A téli tesztek után a McLaren érkezett első számú favoritként az idénynyitó Ausztrál Nagydíj helyszínére, és Lando Norris a papírforma szerint meg is szerezte a pole pozíciót, majd a másnapi győzelmet az Albert Parkban. Ezek tükrében már-már megmosolyogtató esélyességhárításnak tűnt a részéről, amikor arról kezdett beszélni, hogy úgy érzi, az idei autó nem illik a vezetési stílusához, és nehézségei vannak vele. Mintha egy milliárdos panaszkodna földönfutók előtt, hogy az egyik nyaralójában bármit is tesz, algásodik a medencéje…

Az év előrehaladtával aztán kiderült, hogy Norris nemcsak a nyomást próbálta csökkenteni magán, ténylegesen vannak problémái az MCL39-essel, ami kisebb, aztán nagyobb hibák formájában sokba került neki. Mára odáig jutott, hogy hátrányban van a csapaton belül: a versenygéppel jobban boldoguló Oscar Piastri három győzelemnél tart, és ő áll a bajnokság élén, ami nem kis nyomást jelent Norris számára.

A brit versenyző a Miami Nagydíj előtt a The Race podcastjának vendégeként beszélt a 2025-ös nehézségeiről, és nemcsak a helyére tette, mit is jelent ez esetben a „nehézség” vagy a „küszködés”, de azt is elmagyarázta, hogyan válik mindez számára komolyabb problémává.

Lando Norris (Fotó: XPB)

„Nem arról van szó, hogy fél másodperccel vagy tizedekkel vagyok lemaradva. Itt századokról beszélünk, arról, hogyan hozom ki belőle az utolsó századokat vagy ezredeket egy körön. Ez dönthet arról, hogy bosszús vagyok-e vagy nagyon elégedett – századok és ezredek” – tette egyértelművé Norris.

Bár ez csak apróságnak tűnhet, a brit szerint nagyon is lényeges apróságok ezek.

„Kisebb dolgokról van szó, de a volán mögött ülve minden felnagyítódik. Amint úgy érzed, hogy egy kanyarban benne hagytál három-négy századot, úgy érzed, elszúrtad, borzalmas volt a kanyarod. Manapság ennyi dönthet arról, hogy az első helyen állok-e vagy az ötödiken, mert ennyire szoros.”

„Idén több dolog is változott. Csak McLaren-autókat vezettem eddig, ehhez szoktam, de még így is sok minden változott az évek során. Az egyik legrosszabb autó volt a miénk, és mostanra eljutottunk oda, hogy a miénk a legjobb autó. De ez nemcsak annyit jelent, hogy gyorsabb lett, hanem azt is, hogy az évek során változott a vezethetősége, és minden évben alkalmazkodni kell egy másik autóhoz. Hiába volt mindig McLaren, ez nem jelenti azt, hogy mindig ugyanolyan autóról van szó. Sok dolog változott, ami kellett is ahhoz, hogy utolsókból elsők legyünk, és ez komoly alkalmazkodást követelt tőlem. Nem arról van tehát szó, hogy azért vagyok gyors, mert mindig McLarent vezettem. A mai autót nem is lehet összehasonlítani az évekkel ezelőttivel.”

Norris úgy érzi, alapelvárás tőle, hogy boldoguljon ezzel az autóval, de az a tény, hogy ez nem megy úgy, mint szeretné, több szempontból is hátráltatja. „Az egyik erősségem szerintem az alkalmazkodóképességem: bármilyen autót elvezetek, amilyet csak kapok. Mármint ez a feladatom is. De közben kompromisszumokra kényszerültök csapatként is: hogyan hozhatjátok ki a legtöbbet egymásból, az autóból, és hogyan tudna olyan autót adni a csapat nekem, hogy belőlem hozza ki a legtöbbet. Idén ez okozta a nehézséget.”

Lando Norris (Fotó: XPB)

„Az autó jobb lett. Száz százalék, hogy a miénk a legjobb autó a mezőnyben. De számomra egy kicsit nehezebbé vált kihozni belőle azt az utolsó pár századot. Emiatt szenvedek kicsit, ezt is megérzem, és ahogy említettem, én akkor vagyok boldog, amikor tudom, hogy mindent kihoztam belőle, függetlenül attól, első vagy harmadik lettem-e.”

