Pályafutása 10. Forma–1-es versenyén megszerezte első Forma–1-es dobogóját Andrea Kimi Antonelli. A múlt vasárnapi Kanadai Nagydíjon a McLaren-versenyzők nyomását kellett kiállnia a hajrában ahhoz, hogy neki is jusson a pezsgőből. Bár a rutintalansága ezen a versenyen is megmutatkozott (az utolsó etapja elején túlhasználta a gumikat Max Verstappen üldözése közben, és ezért került szorult helyzetbe), azt is bizonyította, hogy nemcsak a tehetsége, a nyugodtsága is megvan ahhoz, hogy szép pályát fusson be az elit kategóriában.

„Egy kis szerencsénk volt azzal, hogy a két McLaren egymással csatázott, mert Kimi bal elsője már készen volt addigra” – hívta fel a figyelmet Toto Wolff csapatfőnök a futam után.

Egyszerre dicsérte versenyzőjét és jelezte neki, hogy e harmadik hellyel még egyáltalán nem ért révbe.

„Nagyon-nagyon erős volt, és ki kell deríteni, mi tette őt ennyire erőssé. A pálya típusa? Vagy a sima aszfalt? Ezt most elkönyveltük, kipipáltuk, túl vagyunk rajta.”

Wolff ezzel figyelmeztetett: Antonelli még mindig egy 18 éves kezdő, akinek sok tapasztalatra van még szüksége ahhoz, hogy igazán kibontakoztathassa tehetségét. Az előző triplahétvége is megmutatta, hogy milyen könnyű elbizonytalanodni és egy spirálba kerülni, és mennyire nehéz aztán kimászni abból.

A Mercedes főnöke szerint már csak ezért is védeniük kell tovább Antonellit az elvárásoktól.

Andrea Kimi Antonnelli (Fotó: XPB)

„A várakozások kezelése nagyon nehéz, mert annyira sikeres volt a gokartos pályafutása során és az együlésesekkel. Menet közben minden egyes lépésnél dominált. Aztán az F1-be érkezve ott vannak az elvárásai, az apja elvárásai.”

„Mindenki azt mondta, hogy az F1-be érkezik és mindenkit lezúz, de ez itt a Forma–1, ami sokkal nehezebb, mint bármi más. És nehéz is volt időnként. De ezért is érzem annyira fontosnak ezt a dobogót. Egy kis megkönnyebbülést jelent”

– mondta az osztrák.

Kiemelte továbbá, hogy Antonelli az ilyen eredményeivel igazolja a Mercedest, hogy jó választás volt. „Ez a csapat eredménye is. Tizenegy évesen vettük fel. Emlékszem, a garázsban állva még csak nem is látta a monitorokat, mert annyira kicsi volt. Ma már egy fiatal fiú, akire James Allison azt mondta, amikor először meglátta a gyárban, hogy úgy nézett ki, mint egy gyerek, aki nem találja az apukáját… Milyen csodálatos eredmény ez! Az első dobogója, úgy, hogy az előző három versenyen nagy nyomás alatt állt. Jó őt odafent látni.”