Oscar Piastri is elbukott az ausztráliai átokkal vívott küzdelemben. Hiába harcolt a verseny nagy részében a győzelemért Lando Norrisszal, végül az Ausztrál Nagydíj történetének első hazai dobogóját sem tudta összehozni.

Piastri versenye a 44. körben fordult át drámába. Akkor kezdett el esni az eső, és akkor repültek át „kötelékben” a kavicságyon csapattársával a harmadik szektorban. Miközben Norris vissza tudott evickélni a pályára, és egyből a boxba hajtott köztes esőgumikért, Piastri az utolsó előtti kanyar füves bukóterébe csúszott, ahol pechjére fennakadt az autója hasa.

Úgy tűnt, fel kell adnia, ám egy perc próbálkozás után tolatva ki tudott szabadulni, majd ő is a boxutcába hajtott.

Oscar Piastri kicsúszása a 44. körben (Fotó: Formula1/X)

A körhátrányát később visszakapta, és nagy hajrával, merész előzésekkel vissza tudott kapaszkodni a 9. helyre. Lewis Hamiltont az utolsó körben trükközte ki. Ez persze nem vigasztalta.

„Ez most nagy csalódás. Úgy érzem, egy kört leszámítva hihetetlenül jó versenyt futottam, nagy kár, hogy az eredmény ezt nem mutatja meg. Csakis magamat okolhatom. Kissé balszerencsés, hogy ott fennakadtam. Viszont magamat hoztam ebbe a helyzetbe, szóval csalódott vagyok”

– mondta önkritikusan a Sky Sportsnak Piastri.

„Számomra a jó oldala a verseny további ötvenhat köre. Úgy érzem, igazán gyors voltam mindenféle körülmények között. Ezt akarom magammal vinni. A csapat Landóval jó döntést hozott, de velem is, azt leszámítva, hogy egy percig tartott hátramenetbe kapcsolnom. Így is jó döntést hoztunk. Szép munka volt ez, de sajnálom, hogy így alakult.”

Oscar Piastri (Fotó: XPB)

Piastri az F1 riporterének hozzátette:

„Az én hibám volt, de pech, hogy ilyen következményei lettek. Magamat hibáztatom, túlságosan is nyomtam ezekhez a körülményekhez.”

Megkérdezték, fájóbb-e ez a hiba annak tudatában, hogy nagyon gyors volt az autója, és a győzelemért volt harcban. „Nem feltétlenül. Rossz autóval is bántana. Nyilván több volt ebben egy kilencedik helynél. Kár, hogy nem lett meg az eredmény” – felelte.

Azt ugyanakkor elismerte, a McLaren versenyképessége egyfajta vigasz a most érzett fájdalmára. „Most nem igazán érzem így, de inkább érezzem úgy, hogy esélyem lehetett volna a dobogó tetejére állni, mint hogy csak szenvedjek végig, és úgy álljak dobogóra! Fájó, de mindenképpen sok pozitívum is volt” – összegzett.