„Szenzációs! Minden pályán jól megy, akár ismeri, akár nem. A Forma–1-es debütálása eddig messze túlszárnyalta az elvárásainkat. Nagy jövő előtt áll” – állapította meg pár hete Helmut Marko Red Bull-tanácsadó Isack Hadjarról.

Kanadában több versenyzőt is megkérdeztek, ha magukat nem veszik figyelembe, melyik újoncot tekintik az idei év eddigi legjobbjának. Andrea Kimi Antonelli és a csapattárs Liam Lawson is gondolkodás nélkül Hadjar nevét említette, és mindketten elismerően dicsérték a franciát.

Marko többször kiemelte, hogy Hadjarban a higgadtsága, a rendíthetetlensége a legfigyelemreméltóbb. Akár esélyes valamire, akár nem, ő laza marad, és hozza, amit kell – még akkor is, ha közben persze be-becsúsznak nála újoncokra jellemző hibák.

Hogy mennyire erős fejben, azt már az év elején megmutatta. Igen, az Ausztrál Nagydíjon már a bemelegítő körön falnak csapta az autóját, amit követte a Marko szerint eltúlzott boxba vonulós jelenetsor, de Hadjar azt követően nem roppant össze, és nem is hibázott olyan sokat.

Elmondása szerint Melbourne azért sem küldte őt padlóra, mert már bőven van tapasztalata ennél nehezebb helyzetekről is.

 „Nem a Forma–1-ben kezded a pályafutásodat. Melbourne nagy csapás volt számomra, de nem nagyobb azoknál, amiket a gokarttól a Forma–1-ig megéltem. Hozzászoktam ehhez”

– mondta a Beyond The Grid podcastnak, majd hozzátette, a múlt évi F2-es bajnoki veresége sem volt számára olyan nagy pofon. „A tavalyi abu-dzabi sem volt olyan nehéz. Annyi pillanata volt a pályafutásomnak, amikor szembesültem azzal, hogy nem fogok eljutni a Forma–1-ig, mert túl magas a színvonal.”

Isack Hadjar (Fotó: Formula1/X)

Hadjar elismerte, hogy nem kevésszer kételkedett abban, hogy elég jó-e. „Igen, nagyon sokszor. Nagyon sokszor kételkedtem magamban.”

Arról is beszélt, hogyan dolgozza fel ezeket a nehéz időszakokat. „Szeretném hinni, hogy szenvedélyesebben szeretem ezt, mint bármelyik másik versenyző. Akkor is, ha nem igaz. Melbourne után csak vissza akartam ülni az autóba Kínában. Csak arra gondoltam, hogy hadd vezessem az átkozott autót.”

„Visszatekintve az volt életem legrosszabb pillanata, mert ilyenkor szó szerint összedől körülötted a világ, és az volt a vég. Abban a pillanatban hülyének tűntem. De aztán csak harcolsz tovább – ezt tettem egész pályafutásom során, hatéves korom óta. Sok mélypontja volt a pályafutásomnak, és még lesz is sok, de már tudom, hogyan kezeljem őket.”

„Amikor az alsóbb kategóriákba kerülsz mélypontra, az sokkal nehezebb, mint a Forma–1-ben, mert ott a Forma–1 a célod, és minden visszalépés távolabb visz ettől a céltól. Ha az F1-ben hiányzol, amíg tudod, hogy jó versenyző vagy, maradhatsz. Nem ugyanolyan nyomás ez. A Forma–2-ben az időmérőkön sokkal idegesebb voltam. A Forma–1-ben is van feszültség, de a jó fajta. Tudod, hogy harcolni fogsz. Az F2-ben nagyon sok dolog nem rajtad múlik, és sok mindent nehéz kezelni” – magyarázta a tehetség, aki elismerte, sokszor érezte úgy, hogy nem lesz tovább számára az autóversenyzésben.

Hadjar arról is beszélt, hogy a döcögős F2-es kezdet után kényszerből elkezdett együtt dolgozni egy mentáltrénerrel, aki a mai napig nagy segítség számára. „Van valaki, akivel a második Forma–2-es szezonom óta dolgozom együtt rendesen. Akkor a szezon végén jött, mert katasztrofális szezonom volt. A Red Bull erőltette, és elkezdtem dolgozni vele. Akkoriban nem érdekelt túlzottan, de nem volt választásom.”

Isack Hadjar (Fotó: XPB)

„Volt egy teszt Abu-Dzabiban a szezon végén, amikor a Hitechtől a Camposhoz mentem. Ő ott volt abban a három napban, és megkérdezte: »Vissza tudsz emlékezni az edzéseidre?« Én meg mondtam neki, hogy: »Nem, nem igazán tudom, miről beszélsz. Nem tudom felidézni magamat.« E három nap után rájöttem, hogy még csak azt sem tudom magamról, milyen mentális állapotban vagyok az időmérő edzés alatt a pilótafülkében, és kissé sajnálatosnak tartottam, hogy egy csomó információ hiányzik. Ez volt az első alkalom, amikor azt mondtam: »Rendben, ez tényleg érdekes, többet akarok tudni.« Azóta pedig nagy javulást értem el. Most már másfél év eltelt, és még mindig együtt dolgozunk” – mesélte Hadjar.

Hozzátette, a külső nyomás nincs hatással rá, mert nincs senki, aki magasabbra tehetné a lécet maga előtt, mint ő. A legfőbb hajtóerejéről pedig elmondta: „Elkerülni, hogy csalódást okozzak önmagamnak.”