Nem is lehetne különbözőbb Lando Norris helyzete a hétvégi Miami Nagydíj előtt, mint egy évvel ezelőtt volt. Akkor esélytelenként várta a végül az első győzelmét hozó versenyt, és magát is meglepte azzal, hogy a dobogó tetejére állt – idén határozott esélyesként, és szinte győzelmi kényszer alatt tér vissza azok után, hogy Szaúd-Arábiában csapattársa, Oscar Piastri az idei harmadik győzelmével átvette tőle a bajnoki vezetést.
Norris az elmúlt hetekben sem nyugodt, sem elégedett nem volt. Nehezen boldogul az idei McLarennel, és emiatt nehezen tud megfelelni a saját magas elvárásainak. Be-becsúsznak hibák, amik után újra és újra előtérbe lépt a híres önkritikus énje. Hol F1-es amatőrnek, „fogalmatlannak” érezte magát, hol csak megállapította, hogy Piastri egyszerűen jobb munkát végez nála a nyilvánvalóan nagyszerű autójukkal.
Az önbírálat mindig is jellemző volt Norrisra. Ezt a kívülállók hol erényként, hol gyengeségként értelmezték. Az utóbbi időben inkább kritikák alapjául szolgált. Norris az F1 hivatalos oldalának nyilatkozva elmagyarázta, az önkritikussága a személyiségéből adódik. „Hiába látnak nevetgélni a kamera előtt, én ettől még egy visszahúzódó személyiség vagyok. Szeretek magam maradni, és az időm kilencvenöt százalékában nagyon csendes vagyok, foglalkozom a magam dolgával, és csak agyalok. Magamnak való vagyok – de nagyon! Úgy nőttem fel, hogy mindig nagyon tudatos voltam mindennel. Ha végigmennénk az összes interjúmon… néha nyilván nem elég gyors az autó, és ez alapvető az F1-ben, de sosem mondtam olyasmiket, hogy »Az autó ma szívás volt, én pedig kiemelkedően vezettem«. Ilyet sosem hallhatnak tőlem.”
„Én nagyon visszahúzódó és befelé forduló gyerek voltam. Mindig magamhoz beszéltem, és csakis magamat hibáztattam. És voltam olyan szerencsés, hogy mindig nagyon jó csapataim voltak, mindig nagyon jó csapattársaim, így sosem hibáztathattam a technikát és az engem körülvevő embereket. Az sosem én voltam.”
„Néha vannak kifogásaim, de büszke vagyok, hogy sosem használtam őket, és az esetek kilencvenöt százalékában úgy érzem, jobbra is képes vagyok, függetlenül attól, mi volt. Az autó talán nem volt elég gyors, de úgy gondoltam, ettől még én is csinálhattam volna jobban dolgokat” – magyarázta a brit.
E hozzáállásának szerinte egyenes következménye, hogy önmagában keresi a hibát mások helyett. Ebben azonban ma már nem kevés tudatosság is van: ez egy módszer a fejlődésre.
„Mindig nagyon szigorú voltam magammal, mert soha nem voltam kemény másokkal. Sosem voltam kemény a csapatommal, a szerelőkkel, az autóval, a beállítások miatt. Mindig inkább fejlődni próbáltam, mintsem hibáztatni valakit, és így lettem az, aki vagyok.”
„Vannak érvek és ellenérvek is ehhez a mentalitáshoz. Nagyrészt jó volt, mert elértem vele, hogy mindig próbáltam fejlődni, és szerintem egészen jól kiismertem magam, tudom, mitől voltam jó vagy nem jó. A negatív oldala az, hogy túl negatív vagy magaddal, és ezzel a rossz világba csöppensz.”
„Megtanultam, hogyan használhatom jól, főleg az utóbbi fél vagy egy évben. Próbáltam tökéletesíteni, hogy ennek segítségével jobb lehessek, és ne csak elismerjem és hagyjam, hogy ennek rossz hatása legyen rám. A lényeg, hogy előnyödre tudd fordítani. Ebben az előző évig nem voltam jó. Most úgy érzem, az életem mindkét oldalán – az F1-es életemben és odahaza is – olyan jó helyzetben vagyok, mint még soha. Tudom, hogy fogok hibázni, és lesz, amikor cserbenhagyom önmagam, de csak ki akarok menni, tudva, hogy minden hétvégén jó munkát végezhetek” – magyarázta.
Amin változtatni akar a dzsiddai baleset után
Az előző hétvégék ugyanakkor azt mutatták, hogy Norrisnál nyilvánvalóan nem működik minden úgy, ahogy kellene. Főként az időmérőkön, a legfeszültebb helyzetekben csúsztak be hibák nála. Ennek hátterében bevallása szerint nemcsak pusztán az állt, hogy nem vezetheti úgy az MCL39-est, ahogyan leginkább szeretné, hanem azt is, hogy mindent tökéletesen akar csinálni, és nem hajlandó feladni egy századmásodpercet sem.
Szaúd-Arábiában már a Q3-as első körén falnak csapta az autóját, ami után belátta: talán túl korán akart túl sokat. Ebből okulva a folytatásban kicsit változtathat a szemléletmódján, és inkább biztosra menne.
„Jelenleg talán túl nagy nyomást helyezek magamra, és ennek nincs különösebb oka. Nem a bajnokság miatt van. Egyszerűen nagy nyomást helyezek magamra, mert jól akarok teljesíteni. A pole-ban akarok lenni, nyerni akarok, tökéletes akarok lenni. Egy kicsit el kell tudni fogadni, hogy nem lehetek tökéletes, és azért követek el hibákat, mert tökéletes próbálok lenni.”
„Kicsit lazulnom kell, jobban kell hinnem a gyorsaságomban, mert az idén valamennyi versenyen megvolt, és szerintem a legjobb voltam. Hiszem, hogy versenyeket nyerhetek, ha szombaton javítom az esélyeimet” – jelentette ki Norris.
