Tavaly elsősorban a Max Verstappen elleni küzdelmei során kapta meg azt a kritikát Lando Norris, hogy nem elég kemény, nem elég könyörtelen. Miközben gyakran irányította rá a nyilvánosság figyelmét a saját gyengeségeire és hibáira, sokat emlegette a sportszerűség eszményét és azt, hogy ő szépen, helyesen próbál versenyezni. Voltak/vannak, akik éppen emiatt kételkednek benne.

Ő azonban kitart.

A McLaren versenyzője szerint tévképzet, hogy Forma–1-es világbajnokok csak bizonyos típusú versenyzőkből és karakterekből válhatnak.

„Úgy érzem, van egy szigorúan előírt verziója, hogy az emberek szerint milyennek kell lennie egy világbajnoknak: rendkívül agresszívnek. Én világbajnokságot akarok nyerni. Csak próbálok jó ember lenni és jól teljesíteni. Mindent meg fogok tenni, hogy nyerjek egy bajnokságot, de talán nem fogom feláldozni érte úgy az életemet, mint mások, azt aki vagyok, és nem veszem át a ’b**** meg’ mentalitást, amit az emberek szükségesnek tartanak. Továbbra is hiszem, hogy világbajnok lehetek, de úgy is, hogy kedves fickó vagyok”

– nyilatkozta Norris Szuzukában a brit Guardiannek.

Persze maga sincs híján az önbizalomnak és keménységnek. Ha valamire ráébresztette 2024 és a Verstappen elleni küzdelem, az éppen az volt, hogy jobban kell hinnie magában, határozottabbnak kell lennie. Ez a fajta önbizalom nála viszont nem határtalan. „Az emberek azt hiszik, úgy kell gondolnod, hogy te vagy a világ legjobbja, és hogy mindenkit legyőzhetsz. Ez nagyszerű hozzáállás, de nem gondolnám, hogy ha világbajnok akarsz lenni, akkor csak ez a hozzáállás a jó. Én csak szeretném élvezni az életet. Talán ebben a szemléletmódban nincs annyi gyilkos ösztön, de nem hinném, hogy szükség lenne erre ahhoz, hogy világbajnok légy. Bizonyítani akarom, hogy világbajnok lehetek enélkül is.”

Lando Norris (Fotó: XPB)

Norris hozzátette, mindez nem jelenti azt, hogy feltett kézzel megy ki a pályára, és meghunyászkodik bárki előtt.

„Nem akarom, hogy letoljanak, és soha nem szeretném megadni magam azért, mert túl kedves vagyok. Ettől még meg fogok harcolni mindenért, kockázatot vállalok, és megteszek mindent, amire képes vagyok a bajnokká váláshoz, csak nem úgy, hogy közben elveszítsem annak szabadságát, hogy önmagam legyek.”

A brit úgy érzi, bizonyos versenyzők törekszenek rá, hogy kifelé keménynek, megtörhetetlennek mutatkozzanak. Ő nem érzi szükségét ennek. „Nem kell megmutatnom mindenkinek, hogy jellemez ez a hozzáállás. Úgy érzem, vannak, akik kiállnak, és azt mutatják másoknak, hogy ők ilyen hozzáállást követnek. Kimehetnék, és tettethetném, hogy rendelkezem a gyilkos ösztönnel, és eljátszhatnám a s***fejet, ami azt a látszatot keltené az emberekben. De vannak dolgok más bajnokoktól, amiket én nem tennék meg. Nincs bennem annyi gyilkos ösztön, amennyi talán a legtöbb bajnokban, mert engem nem így neveltek” – ismerte el Norris.

A McLaren versenyzője sosem csinált titkot belőle, hogy bizonytalan karakter, aki mindig kétkedik önmagában. Gyerekkorában is inkább zárkózott volt. „Sosem tartottam magamat olyan jónak, mint Lewis (Hamilton) vagy akár azok a versenyzők, akikkel együtt nőttem fel: Lewis, George (Russell) vagy Charles (Leclerc), vagy Fernando (Alonso), Seb (Vettel) és a többiek. Sosem hittem, hogy én vagyok az első az F1-ben. Egyszerűen csak klassz érzés ellenük versenyezni, és nem próbálom bizonyítani, hogy én vagyok a jobb.”

Lando Norris (Fotó: XPB)

Norris olyannyira nem próbálja megjátszani magát, hogy már évekkel ezelőtt, még fiatal F1-esként is nyíltan beszélt a gyengeségeiről, a mentális problémáiról, a bizonytalanságáról. Az önkritikussága is csak e személyiségvonások eredménye. „Amikor negatív gondolataim voltak mindenről, magamról és a teljesítményemről, egyszerűen negatívan kezdtem gondolni a következő hétvégére, már akkor, amikor még meg sem érkeztem.”

„Látszott rajtam kívülről is, mennyire negatív vagyok. Még ma is. Még ma is kimondom, ha aznap sz** munkát végeztem és borzalmas voltam, vagy csak nem elég jó. Nem sok versenyző ismerné be ezeket, de én mindig csak önmagam leszek. Ez rossz hatással volt rám és az egészségemre.”

A mclarenes egy ponton felismerte, hogy ezen változtatnia kell. „Továbbra is kemény vagyok önmagammal szemben, de talán már kevésbé teszem nyilvánosan, mint a múltban. De még mindig kezelhetnék jobban dolgokat” – ismerte el, hogy e fejlődési folyamat még nem ért véget.

Hozzátette, F1-es versenyzőként nem érzi magát feljogosítva a panaszkodásra, ugyanakkor sok kedves visszajelzést kapott az őszinteségéért, amiért szerinte megérte. „Még ha csak egy üzenet is, boldogabbá tesz, mert azt írják, hogy megmentettem az életüket, aminek véget akartak vetni. Elég sok ilyet kapok. Ez boldogabbá tesz, mint a futamgyőzelmek. Így szemlélem az életet, és ennek nagyobb a hatása, hiszen te voltál a döntő. Ha versenyt nyersz, az nem döntő” – festett képet az értékrendjéről.