Alaposan meg kellett dolgoznia George Russellnek a Bahreini Nagydíjon elért második helyéért. A brit a futamának első felében magabiztosan tartotta a pozícióját: Oscar Piastri ellen nem sok esélye volt, Charles Leclerc-t és Lando Norrist viszont „kézben tartotta”. A verseny hajrájára azonban nemcsak Norris kezdett el nyomást gyakorolni rá, a saját autója is ellene fordult…
A problémák az FIA-nál kezdődtek: a jeladó hibája több versenyzőt is érintett, de Russellt a legsúlyosabban, hiszen az ő neve mellől eltűntek a részidők, és a csapata már nem is tudta őt követni a monitoron. Az automatikus DRS-jelzés (egy fényjelzés, ami figyelmeztet, mikor lehet nyitni a DRS-t) is kiesett. Az FIA erre reagálva engedélyezte a rendszer manuális kezelését a versenyzőknek. Ez többek között a Russellt üldöző Norrisnál is azt eredményezte, hogy magának kellett figyelnie, mikor aktiválhatja a szárnyát.
Russellnek nem a DRS, hanem egyéb elektronikai gondok miatt kellett egy autóban lévő tartalékgombhoz nyúlnia, amivel felülírhat rendszereket. Ezt a gombot a rádiózás mellett a DRS aktiválására is használják. A versenyző a hátsó egyenesben rádiózni akart a csapatával, amikor e gomb megnyomásával véletlenül a DRS-t nyitotta fel. Az FIA végül elnézte neki a hibát, mondván: a felnyitással 0,02 másodpercet nyert, de később 0,28 másodpercet veszített, mert tudatosan visszavett a következő kanyarban, hogy ne kerüljön bajba.
Bizonytalanul működő fék, vakrepülés
Mindez azonban csak egy hibasorozat része volt Russellnél. A nagyobb gondot az elektromos fékkör hibája jelentette, ami hol működött, hol nem. A boxfal kérte a versenyzőt, hogy kapcsoljon át a passzív rendszerre, amivel a motorféket kikapcsolták, de a fékerőelosztáson legalább még lehetett változtatni. Ezt követően elsötétült a kormánykijelző, Russell nem kapott adatokat. „Onnantól ez egy igazi vakrepülés volt” – idézte a csapat vezető stratégáját, Rosie Waitet az Auto Motor und Sport. „George-nak még a fényjelzések sem álltak rendelkezésére, amik a váltások időpontját mutatják.”
Amikor kiesett a kormánykijelzője, Russell attól tartott, hogy minden beállítása az éppen akkor használt állásában marad. „A végén mindenféle gondom volt. A kormányomról elvesztettem minden adatot.”
„Az utolsó tíz kör rendkívül nehéz volt. Meghibásodott az elektronikus fékrendszer, a pedál beesett, újra kellett indítanom. Attól féltem, hogy minden lehetőségemet elveszítem a kormányon, és nem lesz módon semmin sem állítani, csak megragadok egy nem optimális beállításnál. Nagyon sok időt vesztettem a végén, de nagyszerű, hogy tartani tudtam a pozíciómat”
– mondta a második helyezett, aki elmondása szerint kanyarról kanyarra bizonytalan volt, hogy kemény lesz-e a fékpedálja, vagy a padlóig megy-e.

A Mercedes csapatfőnöke, Toto Wolff a futam után nem tudott pontos magyarázatot adni a hibákra. „Még nem tudjuk. Talán valamilyen kábelezési dolog lehet az autóban, vagy talán a kipufogórendszer hibája válthatta ki. Mindenesetre a rendszer ezek után összeomlott. Az elektronikus fékkör hirtelen meghibásodott, és eltartott egy darabig, mire megtaláltuk a beállításokat, amivel újra lehetett indítani, de sikerült.”
„Az elektromos fékkör elvesztése olyan, mint amikor egy utcai autónál elszáll a kormányszervó. El lehet képzelni, milyen lehet, amikor az egyik kanyarban még van, a másikban már nincs…”
– magyarázta Wolff.
Az osztrák szerint ez tette igazán kiemelkedővé Russell teljesítményét és eredményét. „Nagyon jól kezelte. A kormánykijelzőn nem volt meg minden, amire számítanál, és attól féltünk, hogy elveszíti az egész kijelzőt, ami azt jelentette volna, hogy semmilyen gombot nem használhat, semmilyen kapcsolót, amivel variálhatja a beállításokat, és a váltást jelző fények sincsenek.”
Wolff nem talált szavakat
Wolff nem mindennapi bravúrnak tartja Russelltől, hogy miközben ezekkel a problémákkal küzdött, még csatázni is tudott Lando Norrisszal, ráadásul maga mögött tudta tartani a nyilvánvalóan gyorsabb McLarent. És mindezt a lágy gumin, amit a Mercedes a hajrára kényszerből tett fel, és amiről Russell elsőre azt gondolta, nem fogja bírni a végéig. Végül 25 kört ment velük.
„Nem találok szavakat arra, ahogy versenyzett. Tökéletesen kezelte, miközben semmiképpen sem a megfelelő gumi volt az autóján a végén. Egyedül a keményet tehettük volna még fel, de azt nem akartuk. Az autó a végére lényegében összeomlott. Az elektronikus fékhiba miatt sosem tudhatta, hogy a fék csak manuálisan fog-e működni: mármint csak hirdraulikusan, vagy elektronikusan.”
„Kezelte a rendszert, miközben az hol működött, hol nem, és Norris mögötte volt. Hihetetlen versenyzés volt tőle! Bebiztosította ezt a dobogót. George mentette meg a dobogónkat. Az pedig, hogy miközben mindent kezelnie kellett, lényegében még időt sem veszített, rendkívüli teljesítmény volt tőle!”
– méltatta versenyzőjét Wolff.

Russell biztosra vette: „Ha lett volna még egy kör, Lando gond nélkül megelőzött volna.” Az utolsó támadást viszont könyörtelenül kivédte az utolsó kör első kanyarjában: Norris a külső íven fékezett mélyet mellette, Russell azonban ott tartotta az autóját, és elrontotta ellenfele kigyorsítását annyira, hogy a következő hosszú padlógázas szakaszon már ne tudja őt újra támadni a 4-es kanyarig.
Russell ezzel a Mercedes idei legjobb eredményét szállította. Egy olyan pályán, amitől előzetesen tartott a Mercedes. „Ennek a durva aszfalttal és a meleggel az egyik gyenge pályánknak kellett volna lennie. Emiatt úgy érzem, szerintem egészen jól teljesítettünk” – állapította meg elégedetten Wolff.
A Bahreini Nagydíj eseményeivel a 14 órakor kezdődő Boxutca Podcast is foglalkozik, ami ezen a linken keresztül érhető el.