéstörténet, amibe résztvevői egymást, illetve önmagukat hajszolták bele. Max Verstappennek a múlt évi elsöprő fölény után szembe kellett néznie a sebezhetőség újszerű helyzetével. A Red Bull hanyatlása és a házon belüli feszültségek sajátos kihívás elé állították. A korai „könnyű” sikerek után az ő és a csapata kiválósága még hozott számukra pár győzelmet, aztán sorra kapták a pofonokat.

Verstappen a Magyar Nagydíjon érte el a mélypontot, ahol nemcsak alulteljesített a lehetőségeihez mérten, de a Red Bull-lal való kapcsolata is mélypontra jutott. Példaértékű volt, ahogyan ebből talpra álltak. Verstappen igazi vezérévé vált a csapatának a nehéz időkben, és újra egymásra találtak a kezdeti feszültségek és kétkedés után, ami meghozta számukra a címvédést.

Max Verstappen, Christian Horner, Helmut Marko (Fotó: Red Bull/Getty)

Lando Norris és a McLaren eközben Miami után váratlanul csöppent bele a bajnoki küzdelembe. Bevallásuk szerint csak 2025-ben terveztek eljutni erre a szintre, ám ha már így alakult, próbálták a legtöbbet kihozni belőle. Első győzelmük után talán sokan még megmosolyogták, amikor a bajnoki címek lehetőségét emlegették, ám a konstruktőri sikerük igazolta őket.

Az év során több hibát is vétettek, lehetőségeket hagytak kihasználatlanul a tapasztalatlanságuk miatt – csapatszinten és versenyzői szinten is. Volt, hogy stratégiailag voltak bizonytalanok és lassúak, volt, hogy naivan viszonyultak helyzetekhez vagy az elveik tartották őket vissza nehéz házon belüli döntések meghozatalától. Norris többször is „lepattant” Verstappenről, és meg kellett állapítania, hogy még nincs a szükséges szinten. Azonban mindketten folyamatos fejlődést mutattak, ami jelezte, hogy a kapott pofonok megfogadott leckékké váltak. Norris az ausztriai ütközés és kiesés, majd az austini büntetés után Mexikóban már tudta, hogyan kell küzdenie Verstappennel, és a saját trükkjével büntetést erőltetett rá a hollandra, jelezve, kész szintet lépni.

Ennek és a konstruktőri győzelem által jelentett extra önbizalomnak köszönhetően Verstappen és a Red Bull 2025-ben alighanem már egy másfajta Norrisszal és McLarennel fog szembenézni.

Lando Norris és Andrea Stella (Fotó: XPB)

 

A Red Bull-uralom vége

Eleinte úgy tűnt, az előző rekordév folytatását hozhatja az idei szezon. Max Verstappen sorra nyerte a versenyeket, miközben újabb rekordokat állított be. Az év elején szerzett 7 pole pozíciójával olyan idénykezdést produkált, amilyet korábban csak Alain Prost 1993-ban. Az előző év végi pole-jával ráadásul Ayrton Senna 1988-89-es rekordját is beállította a zsinórban 8 pole-jával.

Verstappen ugyan ezek után megvédte az egyéni bajnoki címét, csapata a Red Bull két év után kénytelen volt felállni a trónról. Hogy a mindent elsöprő 2023-as dominanciájuk után éles fordulattal verhetetlenből nagyon is verhetővé váltak, azt több statisztika is igazolja.

Míg egy éve Verstappen sorozatban 10 győzelemmel állított fel új rekordot, idén senkinek sem sikerült 2-nél több verseny nyernie egymás után. Legutóbb éppen a holland volt képes rá, de az év első felében, Kanadában és Spanyolországban, azóta 14 versenyen született mindig más győztes.

Max Verstappen (Fotó: XPB)

Ugyancsak árulkodik a Red Bull évéről, hogy Verstappennek Barcelona és Sao Paulo között most egy 10 versenyig tartó nyeretlenségi sorozata volt – ilyen sokáig legutóbb 2020-ban kellett várnia a következő győzelmére, akkor a második silverstone-i hétvégén aratott sikerétől 11 verseny telt el, mire nyerni tudott Abu-Dzabiban.

A Red Bull Bakuig vezette a csapatbajnoki tabellát, ott állt élre a McLaren. Ezzel a 2022-es imolai verseny után először vesztették el a vezetést.

 

Üdítő változatosság

A 2023-as egyhangúság után szintén éles váltást jelentett, hogy négy csapatnak is kijutott a győzelmekből idén.

