„Szerintem nem fogom tudni felfogni, amit most tettünk. Te jó Isten!” Ő sem hiszi, a csapata sem hiszi, talán senki sem hiszi: Nico Hülkenberg dobogós!
Volt a Williams semmiből pole-t szerző ifjú titánja, a Ferrari majdnem-versenyzője. Egy többet érdemlő német, aki a Force Indiával vezette a brazil versenyt, és egy buta hiba miatt bukta el a győzelmet. Járt a közelében Sauberrel, Renault-val, de mindig közbejött valami, mindig eldobta valahogy.
Elment Le Mans-ba a Porschéval, hogy végre újra megtapasztalja a sikert. Meg is nyerte, újoncként. Végre egy gyári csapathoz szerződött, de pár év után kiszorult onnan – részben éppen egy hockenheimi eldobott dobogós esély után. Három évre kikerült a mezőnyből, és már ő maga sem hitte, hogy valaha fog még Forma–1-es versenyen indulni. Volt egy világjárvány, beugróként tért vissza, többször. Aztán a Haas ajtót nyitott neki. Felhúzta a szenvedő csapatot, majd átszerződött a tavaly tökutolsóhoz.

Amikor erről kérdezgették, türelmesen válaszolt, nyugodtnak mutatkozott. Aztán már egyre hitetlenebbül. Aztán egy ponton már nem is kérdezték…
239 versenyt kellett várnia rá, és a leglehetetlenebb pillanatban és módon talált végre rá. Nico Hülkenberg az utolsó helyről rajtolva a harmadik helyen zárta a Brit Nagydíjat egy Sauber volánjánál. Boldogabban, mint valaha! F1-es dobogósként! Végre!
„Jó érzés! Jó sokáig tartott, nemde?” – vigyorgott Hülkenberg a leintés után. „Tudtam, hogy valahol bennem van ez. Micsoda verseny volt. Lényegében az utolsó helyről jöttem fel, újra megcsináltam a múlt hét után. Egészen szürreális, és nem is igazán tudom, hogyan történt mindez.”
„Őrült, változó körülmények uralkodtak. Igazi harc volt a túlélésért a verseny nagy része. Nagyon rajta voltunk: jó döntések, jó gumik, a jó pillanatban. Nem hibáztunk. Egészen hihetetlen!”

Korábbi ellenfele, Jenson Button arról kérdezte, mennyire volt nehéz számára ez a hosszú, dobogó nélküli időszak és a várakozás. Elárulta, a versenyen hiába állt sokáig a harmadik helyen, nem is gondolt arra, hogy megtörténhet. Az elmúlt 15 év megtanította már erre, megedzette ennyire…
„Ma tagadásban voltam egészen az utolsó kerékcseréig. Aztán mondták, mekkora a különbség Lewisszal szemben, és azt mondtam, ez igazán jó! Kaptam egy kis levegőt. De aztán közelített, elég nagy ütemben. Nagy volt a nyomás, intenzív verseny volt, de nem roppantunk össze, nem hibáztunk. Nagyon-nagyon boldog vagyok!”
A hajrában Lewis Hamilton, a kilencszeres silverstone-i győztes hajszolta, aki a saját első ferraris dobogójára vadászott. Hiába ült Sauberben, hiába szóltak ellene az esélyek, Hülkenberg ezt most nem adta ki a kezéből. „Én is erre gondoltam, hogy mindent bele fog adni a hazai közönsége előtt. Azt mondtam: bocs, srácok, de ez az én napom is, megcsinálom! Felszívtam magam, és rendkívül boldog vagyok! Köszönet mindenkinek a nagyszerű hangulatért és a támogatásért!” – hálálkodott a boldog német.