Hálásak lehetünk a melbourne-i időjárásnak azért, hogy izgalmassá tette az év első Forma–1-es versenyét. Ha nincs az eső, alighanem fölényes McLaren-győzelmet láthattunk volna az Ausztrál Nagydíjon. Nemcsak Lando Norrisék időmérős előnye mondatja ezt, hanem a verseny száraz szakasza is. Amikor slick gumikon futott a mezőny, a későbbi győztes és Oscar Piastri egy ponton 18 másodperccel vezetett a harmadik helyezett Max Verstappen előtt, aki további 8-9 másodperces előnyben volt a negyedik George Russell-lel szemben.
Mindez igazolta, amit már Bahreinben is látni lehetett: a McLaren különösen versenytempóban képes dominálni a többiekkel szemben. Melbourne-ben volt olyan pont, amikor Norrisék másfél másodperccel futottak gyorsabb köröket, mint Verstappenék.
A Red Bull világbajnoka a verseny elején még jól tartotta magát. Norris az első körökben nem tudott másfél másodpercnél jobban meglépni ellenfelétől. Aztán egy ponton Verstappen köztes esőgumija nagyon túlmelegedett, elkezdett leszakadni, majd jött az a kicsúszása a 17. körben, amikor Oscar Piastri is elment mellette. Onnantól már bottal üthette a narancssárga autók nyomát.

A Red Bull tanácsadója, Helmut Marko felhívta rá a figyelmet: ez a nagy tempókülönbség a gumikezelésnek köszönhető.
„Láttuk, amit már eleve tudtunk: a gumikopás egyértelműen nagyobb mértékű. Hat-nyolc körig képesek vagyunk tartani a lépést, aztán jobban kopik a gumink. Ennél több kell ahhoz, hogy a Max-faktor érvényesülhessen”
– vonta le a következtetést az ORF csatornának.
Hozzátette, Verstappen a hajrában is közel tudott kerülni Norrishoz, de csak azért, mert nem volt még annyi a gumikban. „A végén láthattuk: pár körig elég jó a tempó. Ezen dolgoznunk kell: nem veheti igénybe ennyire az autónk a gumikat. Általában, ha korán melegíted fel a gumikat, utána nem bírják olyan sokáig, de a McLarennél ma megvolt mindkettő: gyorsan melegítették, és még kiegyensúlyozottak is voltak.”
Hogy csinálja a McLaren?
És ez az a jelenség, amit az ellenfelek nem igazán értenek. A Red Bull csapatfőnöke, Christian Horner egyenesen odáig ment, hogy megállapította:
„Még nem láttam soha versenyautót, ami ezen a kimondott területen ennél nagyobb fölényben lett volna. Normál esetben a kopás mértékével fizetsz azért, hogy korábban működésre bírod a gumikat, vagy fordítva. A McLaren viszont mindkettőre képes.”
E jelenség a Mercedes figyelmét is felkeltette. Versenyzőjük, George Russell már az időmérő edzés után felhívta rá a figyelmet. „Elég megnézni, milyen jók voltak tavaly Szingapúrban, milyen nehézségeik voltak Vegasban, és milyen jó volt a versenytempójuk Bahreinben. Ez az egész a gumikon múlik. Ha jó vagy az itteni harmadik szektorban, az csak a gumik miatt van. Szóval valami különlegest csinálnak, ez biztos.”
Toto Wolff csapatfőnök is megállapította, a McLarennél valami kirívóan jobban működik, mint bármelyik ellenfelénél. „És ez semmiképp sem a rugalmas szárnyakkal kapcsolatos” – emelte ki.

A wokingiak gumikezelés terén elért javulása tavaly igazán látványos volt. Az első győzelmükig, a Miami Nagydíjig még egyértelműen a Red Bull volt az etalon a gumikezelésben, aztán bevetették az új csomagjukat, és Norrisék éppen a kedvezőbb gumikopással kezdték el szorongatni Verstappent. Akkoriban azonban még jellemző volt, hogy az etapok első felében nehezebb dolguk volt, lassabban bírták működésre a gumikat.
Nem véletlen, hogy a Red Bull a szezon második felében megvádolta őket, hogy némi vizet vezethetnek az abroncsok belsejébe, és ezzel a módszerrel tartósíthatják azokat a versenyen. Gyanújuk talán abból eredt, hogy tudták, a McLaren főtervezője, Rob Marshall, aki korábban náluk dolgozott, a 2010-es években trükközött ilyesmivel. Az FIA viszont alaptalannak találta ezt a vádat.
Horner szerint a gumititok összetett okokra vezethető vissza.
„Ez egyfajta elegye az aerodinamikának és a mechanikának. A McLaren az utolsó szektorban a legjobban kiegyensúlyozott autó volt, ami azt jelenti, hogy kevésbé használja el a gumikat. Valahogy el kell érnünk, hogy a mi autónk is jobb egyensúlyba kerüljön, és akkor mi is automatikusan jobbak leszünk a gumikezelésben”
– vonta le a tanulságot.
A McLaren csapatfőnöke, Andrea Stella megerősítette, a tél során az aerodinamikai hatékonyság növelésére és a futómű gumikkal való összehangolására is nagy gondot fordítottak az MCL39-es fejlesztésekor. „Magunk sem gondoltuk volna, hogy ezeken a területeken ekkorát tudunk javulni” – tette hozzá büszkén és egyben fenyegetőn.

Hogy valóban csak az egyensúlyon múlik-e, az érdekes kérdés. Az elmúlt szezonban láthattuk, hogy a gumik működtetésének módja mennyire meghatározza manapság az erőviszonyok alakulását. Russell nem véletlenül emlegette Szingapúrt és Las Vegast: a csapatok teljesítményingadozását sokszor az eltérő hőmérséklet, illetve az eltérő aszfaltfelület és a kapott terhelés határozta meg.
Ebből adódóan nem is olyan egyszerű megmondani, hogy a kíméletes gumikezelés köszönhető-e egy jól kiegyensúlyozott autónak, vagy a jól kiegyensúlyozott autó köszönhető a gumik megfelelő működtetésének…
Ausztráliában pénteken azért bajlódtak sokan a lágy gumikon való gyorsulással, mert nem tudták egy időben egyformán felmelegíteni az első és hátsó abroncsokat. Voltak csapatok, akiknek tavaly ez egész éves problémát jelentett. Elég egy apró eltérés, és a lemaradás máris könnyen fél másodperc lehet.
A McLaren a jelek szerint ismeri és hatékonyan alkalmazza a receptet. Most a többieken a sor, hogy megtalálják a titok nyitját.