2024-ben összesen 7 különböző futamgyőztest láthattunk, amire 2012 óta nem volt példa. A McLaren, a Ferrari, a Red Bull és a Mercedes nyolc versenyzője közül egyedül Sergio Pérez maradt győzelem nélkül. A többiek ráadásul mind többszörös futamgyőztesek voltak: Max Verstappen 9-szer, Lando Norris 4-szer, Charles Leclerc 3-szor, Carlos Sainz, Lewis Hamilton, Oscar Piastri és George Russell pedig 2-2 alkalommal nyert.

1990 óta először fordult elő, hogy egy évben négy különböző csapatnak lett egynél több győzelme. Idén az élen végző négyes ráadásul kivétel nélkül ünnepelhetett kettős győzelmeket 2024-ben.

Színesek voltak idén a dobogók is. A 24 hétvégén összesen 10 versenyző állt a dobogón. Az élcsapat nyolc tagján kívül az Alpine párosát, Esteban Ocont és Pierre Gaslyt láthattuk pezsgőzni, mindkettejüket Brazíliában. Ezzel a mezőny fele jegyzett top 3-as eredményt az idényben.

Lewis Hamilton és George Russell (Fotó: Mercedes/Jiri Krenek)

 

Visszatért a McLaren

26 év után először lett konstruktőri világbajnok a McLaren csapata. Ezzel fennállása legnagyobb nyeretlenségének vetett véget. Amikor Mika Häkkinennel és David Coultharddal 1998-ban csúcsra értek, még egyik jelenlegi versenyzőjük sem született meg.

A McLaren Azerbajdzsánban 2013 óta először állt a konstruktőri bajnokság élén, és 2012 óta először tartott ki ott kettőnél több versenyen.

A wokingiak 6 győzelemmel zárták az évet, 2012 óta ez a legtöbb sikerük. Abban az évben 7-szer nyertek. Emellé 8 pole pozíció társult Norris részéről – ennyit a csapattal legutóbb Lewis Hamilton tudott szerezni.

A McLarennek Kína és Austin között volt egy 14-es dobogós sorozata, ami jelezte, ők voltak 2024 legkiegyensúlyozottabb csapata.

Fotó: McLaren

 

A végsőkig versenyben a Ferrari

Minden lényeges statisztikában előrelépett a Ferrari 2024-ben. A múlt évi 9 dobogójuk után idén összesen 22-szer zártak a top 3-ban, 5 győzelmükkel a 2018 óta legsikeresebb évüket produkálták, pontszámban pedig rekordévet zártak, igaz, a mostani pontrendszerben sosem teljesítettek ennyi futamot korábban (24 verseny és 6 sprint).

A 2008 óta első konstruktőri győzelmükhöz ez is kevésnek bizonyult végül, ám összességében így sem lehetnek elégedetlenek. Mindössze 14 ponttal bukták el a csapatbajnokságot, ami a jelenlegi pontrendszer bevezetése óta a legkisebb differencia volt a tabella első és második helyezett csapata között.

A Ferrarival 2012 óta most először fordult elő, hogy az év utolsó versenyéig esélyes volt egy bajnoki győzelemre. A tendencia tehát egyértelmű. Képesek lesznek-e megtenni a következő lépést 2025-ben, az egyéni bajnoki nyeretlenségük 18. évében?

Frédéric Vasseur és John Elkann (Fotó: Ferrari/DPPI)

 

Két új győztest avattunk

Két versenyző is csatlakozott a győztesek klubjához 2024-ben. Miamiban Lando Norris szerezte meg pályafutása első F1-es győzelmét. Csapattársa, Oscar Piastri a Magyar Nagydíjon zárkózott fel hozzá az első sikerével.

A két új futamgyőztest egyazon csapat adta – ilyenre legutóbb 2001-ben láttunk példát, amikor Ralf Schumacher és Juan Pablo Montoya williamses csapattársakként váltak egyazon évben futamgyőztessé.

Piastri sikere után egyébként Spában összesen 13 futamgyőztes versenyző állt rajthoz, amire korábban csak egyszer, az 1980-as Kanadai Nagydíjon volt példa. Akkoriban 20 helyett még 24 versenyző alkotta a mezőnyt.

A későbbiekben aztán Daniel Ricciardo kiválásával elvesztettünk egy győztest, majd év végén Esteban Ocon is szünetet tartott. A nagy vérfrissítés után 2025-nek egyébként 10 futamgyőztessel vág neki az F1.

