„Ilyen világban élünk. Nem oszthatod meg a véleményedet, mert a jelek szerint nem fogadják el, vagy az emberek egyszerűen nem képesek kezelni a teljes igazságot. Őszintén: jobb nem mondani túl sokat. Ezzel időt is spórolok magamnak.”

Így elmélkedett Max Verstappen a szaúd-arábiai versenye után, amikor azt próbálta elmagyarázni, miért nem hajlandó érdemben kommentálni a kapott büntetését és az Oscar Piastrival vívott első kanyaros csatáját.

Verstappen nagyon direkt, nagyon őszinte karakter – sokak számára bántóan az. Mindig a lényegre tér, amit sokan talán arroganciaként vagy faragatlanságként értelmeznek. Ilyen volt már az F1-es bemutatkozóévében, és nagy változásra aligha számíthatunk tőle a folytatásban. Érthető, ha bosszantja, hogy az egyre megjátszósabbá váló világ ilyen irányba változik körülötte, és az egyenesség, a kendőzetlen őszinteség már nem mindig veszi jól ki magát.

A négyszeres világbajnok a versenypályán is mindig ilyen volt. Ott is a lényegre tér. Ahhoz, hogy célt érjen, minden eszközt megragad, minden trükköt bevet. Tavaly a bajnoki címének bebiztosítása után ki is mondta: számra egy cél létezik, a végső győzelem, és ha kell, bármeddig elmegy érte, akár még a határt is átlépve, ha ezzel közelebb kerülhet a sikerhez.

A világ ezt a fajta direktségét sem mindig fogadja jól. Hogy mennyire nem, azt tavaly Austinban, majd Mexikóvárosban láthattuk a Lando Norris elleni manőverei után: sokan a torkának ugrottak, sportszerűtlennek, „piszkosan” versenyzőnek nevezték, kritizálták. Mondhatni, rákerült egyfajta bélyeg is.

Fotó: XPB

Az a két eset ugyanakkor rámutatott egy közöttük lévő vékony határvonalra. Ha túllépünk a nyers őszinteséggel szembeni „érzékenységünkön”, Norris finom austini kiterelésével Verstappen tulajdonképpen a nagyszerűségét bizonyította: kijátszott egy, a versenyzési irányelvekben lévő szürke területet, és fegyverként használta – önvédelemre.

Mexikóvárosban ezzel szemben ugyanezen játék során túlzásba esett, és a szándékos pályalevágása kisebb ámokfutásba csapott át, amiért büntetés járt. Csakhogy – mint azt pár sör és vodka után a Las Vegas-i győzelmét követően adott egyik interjújában elismerte –, az ottani manőverében is több volt puszta védekezésnél. Tudta, még ha büntetést is kap, azzal, hogy Norris előtt marad a pályán, és a kerékcserékig el sem engedi, feltarthatja annyira a britet, hogy az a megelőzése után már ne jusson olyan messzire. A mclarenes le is maradt a győzelemről aznap, és Verstappen ilyen értelemben 7 pontot nyert vele szemben. A szezon végén ő maga is nyíltan kimondta, hogy így fogta fel az akkor történteket.

Nemcsak a véleményt, néha a szándékot is jobb titkolni…

És hogy miként kapcsolódik mindez a fenti Verstappen-nyilatkozathoz? A világ nemcsak a szavak őszinteségére érzékeny, hanem a tettekére is, és a tavaly történtek után Verstappenre ilyen szempontból is kiemelt figyelem irányul. Így volt ez akkor is, amikor a szaúd-arábiai verseny rajtja után érezte, hogy veszőben a vezető pozíciója, és utolsó erőfeszítéseivel még próbálta előrébb tolni az autójának orrát az első kanyarban. E játékát azonban már mindenki jól ismeri, hiszen atomjaira szedték a tavalyi esetei után. Az FIA nem is tétovázott, büntetett.

Az alaphelyzet egyértelmű. Verstappen pontosan tudta, hogy az jelenti az egyetlen esélyét a győzelemre a gyorsabb McLaren ellen, ha előtte marad a verseny elején, és turbulenciával próbálja meggyilkolni Piastri gumiját, letörve ezzel az alapvetően meglévő tempóelőnyét. Csakhogy a rosszabb rajtja rossz irányba vitte ezt a tervet.