„Idén apró dolgokon múlik, és nehéz lenne rámutatni, hogy emiatt vagy amiatt szenvedek. Ez az alapvető érzés, amit a mostani autótól kapok, és nem mennek olyan természetesen a dolgok. Még ha alkalmazkodsz is dolgokhoz, amikor úgy kell vezetned, hogy közben kicsit másképp kell gondolkodnod, azzal máris veszíthetsz két századot, négy századot, és ha ennyit feladsz, az jelentheti a különbséget a pole és a harmadik hely között.”

„Ezért panaszkodok dolgok miatt, ezért nem vagyok elégedett: egyszerűen a pole-ban akarok állni, ki akarom – ki akarjuk – hozni belőle a maximumot. Végső soron ez a győzelem iránti elhivatottságom miatt van: nem vagyok elégedett, amikor nem nyerek, amikor nem teljesítek a legjobban. És ilyenkor kritizálom magamat, a csapat működését. Azért alakul nehezen ez az év, mert nem megy minden olyan könnyen magától, mint szeretném, és nem tudom kihozni belőle a maximumot, amit szeretnék” – magyarázta el Norris, miért frusztrálja ennyire ez a helyzet.

Hozzátette: „Bonyolult ez, sok minden van a színfalak mögött, amikről az emberek nem is tudnak, mert nem láthatják. Egy nap talán tudni fognak róla. De a mi dolgunk megérteni ezt és megoldást találni rá, amilyen hamar csak lehet.”

Nincs más út, csak a tökéletesség?

Norris szaúd-arábiai időmérőn elkövetett hibája kapcsán felmerült, a brit talán jobban járna, ha nem hajszolná annyira a tökéletességet és az utolsó ezredmásodperceket, és némi ráhagyással vezetne. Most elmagyarázta: valójában igenis baj, ha nem törekszik a maximumra, illetve nem érzi igazán, hogy az autóval hol van pontosan a határ.

„Főleg, amikor Max, Oscar, George vagy Charles az ellenfél, akik ugyanerre törekszenek. Ilyenkor nem engedheted meg magadnak, hogy két-három századot benne hagyj, muszáj elmenned a határig. És amikor képes vagy elmenni a határig, akkor érezned kell minden lépésnél: a fékezésnél, az elfordulásnál, a kanyarfázisnál és a kigyorsításnál. Amint van egy kis ellentmondás, és dolgok nem úgy alakulnak, ahogy kellene, és nem tudod megjósolni, hogy alulkormányzás vagy túlkormányzás jön, akkor el kell kezdened gondolkodni. És miközben gondolkodsz, elveszítesz pár század- vagy ezredmásodpercet.”

„Minél nehezebbé válik, annál precízebbnek kell lenned, annál jobban kell érezned, annál jobban uralnod kell az autót. Tavaly év végén ez már megvolt, és idén nem tudok annyira rajta lenni, mint tavaly. Ennek megfizetem az árát: kisebb hibák formájában, blokkolásokkal. Nem tudok olyan precíz lenni, mint szeretnék, és ez sokba kerül.”

Lando Norris (Fotó: XPB)

„Nem arról van szó, hogy nem tudom hogyan vagy miért – nagyjából látunk dolgokat. Csak nincs sok körünk. A szabadedzés nem időmérő. Nem úgy mész ki, hogy találnod kell egy tizedet, de nem hibázhatsz. Ebben a szakmában megtérül a kockázatvállalás: vállalod a kockázatot, meglesz a nyereség, de közben nem hibázhatsz. Ezen a szinten kell lenned, amikor a világ legjobbjaival küzdesz. Más sportágakban is biztosan így van. Szükség van a tökéletességre, az érzésre. És ha nincs meg a harmónia, akkor kicsit küszködni fogsz” – fejtette ki Norris.

A hétvégén az F1 mezőnye visszatér Miamiba, az első győzelmének helyszínére. Norris azonban nem csak emiatt várja ezt a versenyt, hanem amiatt is, mert a triplahétvége után volt végre egy kis ideje rendezni a sorait. „Jó hely, szép idő, szép emlékek. Az egyfajta lökést jelentett, amiből egy emlékezetes, történelmi szezon lett végül a csapat számára. Emellett volt egy hét szünet is. Elmondtam: kellett egy kis szünet, hogy megérthessem, mi történik. Jó visszatérni egy pályára, amiről szép emlékeim vannak, amin jól ment, de közben felfrissülni is jó volt. Kellett ez a kis idő, hogy visszatérhessek oda, ahol voltam” – mondta a Piastrival szemben 2 pontos hátrányban lévő mclarenes.