Oscar Piastri (Fotó: XPB)

 

Véget ért Hamilton leghosszabb nyeretlen szériája

A 2024-es év egyik érzelmi csúcspontja volt a Brit Nagydíj, amit hazai versenyző, Lewis Hamilton nyert meg. A Mercedes versenyzője a 2021-es Szaúd-arábiai Nagydíj óta várta a következő győzelmét.

Míg korábban nem teljesített 10-nél több versenyt nyeretlenül, Hamilton egész pályafutásának leghosszabb győzelem nélküli időszaka 945 napig, illetve 56 versenyig tartott.

Lewis Hamilton (Fotó: XPB)

 

Leclerc megtörte az átkot

Hamilton silverstone-i sikeréhez hasonló érzelmi robbanás volt Charles Leclerc monacói győzelme. A Ferrari monacói versenyzője 2019 óta próbálkozott azzal, hogy egyáltalán dobogóra állhasson hazai pályán. A pole pozíció már kétszer az övé volt, ám valami mindig az útját állta.

2024-ben végre megtört az átok: szombaton megnyerte az időmérő edzést, és ezúttal semmit sem bízott a véletlenre. Kavargó gondolatok az utolsó körökben, elérzékenyülés, kitörő ordítás a rádióban, majd fejes Frédéric Vasseurrel a tengerbe – Leclerc-nek végre beteljesült az álma a kedvenc pályáján.

Később mindezt megfejelte a második monzai győzelmével, így már csak egy álmát kell valóra váltania: a világbajnoki győzelmet.

Charles Leclerc (Fotó: XPB)

 

Az év legnagyobb visszatérései

Talpra állás vert helyzetből, egy csapás után – mindig megmutatják a sport szépségét. Nem voltunk híján ilyeneknek 2024-ben.

Az első nagy visszatérés Carlos Sainz nevéhez fűződött, aki Dzsiddában már vakbélgyulladással, lázasan vett részt az első két szabadedzésen, majd másnap már a műtőben volt jelenése… A Szaúd-arábiai Nagydíj kihagyása után orvosai nem sok esélyt adtak a spanyolnak, hogy részt vegyen a két héttel későbbi Ausztrál Nagydíjon. Sainz csaknem egy hetet töltött ágyban, és szó szerint a betegágyából kikelve indult útnak Melbourne-be, úgy, hogy bevallása szerint mozogni is alig bírt, miközben repülőre szállt. Gyógyulása aztán a déli kontinensen felgyorsult. Már az egyfajta csoda volt, hogy egyáltalán vezetni tudott az Albert Parkban, aztán ezt megfejelte azzal, hogy az első sorba kvalifikálta a Ferrariját, majd megnyerte a versenyt. Sainz az ausztráliai hétvégén megmutatta, hogy a legkeményebb fából faragott, nagy harcos. Visszatérését pedig csak még szebbé tette, hogy év elején a Ferrari jelezte, meneszti őt Lewis Hamilton miatt.

Carlos Sainz (Fotó: Ferrari)

Másfajta, mégis hasonlóan felemelő visszatérés volt Max Verstappené Brazíliában. A címvédő a júniusi barcelonai győzelme után 10 versenyt teljesített újabb elsőség nélkül. A Red Bull botladozásaival Interlagosra vízválasztóhoz jutott a bajnokság, és úgy tűnt, Lando Norris akár fő esélyessé is előléphet azon a hétvégén. Verstappen elvesztette a sprintfutamot a két McLarennel szemben, ráadásul utólagos büntetésével pontot is veszített. Ezt követően a vasárnapra halasztott esős időmérőn egy piros zászló miatt már a Q2-ben kiesett, holott úgy tűnt, az eső őt segítheti. Csak a 17. helyről rajtolt, miután a motorcserés büntetését is megkapta. Eközben Norris a pole-ból várta, hogy jókorát faragjon a hátrányából. Verstappen az esős versenyen pályafutása egyik legnagyszerűbb produkcióját nyújtva nyerni tudott, és végül valóban fordulóponttá tette a brazíliai versenyt, de ellentétes előjellel, mint azt előzetesen gondolta.