Azt már 2021 óta tudjuk: Verstappen akkor feszíti túl a húrt, amikor már tényleg reménytelennek érzi a helyzetét. Míg tavaly a bajnoki pontvesztés elkerülése jelentette erre a motivációját, ezúttal a vezető pozíció elvesztésétől való félelme. Tudta, hogy ha a McLaren már akkor elé kerül, aligha lehet bármi esélye legyőzni.

Miközben mélyet fékezett, majd hely hiányában a bukótérbe került, nyilvánvalóan erre gondolt, amikor a gátlástalanul a gázba taposott, és a kanyar levágásával bőven Piastri elé tért vissza a pályára.

Verstappen a jelek szerint tudja, hogy a világ mennyire érzékeny a kendőzetlen őszinteségre, ám miközben a sajtószobában erre a véleményének visszafogásával reagált, a pályán ezt elszalasztotta. És könnyen lehet, hogy ezúttal nem is önmagában a pályaelhagyás, mint inkább ez a gátlástalan gázba taposás hozta rá a büntetést. Ezzel ugyanis nem köntörfalazott, mint a sajtótájékoztatón, hanem nyíltan kimutatta: ő csak Piastri előtt akart maradni, bármi áron!

Max Verstappen és Oscar Piastri (Fotó: Red Bull)

Vajon ha követi a futam utáni stratégiáját, és némi megjátszással elébe megy a „világ” őszinteségre való érzékenységének, elkerülhette volna a büntetést? A korábbi versenyző, Ralf Schumacher szerint van rá esély.

„Véleményem szerint muszáj hitelesítened ezt a versenybíróknál. Nem a pálya levágása volt itt a legnagyobb probléma. Legalább két autóhossznyi előnyre tett szert, és egyszerűen csak gyorsított, és előnyt szerzett ezzel. Véleményem szerint ez volt a büntetés fő oka. Megragadta az előnyt. Ha egy kicsit is visszafogja magát, és egymás mellett haladnak a következő kanyarig, úgy talán megúszta volna”

– fejtegette a német Sky Sport podcastjában Schumacher.

És ezzel megragadta a lényeget. A Red Bull tudniillik hiába vitatta a verseny után, hogy Piastrinak volt joga a kanyarhoz, és hogy valójában Verstappen autójának orra volt előrébb, úgy az áldozat szerepébe helyezkedni, hogy közben te magad is merénylő vagy, eléggé reménytelen helyzet…

Max Verstappen és Oscar Piastri a rajt után (Fotó: XPB)

Az nem kétséges, hogy Piastri nem hagyott helyet Verstappennek a kanyar bevételéhez – de az sem, hogy ha már a bukótérbe kényszerült, Verstappen jókora előnyre tett szert, és csak emiatt tartotta meg a vezető pozícióját. Azzal a gázadással leleplezte a valódi szándékát, és ezt a bírók nem nézhették el.

Ha nem rövidített volna akkorát, és a McLarennel „párhuzamosan” halad végig a bukótéren, azzal azt üzente volna, hogy mindent elkövetett a kanyar bevétele érdekében, csak nem hagytak neki helyet. Úgy talán a folytatásban is veszélyben lett volna a pozíciója, de legalább esélye maradt volna tovább küzdeni érte úgy, hogy közben csökkentette volna a büntetés esélyét.

„Piastri nem adott neki semennyi helyet, és ebből könnyen lehetett volna ütközés. Verstappen viszont túl korán lépett a gázra, és így a büntetése jogos volt. Ha nem így lett volna, a jövőben ez válna a normává, miközben Piastri most egyszerűen csak jobban rajtolt” – vonta le a következtetést Schumacher.

Verstappen ezzel egyébként ugyanabba a hibába esett bele, mint Norrist tavaly Austinban. Akkor a brit is korán adott gázt, és a bukótérben szerzett lendületelőnyével nyert pozíciót, amit aztán szintén büntetés követett. És a McLaren akkor szintén hiába érvelt azzal, hogy a versenyzőjét leterelték.

Max Verstappen (Fotó: XPB)

Jonathan Wheatley, a Red Bull korábbi sportigazgatója nem véletlenül jegyezte meg az austini eset kapcsán, hogy szerinte tanulságos volt, és most lehetett volna alkalmazni az akkori tapasztalatokat.

Verstappen nem egy megjátszós típus. Most sem volt az. És ezúttal talán ez jelentette a gyenge pontját. Hogy is mondta? „Őszintén: jobb nem mondani túl sokat. Ezzel időt is spórolok magamnak.”

Vasárnap a pályán 5 másodpercet nyerhetett volna azzal, ha nem mond túl sokat. És milyen értékes 5 másodpercet!