Max Verstappen (Fotó: Red Bull/Getty Images)

Ugyancsak 16 pozíciót javított a rajthelyezésén Charles Leclerc az évzáró Abu-dzabi Nagydíjon. A Ferrari versenyzőjét üldözte a balszerencse az utolsó hétvégén. Pénteken egy műszaki probléma után elkerülhetetlenné vált a büntetést érő motorcseréje, ami után ráadásul ő is kiesett a Q2-ben az időmérőn. A Ferrari eleve vékony konstruktőri esélye teljesen halványodni látszott, ám Leclerc már az időmérő után jelezte, hisz a csodákban, a végsőkig küzdeni fog. A nyitókörben másnap 8 pozíciót javított, ami szezonbeli csúcsot jelentett, aztán a 3. helyen ért célba. Nem rajta múlt végül, hogy a Ferrari elbukta a McLarennel szembeni csatát.

Charles Leclerc (Fotó: XPB)

Brazíliában egy másfajta visszatérésnek is szemtanúi lehettünk. Az Alpine csapatának idénye a kilátástalanságról és reménytelenségről szólt. Az utolsó előtti helyen tengtek a konstruktőri tabellán, és bár Austinban hatásos fejlesztésekkel álltak elő, nem utaltak jelek arra, hogy bármi esélyük lehet a Haas és az RB ellen a hatodik helyért csatázni. Az esős Interlagos aztán nem várt lehetőséget kínált nekik, és ők két kézzel megragadták. Autójuknak nagyon feküdt a vizes pálya, Esteban Ocon és Pierre Gasly a 2-3. helyen találta magát a piros zászló idején, amit meg is tudtak tartani. Semmiből jött dupla dobogójukkal egy versenyen 33 pontot szereztek, és a 9.-ről a 6. helyre ugrottak a tabellán, és e helyezést végül meg is tudták tartani. Nagy mentés volt ez egy reménytelen évnek.

Estaban Ocon és Pierre Gasly (Fotó: XPB)

 

Tiszta udvar, rendes Haas

Év elején általános meglepetést okozott, amikor a Haas bejelentette, megválnak alapító csapatfőnöküktől, Günther Steinertől. E lépés nem feltétlenül azt jelezte, hogy Gene Haas jó úton jár, hiszen Steinerrel elsősorban a csapat továbbfejlődése szempontjából vallottak ellentétes nézeteket, és a csapat bővítését szorgalmazó Steiner nézőpontja tűnt előremutatóbbnak.

Haas azt mondta, mielőtt több pénzt áldozna istállójára, szeretné látni, hogy az eddigi keretből is futja többre. A mérnök Komacu Ajao csapatfőnöknek ez jelentette az elsődleges feladatát: végre hatékony csapattá tenni a Haast. A japán teljesítette a küldetését. A Haast korábban a furcsa stratégiák csapatának ismertük, idén élesek voltak e téren. A 2023-as gumikezelési gondjaikat tudatos tervezéssel oldották meg, és történetük során talán először hatékonynak bizonyultak a fejlesztés terén. Míg Steiner korábban szinte felesleges pénzszórásnak tartotta a fejlesztési csomagok bevetését, idén a középmezőny egyik legjobb, legstabilabb csapatává váltak Komacu és az időmérők mellett a fejlesztési iránymutatásban is villogó Nico Hülkenberg vezetésével.

Kevin Magnussen, Komacu Ajao és Nico Hülkenberg (Fotó: XPB)

Csak a balszerencséjüknek köszönhették, hogy végül nem ők, hanem az Alpine végzett a konstruktőri 6. helyen, ám a 7. pozíció is elég volt ahhoz, hogy Haast meggyőzze, mostantól érdemes bővítésbe kezdeni. Komacu erre ráadásul talált egy alternatív útvonalat is: 2025-ben már a Toyota technikai partnereként versenyeznek, ami az infrastruktúra és a humán erőforrás szempontjából is komoly előrelépés a csapat életében.

 

Ricciardo, Pérez és Bottas méltatlan búcsúja

Úgy vágott neki 2024-nek, hogy dobogós helyezésekről álmodozott az RB-vel, valamint arról, hogy megmutatja, újra a régi, és érdemes a Red Bull-os visszatérésre. A Red Bull főnökei is akarták, hogy ilyen irányt vegyen Daniel Ricciardo szezonja, de ez hiú ábránd volt. A gyenge évkezdés után az ausztrál talán összekapta magát, és elkezdett stabilabban teljesíteni Cunoda Juki ellen, ám átütő sikerről nem lehetett beszélni, hogy a B-csapatnál való versenyeztetése egy ponton értelmét veszítette.

Szingapúr előtt már mindenki tudta, hogy kirúgják év közben, ám a kérésére bejelentést erről csak a verseny után tettek. Igazi búcsúfutam így nem jutott neki. Ricciardo azon a hétvégén egy utolsó nagy hajrá helyett ráadásul már a Q1-ben kiesett az időmérőn, a versenyét pedig az utolsó helyen zárta, egy leggyorsabb körrel vigasztalódva. Ezek után a nem hivatalos búcsúzkodás jutott neki, majd a mezőny egykori legizgalmasabb tehetsége bukott exgyőztesként, csendben eltűnt.

Daniel Ricciardo (Fotó: Red Bull/Getty)

Amikor még az év közepén megkapta az új szerződését, még szépnek tűnt Sergio Pérez jövője. Ma már tudjuk, 2025-ben nem lesz ott a rajtrácson. A mexikói versenyző az erős idénykezdés után teljesen összezuhant. Kínában állt utoljára dobogón, versenyt a 2023-as bakui hétvége óta nem nyert. A Red Bull elsősorban a hiányzó pontjai miatt vesztette el a bajnokságot: 285 ponttal szerzett kevesebbet, mint világbajnok csapattársa, Max Verstappen. A bajnokot adó gárda tagjaként csak a 8. helyen zárta a bajnokságot, amire 1994 óta nem volt példa az F1-ben. A legjobb négy csapatból ő az egyetlen versenyző, aki nem tudott nyerni idén.

Pérez egyelőre utolsó futamát az Abu-dzabi Nagydíj jelentette, amit az első körben feladni kényszerült egy megforgás miatt. Nem kizárt, hogy ez volt az utolsó versenye az F1-ben. Pérez 2011 óta először szorult ki az aktív mezőnyből.

Sergio Pérez (Fotó: Red Bull/Getty)

2013 óta minden évben az F1-es mezőny tagja volt Valtteri Bottas. Az első williamses éve is gyengén sikerült, ám 4 pontot akkor is sikerült összekuporgatnia. 2024-et pont nélkül zárta a Sauberrel. A 10-szeres futamgyőztes ugyan az év nagy részében fölényben volt Csou Kuan-jüvel szemben, ám a csapatbajnokság utolsó helyén záró Sauber egyetlen pontszerzését mégsem ő, hanem a kínai csapattárs szerezte.

Bottasnak a búcsúhétvégéje ugyan a Q3-as időmérős szerepléssel megcsillantotta a reményt, ám a versenyen távol volt a remélt pontszerzéstől, sőt, egy ütközésért kiesés és egy továbbvitt büntetés lett a jussa. Erősen kérdéses, lesz-e még lehetősége javítani ezt a nullázást. A finn elvesztette az ülését 2025-re, a következő évet a Mercedes tartalékjaként fogja teljesíteni, és kérdéses, viszontláthatjuk-e még F1-es versenyeken az aktív mezőny tagjaként. Búcsúját igazán szomorúvá az tette, hogy utólag elismerte, hatalmas hiba volt a részéről 2021-ben a Saubert választani új csapatának…

Valtteri Bottas (Fotó: XPB)

 

Egy elképesztő időmérős „döntetlen”

Igazi kuriózumot is hozott a 2024-es idény. A Kanadai Nagydíjon George Russell és Max Verstappen ezredre azonos időt autózott az időmérő edzés Q3-as felvonásában. Ráadásul kerek időt: mindkettejüknél 1:12,000 másodpercnél állt meg az óra. A pole pozíció végül a körét korábban futó mercedesesé lett.

Hasonló holtversenyre korábban csak egyszer volt példa az F1 történetében: az emlékezetes 1997-es jerezi időmérőn, ahol Heinz-Harald Frentzen, Michael Schumacher és Jacques Villeneuve autózott ezredre azonos köridőt.

Max Verstappen, George Russell és Lando Norris (Fotó: XPB)

 

Három váratlan beugrás

A 2023-as évzáráshoz képest változatlan felállással kezdte az idei szezont az F1 mezőnye, ám menet közben több változás is történt. Az év során összesen 23 versenyző kapott szerepet a bajnokságban, és a beugrók mindegyike produkált valami emlékezetest.

Elsőként Oliver Bearmant dobták be a mélyvízbe. Dzsiddában Carlos Sainz vakbélgyulladása miatt mozgósították a 18 éves britet, aki ezzel 52 éve a Ferrari első újonca és a csapat történetének legfiatalabb versenyzője lett. Bearman a 7. helyével egyből pontszerzőként mutatott be, amivel minden idők harmadik legfiatalabb F1-es pontszerzője lett Max Verstappen és Lance Stroll mögött.

A Haas 2025-ös versenyzője aztán még kétszer kapott lehetőséget: Szingapúrban szintén pontszerzőként helyettesítette az eltiltott Kevin Magnussent, majd Brazíliában már a betegsége miatt helyettesítette a dánt.

Oliver Bearman (Fotó: XPB)

Váratlanul jött Franco Colapinto bemutatkozása is. A Williams Zandvoort után döntött úgy, hogy azonnali hatállyal leváltja Logan Sargeantet. Colapinto Monzában debütált egy 12. helyezéssel, majd második versenyén Bakuban már pontszerző volt a 8. helyével. Ezzel két verseny alatt sikerült neki, ami elődjének másfél év alatt nem. Az argentin aztán Austinban is pontot szerzett, Alexander Albon megszorongatásával pedig általános meglepetést okozott azok után, hogy az alsóbb kategóriákban nem sok jelét adta annak, hogy képes lehet különleges dolgokra. Bár a szezonját nem zárta szépen, és a balesetei hagytak bizonytalanságot körülötte, Colapinto jó eséllyel így is a szereplője lesz az átigazolási híreknek 2025-ben.

Franco Colapinto (Fotó: XPB)

A harmadik év közben bevetett versenyző már nem számított debütálónak. Liam Lawson 2023-ban 5 versenyt teljesített Daniel Ricciardo helyén – idén Szingapúr után az ausztrál kirúgásával kapott lehetőséget az RB-nél az utolsó hat hétvégén. Az új-zélandi belépője meggyőző volt. Austinban egyből pontot szerzett a 9. helyével, miközben a Fernando Alonso és Sergio Pérez elleni csatáival is felhívta magára a figyelmet. Később Brazíliában egy újabb 9. helyet ért el, vagányságával pedig annyira meggyőzte a Red Bullt, hogy elő is léptették 2025-re.

Liam Lawson (Fotó: Red Bull/Getty)

 

Akiktől elköszöntünk

2024 több résztevő számára is búcsúszezon volt. Hogy pontosan hányaknak, az most még nyitott kérdés. Daniel Ricciardo jelezte, ő már lezárta az F1-es fejezetet, de Kevin Magnussen is az utolsó elköszönéseként tekintett a mostanira, és Logan Sargeant visszatérését is nehéz elképzelni.

Sergio Pérez számára csak a szezon végén vált biztossá, hogy nem lesz folytatás 2025-ben. A mexikói hivatalosan csak szünetet tart, és Helmut Marko, a Red Bull tanácsadója szerint az elsődleges célját a 2026-os F1-es visszatérés jelentheti.

Hasonlóért küzd Valtteri Bottas és Csou Kuan-jü is. Előbbi a Mercedesnél vállalt tartalékversenyzői szerepet ennek érdekében, míg eddigi kollégáját hasonló szerepkörben hozták hírbe a Ferrarival és a Red Bull-lal is. Hogy lesz-e még valaha visszaút számukra a mezőnybe, az nagyban az érkező fiatalokon fog múlni: ha jól teljesítenek, a tapasztalatuk talán kevés érv lesz az újbóli alkalmazásuk mellett.

Kevin Magnussen (Fotó: Haas/LAT)

A versenyzőkön kívül más ismert arcoktól is elköszönhettünk idén. Az Alpine-nál és a Saubernél főnökváltás történt. Előbbi csapatnál Bruno Famin lépett a háttérbe és vállalt az F1-en kívüli szerepet, míg utóbbinál Andreas Seidlt félreállították, és a helyére Mattia Binottót nevezték ki.

Voltak, akik csak az aktuális csapataiktól búcsúzkodtak. Lewis Hamilton 12 év után köszönt el a Mercedestől, Esteban Ocon 5 év után az Alpine-tól, Carlos Sainz 4 év után a Ferraritól, míg Nico Hülkenberg 2 év után a Haastól.

Adrian Newey eközben 19 év után döntött úgy, hogy távozik a Red Bulltól, Jonathan Wheatley sportigazgató pedig 18 év után választotta a csapatváltást. Előbbi szakember az Aston Martinnál, utóbbi a Saubernél áll munkába 2025-ben.

Mellettük a versenyigazgatótól, Niels Wittichtől is elköszöntünk. A németet Las Vegas előtt váltotta le váratlanul az FIA. Wittich három szezonon át szolgálta az F1-et.

Borítókép: Fotó: XPB

További tartalmak